Mi tagadás, a Manchester United legutóbbi két meccse még a legoptimistább szurkolók hitét is próbára tette, az ágyúsok és az ottomán Felcsút ellen is minősíthetetlen produkcióval leptek meg kedvenceink. Kilátástalan játék, gyenge egyéni teljesítmények után, roppant kevés pihenőt kapva (egy szerda esti isztambuli fellépés után nyilván a szombat kora délutáni nyitómeccs jár nekünk, mi más?) kell a viszonylag jó formában lévő Everton ellen helytállni. Nem lesz egyszerű.
A liverpooli kékek figyelemreméltóan kezdték az idei CPL-t (Covid Premier League) – ami elmondható egyébként rólunk is, csak picit másképp. Az első négy meccset magabiztosan húzta be a jó öreg Carlo csapata, a Spurs (1-0), West Brom (5-2), Palace (2-1), Brighton (4-2) négyest zúzták le, és vezették százszázalékosan a bajnokságot, amíg mi hátul estünk keltünk a 15. hely környékén. Az ötödik fordulóban vesztettek először pontot a Merseyside derby-n (2-2). Ez akkora törést hozott a csapat életébe, hogy az utolsó két meccsüket jól el is vesztették a Soton (0-2) és a Newcastle (1-2) ellen, így visszacsúsztak a negyedik pozícióba a tabellán (amíg mi továbbra is hátul esünk kelünk a 15. hely környékén). Az otthoni mérlegük imponáló, három meccsből két győzelem egy döntetlen, 11-6-os gólaránnyal. Tehát jó sok gólt lőnek, de sokat is kapnak a vérmesen kongó üres hazai lelátók előtt.
Ancelotti nem számíthat Colemanra, valamint Richarlison játékára, akit még a Liverpool elleni 2-2 alkalmával állítottak ki egyből pirossal, viszont Digne hasonló büntetés miatti három meccses eltiltását egyre mérsékelték, így ő pályára léphet ellenünk. Ahogy játszhat Hamesz (3 gól, 3 gólpassz) és Calvert-Lewin (8 gól) is, akik az Everton eddigi 15 bajnoki góljából szinte mindben szerepet vállaltak.
A Goodison Parkban játszott utolsó öt meccsünkön nem rossz a mérleg, két győzelem mellett két iksz és egy vereség. Ki ne emlékezne a legutóbbira, amikor Dávid elfuserált kiadása Calvert-Lewinről bepattant a harmadik percben, majd Bruno egyenlítése után a hosszabbításban 12. játékosunk, Sir VAR mentette meg számunkra az 1 pontot, miután les miatt érvénytelenítették a hazaiak találatát.
Nálunk újra játszhat Marci – Lamela eltévedt három meccses eltiltása után – Telles talán felépült már a covidból, Jones, Bailly a szokásos, de egy igazán jó hír végre: Lingard egyre közelebb a visszatéréshez!
Rátérve a United formájára… keresve a magasztaló szavakat… á, igen! Kurva régen kaptunk ki idegenben izé, szóval maradjunk a bajnokságnál… Szóval kurva régen kaptunk ki idegenben a PL-ben, utoljára a Pool tudott minket megverni pályaválasztóként még január 19.-én. Reméljük, hogy ezt a sorozatot nem a másik, egy árnyalatnyival szimpatikusabb liverpooli csapat fogja lezárni ezen a novemberi délutánon. Sokkal több pozitív gondolatot nem tudok kipréselni magamból jelenleg ebben a témában. Még ha a BL eredményekkel is akarom kozmetikázni Rashiék idei teljesítményét (amitől a szerdai produktum után inkább eltekintenék), csak egy csipetnyivel lesz kevésbé kellemetlen érzése az embernek, mint Neville Longbottomnak, amikor nem nyitotta ki azt a bizonyos rivallót („borzalmas volt”).
A tizenötödik helyen állunk a bajnokságban, ami egyelőre önmagban nem lenne baj, hisz nagyon az idény elején járunk, és egy meccsel kevesebbet játszottunk, mint a riválisaink… a középmezőnyben. De annyira kiszámíthatatlan a csapat formája, és az Arsenal-Erdogan Fc kettős ellen annyira reménytelen játékot produkáltak fiaink, hogy sok reménnyel nem kecsegtet ez a mai mérkőzés sem. Nos, ilyenkor szokott jönni az xW-faktor (WTF mutató), és ilyenkor jön a semmiből egy szép győzelem. De ehhez ki kell találni valamit Ole-nak és stábjának, fel kell rázni a játékosokat, mert egyre fenyegetőbben rajzolódik ki a háttérben Pochettino kerekded árnya (vagy épp reménykeltően, hogy mindenkinek kedvére tegyek), a kieső helyekről nem is beszélve.
Szombaton tehát magyar idő szerint 13.30-kor Everton-Manchester United Premier League mérkőzés, ezúttal éppen a Digi 1-en fogják fikázni szebb napokat látott csapatunkat.