Ritkán fordul elő egy csapat életében, hogy korábbi edzőlegendája ellen lép pályára a bajnokságban. Különösen igaz ez a Manchester Unitedre, ahol 26 és fél évig egy géniusz uralkodott a csapat és a bajnokság felett. Ma este mégis ez a helyzet, egy rekordhalmozó legendánk ellen lépünk pályára, így a beharangozót rendhagyó módon e személynek szenteljük. Át is adjuk a szót neki:

Én voltam a Kiválasztott. Maga a menedzserek királya jelölt ki utódjául annak idején, így kerültem Őfelsége titkosszolgálatába. Halálos rémületben vettem fel a munkát, a mester öröksége szinte agyonnyomott. Bizakodtam, hogy méltó leszek a nagy elődhöz, de végül nem így alakult.

Miért? Nos, elárultak! Zaha kezdte, akit drága lányom először csak Goldfingernek, majd Az Aranypisztolyos férfinek nevezett. Aztán sorra a többiek, nem azt tették a pályán, amit kértem tőlük. A vége felé már annyira egyedül éreztem magam, mint A magányos ügynök. A mélypontot talán az a nap hozta el, mikor felbukkant a stadion felett az a bizonyos repülőgép a nappali Holdkelte csodálatos látványa előtt.

Pedig mindent megtettem, de ezeknek A világ nem elég! BL kell, bajnoki cím kell, kupagyőzelem kell, hiába voltak még az én időmben élvezhető meccseik. Idehoztam a belga tornyot, aki annyit könyökölt minden meccsen, mintha nyolc karja lenne, ezért elnevezték Polipkának. Több időt kellett volna adni nekem, és nagy dolgokat vittem volna véghez! Hagyatékomat csak úgy nevezték volna: Gyémántok az örökkévalóságnak. De nem így alakult, nem értettek meg, nem voltak elégedettek a 007. hellyel a bajnokság végén. Kirúgtak és ezután számomra sokáig nem maradt más, mint A Quantum csendje.

Úgy gondoltam, többé nem térek vissza a szakmába, abbahagyom. De aztán eszembe jutott, Soha ne mondd, hogy soha, nem Csak kétszer élsz, és néhány sikertelen kitérő után megtaláltam végre a helyem itt, a Goldeneye Londoneye árnyékában.

A mai nap újra találkozom a Manchester Uniteddel, immár a West Ham menedzsereként. És bár az utolsó három meccsünket megnyertük, előtte döntetlent játszottunk a Cityvel és a Spurs-szel is, ez a találkozó sem lesz könnyű, mint egy laza este a Casino Royalban. Előnyünkre válhat, hogy Brunoék nem csak erre a mérkőzésre koncentrálnak, kedden sorsdöntő meccsük jön a BL-ben, így taktikájuk kényszerből van A holnap markában.

Sajnos nem bevethető az összes játékosom. Michail Antonio még nem épült fel sérüléséből, és nem játszhat, informált csapatorvosunk, a szikár, faarcú kínai, Dr. No. Remek ukrán csatárunk, Yarmolenko is még a covidból lábadozik. Talán nem gyógyulna ilyen gyorsan, ha nem kapta volna meg néhány napja azt a kis csomagot, benne egy fiola vakcinával, Oroszországból szeretettel, Vlagyimir Vlagyirimovics aláírással.

A Unitednél Luke Shaw továbbra is hiányzik, Rashford játéka kérdéses, akinek a PSG ellen sérült meg a válla – jelentette A kém, aki szeretett engem, bár ez az információ nem volt Szigorúan bizalmas – így valószínűleg egyikük sem fog száguldozni bal oldalon, mint a Tűzgolyó.

Biztosan tudom, hogy nem szabad kinyílni ellenük, mert az lenne az igazi Halálvágta. Igaz, mostanában Solskjaerék jobban szeretik az akciókat kontrázva, de nem beverve, és szeretik tökön szúrni magukat a sok kihagyott helyzettel, ezért a legjobb stratégia valószínűleg mára az Élni és halni hagyni lesz. Így talán jól betolom a kapu elé a csapatbuszt, bízom a gyors kontrákban, és a United kriptonitjában, a pontrúgásokban. Közben azt mantrázom majd magamnak, hogy Halj meg máskor.

Ma este tehát Londonban A Fantom visszatér. És én ki vagyok?

A nevem Moyes. Dave Moyes.