Miközben a Premier League-ben eddig példátlan téli szünet alatt a csapat legnagyobb része egy spanyolországi villámedzőtáborban, a maradék kevesek pedig az orvosi szobákban, Dubaiban vagy éppen karanténban múlatták az időt, addig a beharangozóra jó előre bejelentkezett szerkesztőségi tag (azaz én) kissé elkényelmesedett, időzavarba került, és nem készült fel megfelelően egy valamire való meccs-felvezető bejegyzés megírására. Ebből is látszik, hogy csak apró porszemek vagyunk a monumentális egészben, minden halad a maga útján, nem bírunk befolyással a lényeges történésekre. Így bár jó lenne még némi idő a poszt elkészítésére, ma este kilenckor mindenképp elhangzik Anthony Taylor kezdő sípszava a Stamford Bridge-en a Chelsea-Manchester United mérkőzést elindítandó.

Amikor versenyt futok az idővel, mindig jó sorvezető a hivatalos honlap, ahol a következőket sikerült megtudnom. Mektomi és Axel már részt vett az edzőtábor foglalkozásain, de Ole szerint túl korai lenne bevetni őket, csakúgy, mint Fosu-Mensaht. Rashi és Pogba természetesen nem állítható hadrendbe, így hiába a szusszanásnyi (bő két hetes) szünet, valószínűleg nem lesz sérülésből visszatérő játékosunk a ma esti kezdőben. Lehet viszont Bruno után újabb debütáns a csapatban, első nigériai csatárunk, Ighalo, letöltve kéthetes Ali Expresses elkülönítését, akár pályára is léphet a kékek otthonában. A Chelseanél Pulisic hiányzik majd, Abraham viszont még az Arsenal ellen elszenvedett sérüléséből felépülvén lehet hasznára Lampard alakulatának.

A múlt héten érkezett a brékingnyúz, miszerint a Cityt elmeszelték két évre a Bajnokok Ligájában való szerepléstől. Ez a hír rögtön bizakodásra adott okot sokaknak a jövő évi BL szereplésünket illetően, hiszen már a TOP5-ben kell csak végezni, hogy a hőn áhított cél megvalósuljon (hacsak Pepék nem hullanak ki az első négy közül a bajnokság végére). Mindenesetre jelenleg úgy állunk a tabellán, hogy ha ma nem nyerünk, akkor kurvaélet, hogy az egész éves formánkat alapul véve nem kerülünk még TOP6-ba se, és csak a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” szerű – amúgy igazságérzetünket kellemesen legyezgető – káröröm marad számunkra a strandkorlátkékek eltiltására gondolván.

Szóval nincs mese, győzni kell, és ez annak ellenére nagyon nehéz lesz, hogy az utolsó 5 meccsünk mérlege a londoni kékek ellen 3 győzelem és két döntetlen, de Fred távoli bombájával és Lingard higgadt befejezésével egy százszázalékos ziccer végén nyerünk 2-0-ra. És még így is baromi nehéz lesz nem az EL-ben bebiztosítani helyünket jövőre az Európai Bohóc Ligában. Tehát szorítsunk, hogy Ole és kompániája sokkal jobban felkészült a mai mérkőzésre, mint én.