Tovább robog a Premier League gyorsvonata, az ötlettelenségünkkel együtt. Ugyan mit is mondhatnánk el a délután kezdődő forduló előtt, amelynek keretén belül a ligautolsó Norwich kanárijait engedik majd ki a kalitkából egy röpke 90 perc erejéig.

A vendégek managere az a Daniel Farke, aki játékosként felejthető karriert futott be csupán, befejező csatárként riogatta a német harmad-, illetve negyedosztály védelmeit. Ez a futballnak már azokba a bugyraiba tartozik, ahol a wikipédia is csődöt mond, a számokból ítélve Farke elfogadható ütemben termelte a gólokat, hogy aztán karrierje végén a Vesztfáliában székelő Lippstadt csapatából visszavonulva át is vegye ugyanott az edzői széket és két osztályt is ugorjon velük felfelé. Ezt követte egy kétéves periódus a Dortmund B csapatának élén, ahol többek közt együtt dolgozhatott Thomas Tuchellel, azonban a szerződése lejárta után nem tudott hosszabbítani a klubbal, úgyhogy életében először külföldre vette az irányt. Így került képbe a jelenlegi klubjánál, ahol egy strukturális és pénzügyi átalakításon átesve először az addig kizárólag edzősködéssel és játékosmegfigyeléssel foglalkozó Stuart Webbert nevezték ki, mint szakmáért felelős igazgatót. Webber többek közt a Liverpoolnál töltött el három szezont Rafa Benítez és Kenny Dalglish alatt, mint játékosok toborzásáért felelős szakember, olyan játékosokhoz segítve a Poolt, mint Luis Suárez, Jordan Henderson, Philippe Coutinho, vagy éppen Daniel Sturridge. Webber a Kanárikhoz érkezve pedig a következő edző kiválasztásának folyamatában máris tevékenyen vett részt, Farke mellett téve le végül a garast, így lett ő a Norwich sorrendben 40. menedzsere.
Rövidre fogva a Kanáriknál egy lassú, de tudatos építkezés kezdődött, aminek a gyümölcse a tavalyi szezonra érett be, amikor is Farke alakulata a Champo középmezőnyéből egy felkészülési időszak alatt bajnokcsapattá transzformálódott, a feljutás óta azonban kudarcot kudarcra halmoz a Klopphoz hasonló fizimiskájú német szaki.

