Képzeljük el, hogy Muhammad Ali az intenzíven fekszik, miután elütötte egy autóbusz, a seggén veszi a levegőt, csövek lógnak ki belőle jobbra-balra, az egész teste Dexion-Salgó elemekre van felerősítve, a szemgolyóin kívül semmijét nem képes mozgatni, nem mellesleg influenzás és 39 fokos láza van – és benyit hozzá a managere, hogy “szia Ali, akkor holnap ne feledd a meccsed Frazier ellen”.

Ugyan nem túl valószínű, de elképzelhető forgatókönyv, hogy a 9. forduló végén a hétfő este kieső helyen talál minket (update: ez már nem fog bekövetkezni), amire emberemlékezet óta nem volt példa, bár ehhez a Southampton és az Everton győzelme is kellene (update: a Soton ikszelt), úgyhogy talán megússzuk ezt a szégyent (update: a meccs eredményétől függetlenül megúsztuk) – más sem hiányzana, mint a gyötrelmes játék mellé a Liverpool táborát hallgatni, ahogy erről énekelnek (update: amilyen szemetek, biztosan fognak).
Elég kellemetlen irányba halad ez a tendencia, az év elején még a top4-es befutóról ment a diskurzus, utána ez top6-os szereplésre módosult, most már ott tartunk, hogy a felsőházban végzés kérdése van terítéken napi rendszerességgel és most kezd meglegyinteni a kieső helyen tartózkodás forró szele is.
A keret minden héten egyre siralmasabb képet fest. Lukaku távozásával úgy néz ki nem csak egy extra támadásépítési opció távozott, hanem a stabil gólveszély is az ellenfelekre nézve. Még az ő hullámzó játékát sem vagyunk képesek pótolni, egyedül Martial az, aki ezt a terhet viselni képes (legalábbis annak látszott a szezon elején), de az ő vasárnapi játéka még mindig erősen kérdéses a sérülése miatt.
Herrera távozása is betette kissé a kaput, pláne az a tény, hogy nem érkezett erősítés a helyére, McTominay egyelőre jól muzsikál, de a passzhatékonysága majdnem egy 10-essel gyengébb (százalékban kifejezve) mint Herreráé volt tavaly, meccsenkénti kulcspasszra egyelőre közel azonosak, azonban McTominay konzisztenciája kérdéses – erre a szezon végén derül majd érdemben fény. Ott tartunk tehát, hogy jóformán egy személyben várjuk el Pogbától, hogy akassza meg az ellenfél akcióit, cipelje fel a labdát, cselezzen ki vele 2-3 embert, majd ossza le azt a támadóknak.
Meséltem már, hogy ő is sérült?
Erre a tortára került fel a hab kedden, amikor de Gea is izomsérüléssel hagyta el a pályát a spanyol válogatott EB-kvalifikációs fordulóján, úgyhogy Romeronak kell majd állnia a sarat – a Liverpool eddig átlag 16,5 lövést ereszt meg meccsenként, úgyhogy garantáltan lesz dolga.
Lingard, Shaw és Bissaka játéka szintén kérdéses, Solskjaer pedig, idén már sokadjára, megint mindenféle variációs lehetőséget nélkülözni fog. És még csak október van.
Vélhetően az idei szezon eddigi legdefenzívebb és legnegatívabb játékát fogjuk majd játszani a Liverpool ellen, valószínű ugyanazt, mint márciusban a PSG ellen – azzal a különbséggel, hogy most nem lesz olyan pengeéles a helyzetkihasználásunk, valamint nem lesz kinek fellőni a labdákat, hogy kimeneküljünk a vendégek presszingje alól. Jut eszembe, mondtam már, hogy a rögzített szituációkban sem bízhatunk? Továbbra sincs még gólunk sem szögletből, sem szabadrúgásból (fejesből sem…), cserébe viszont gyatrán védekezzük ki ezeket.

Hogy mik a hosszabb távú kilátások, arról talán majd podcastolunk nemsokára, a vélemények mindenesetre vegyesek, platformról platformra változóan. A klubbal szorosabb kapcsolatot ápoló portálokon senki nem szabadulna meg Solskjaertól, míg a facebookos bejegyzések alatt és a twitteren százezrek pörgetik teljes hangerővel az “Ole out” mantrát. A két alapvetően eltérő véleményt képviselők közt pedig ott húzódik egy generációs (és egy ebből fakadó szemléletbeli) szakadék: míg például a United We Stand köreiben akadnak olyan szurkolók és publicisták, akik már Ferguson nehézkes kezdésénél (1986 körül) is rajongtak a klubért, így van emlékük arról, hogy milyen is az, amikor egy manager kap bőven türelmet és ezzel élve gyökeres fordulatot vesz a klubbal, addig a facebook és a twitter nemzedékének már egyáltalán nincs ilyen példája – nem csak a United háza táján, sehol máshol sem. Az Old Traffordon is hétről hétre előforduló, 30 éve meccseket látogató öreg bútordarabok képesek hosszabb távon értékelni és gondolkodni, míg a jelenlegi 20-as generáció legfeljebb néhány hónapos intervallumot tud csak belátni és a véleményük is szinte csak két szélsőértéket tud felvenni: amikor márciusban még ment a szekér és el lett páholva a PSG, akkor Olénak szobrot kellett volna állítani, most pedig fél évvel később már takarodnia kéne.

Szaporodnak a bajok tehát, bár most már az egész közösség kezdi azt érezni, hogy ezek csak tünetek valójában, a bajok rendszerszinten pusztítanak, amiből mi csak a széteső keretet és a nehézkes játékot érzékeljük és elég közel járunk ezzel az igazsághoz. Már a korábban nagyobb hangerővel ismételt “igazából stimmel a játékunk, az xG szerint a legjobbak közt vagyunk, úgyhogy csak a befejezésünk pocsék“- vélemények is alábbhagytak, kezdünk beletörődni, hogy a jelenlegi keret ennyi kulcsjátékos sérülésével erre predesztinál minket.
És most így kéne felvenni a harcot azzal a Liverpoollal, aminek a védelme a legszilárdabb a bajnokságban (mindössze 6 kapott góllal), Pogba és Martial nélkül. Azonban nincs az az Isten, hogy a Liverpool ellen (hazai pályán ráadásul) vereséget tippeljek, úgyhogy egy vért hugyozós, összemákolt 0-0, esetleg 1-1-ben bízom. A közvetítést 16:30-tól nyomja majd a Spíler, addig mindenki reménykedjen.