Az esélyesek nyugtalanságával?

Rég hozott már ennyire szórakoztató végjátékot a Premier League hajrája a semleges nézők számára, hiszen nem elég, hogy a bajnoki címért folyó harc soha nem látott magasságokba tör a megszerzett pontokat tekintve, de a 3-6. helyekről döntő viaskodás balfaszkodás is hétről hétre szállítja a valószínűtlenebbnél valószínűtlenebb forgatókönyveket. A szurkolók számára persze inkább már csak az idegeskedés és a bosszankodás (és néha a katarzis) marad, amiből nekünk különösen sok kijutott sajnos – jobb nem is visszatekinteni arra, hogy mi lett volna, ha egy-két meccsünk kicsit máshogy alakul mostanában, annyi lehetőséget szalasztottunk már el a Top 4 bebiztosítására…

Óriási szerencse, hogy a Spurs, Chelsea, Arsenal hármas mindent megtesz annak érdekében, hogy még minket is alulmúljon ebben a roncsderbiben, ezért az a fura helyzet állt elő, hogy a rengeteg mostanában vesztett pont ellenére még mindig maradt egy hajszálnyi esély. Na nemcsak ezért aktuális a cím, hanem mert a ligautolsóval, a bentmaradásról szőtt álmokról már hetekkel ezelőtt lemondó Huddersfielddel játszunk. Akiket egyébként alaposan ki is lehetne tömni, ha már így alakult, hiszen nem először fordulhat elő mostanában, hogy gólkülönbséggel maradunk le a jobb pozícióról. Ez most különösen fájó lenne, és nincs is könnyű dolgunk, hiszen rég nem látott brillírozás kéne a támadósortól – pedig az ellenfelek adottak lennének, hiszen az utolsó fordulóban a Cardiff jön majd az Old Traffordra, akik megmutatták, hogy nem csak Oléval tudnak kiesni a Premier League-ből.

Az elmúlt hetek szörnyű játéka után persze már egy natúr győzelemnek is örülni kellene, hiszen Solskjaer kinevezése óta csupán szenvedünk. Sokan hajlamosak a kettő között összefüggést látni, de valójában már jóval előtte kiderült (gondoljunk csak a PSG-odavágóra vagy a Pool elleni meccsre), hogy a szezoneleji alapozásnál valami brutálisan félrement. Nem elég ráadásul, hogy fizikálisan erősen alulteljesítünk szinte mindenkivel szemben, és hogy Olénak a fiók aljára kellett tennie az első hetekben még olyan jól működő játékfilozófiát, a formaingadozások is akkor és onnan jönnek (De Gea), ahonnan a legkevésbé várnánk.

Hogy bármivel is jobban megérdemelnénk a Top 4-et, mint a három közvetlen rivális? Erről inkább majd döntsön a sors. Mi pedig érjük be annyival, hogy remélhetőleg pozitív hangulatban zárul ez a hullámvasútszerű szezon – kezdve egy mai győzelemmel.