Természetesen Farke kinevezése után elsősorban a hazai anyagot preferálva a Norwich keretét elárasztották az olcsón szerzett, jól kontrázó német játékosok, az addig germán játékost hírből sem ismerő Carrow Roadra egyszerre érkezett Christoph Zimmermann, Mario Vrancic, Dennis Srbeny, Marco Stiepermann, Onel Hernandez, Marcel Franke, Felix Passlack, Philip Heise, Moritz Leitner és Ralph Fahrmann is. A jelentős germanizálódáson átesett keret ugyan a Championship bajnoki címéhez elég üzemanyagot jelentett, de a Premier League kemény bükkfájába egyelőre beletörni látszik Farke bicskája, a Norwich tulajdonképpen biztos kieső lesz a szezon végén.
A Kanárik eddig minden számottevő statisztikát tekintve a mezőny legaljába sorolódnak: övék a legkevesebb szerzett pont, a legtöbb kapott gól, ők próbálkoznak a legkvesebbszer beadásokkal, ők engedik az ellenfelet a legtöbbet garázdálkodni a támadóharmadukban, cserébe ők jutnak el legkevesebbszer az ellenfél tizenhatosa elé.
Farke legénysége eddig összesen három győzelmet hozott össze a 21 fordulóból, ebből egyet azonban a City ellen kapartak össze, ugyanis ellenük speciel jól működött az a kontrázásra alapuló gépezet, amivel a vendégek edzője próbálkozik.
Ha már Kloppot említettem korábban: ő egyszer az általa kedvelt Beatles és Genesis együttesek zenéjéhez hasonlította a Pool által játszatott futballját, ha ezt vesszük alapul, akkor Farke Norwicha tulajdonképpen a legdurvább, hörgős viking metál zene. Általában Farke 4-2-3-1-el meccsel, két szűrővel a védelem előtt. Általában véve más csapatoknál a két ütköző közül az egyik engedélyt szokott kapni az akciókhoz való csatlakozáshoz, de Farke ezt nem szereti engedni, nála mindkét szűrő szigorúan a védelem elé van szegezve, elsősorban azért, hogy a kontrák indításánál még viszonylag korán előre startolhasson a védelem két széléről Max Arons és Jamal Lewis is, mindezt úgy, hogy a védelem ne essen szét hátul biztosítás hiányában.
A City elsősorban a saját letámadásuk inkonzisztenciájának köszönhette a vereséget, a Norwich meglehetősen könnyedén jutott át Guardiola csapdáin, könnyedén lövöldözték át a labdákat a letámadó kékek feje felett, Pukki, Stiepermann (és a fullbekkek) gyorsaságával pedig átrohantak a City szétesett hátsó alakzatán.
A Norwich ezen felül előszeretettel védekezik karnyújtásnyira a saját kapujától, sokszor a tizenhatos vonalára fölállva már a meccsek korai szakaszaiban is, úgyhogy a labdákat mögéjük bepasszolni, illetve a támadókat kiugratni ellenük szinte gyakorlati lehetetlenség.
A gépezet azonban meglehetősen egydimenziós, Farkénak nincs más fegyvere azon kívül, hogy mind a 10 mezőnyjátékost bepasszírozzák a labda mögé védekezni, aztán labdaszerzés után a gyorsabb játékosok futásnak erednek. A gólok tulajdonképpen egyedüli felelőse Teemu Pukki, aki 9 találatot hozott össze eddig a Kanárik 22 bajnoki góljából, de ha őt kikapcsolják, akkor a Norwich máris félkarú óriássá változik, úgyhogy a magam részéről mit nem adnék érte, ha Smalling még a keret tagja lenne, ő ugyanis kiválóan muzsikál az ilyen “route-one” centerek kikapcsolásában.

Ugyan a Norwich játékának elemei elég fenyegetően hangzanak ellenünk (tömeges védekezés a tizenhatos vonalán, gyors kontrák, gyilkos helyzetkihasználás), de ennek ellenére ennek a meccsnek hazai pályán meg kell lennie, bármilyen sérüléshullám is tizedeljen minket. Egyébként kíváncsi vagyok, hogy a stábunknak mikor lebeg már le végre, hogy a meccsek közben mindenféle odarúgások után első blikkre megsérült játékosokkal nem célszerű lejátszatni a hátralevő félórákat/komplett félidőket, mert ez csak sokkal nagyobb bajokat okoz, mint a lecserélésük. Ebben a szezonban így jártunk már egyszer Martiallal, Shaw-val, Pogbával (oké, ő speciel nem a “le nem cserélés” áldozata lett, pusztán csak korábban játszattuk a kelleténél), és most Maguire-rel és McTominay-jel is. Solskjaer elragadtatva nyilatkozott ugyan a skót tankról, miszerint dícsérendő a hozzáállása, amivel mindenáron folytatta a játékot a fájdalmak ellenére is, de talán néha a szív mellett az eszünket sem kéne nélkülözni, nem sokat ér ugyanis McTominay harci lelkesedése, ha a félidőben mankóval kénytelen aztán lebicegni az öltözőbe, hogy megint hetekre kiessen.
Csak hogy mindenkit összeszedjünk: biztos hiányzó lesz a már régóta sérült Bailly (bár ő már azóta gyorsan játszott egy sörmeccsen tegnap), Pogba, McTominay, Maguire és Marcos Rojo is. Egyedül Lindelöf és Jones lesz bevethető – mindkettejük formája minimum aggasztó. A kisebb krízisre való tekintettel CBJ43-at visszahívtuk kölcsönadásából, Smalling szerződésében nem volt visszahívási opció, úgyhogy továbbra is marad Rómában.
A meccset 16.00-tól adja majd a DigiSport 1, ha fél ötig nem sikerül vezetést szerezni, akkor kezdhetünk megint aggódni, de hát azt a Jóisten ne adja, elvtársak.