Kicsivel több mint két évvel ezelőtt:

A három manchesteri bölcs, élükön Edward királlyal, lassan, méltóságteljesen lépkedett a luxusvilla felé. A fekete öltönyük alól kivillanó fehér ing és vörös nyakkendő egyértelművé tette hovatartozásukat. A decemberi hidegben enyhén dideregve Ed király megnyomta a csengőt. Egy barna hajú negyvenes éveiben járó, dekoratív hölgy nyitott ajtót.

Asszony: – Jó estét, kit keresnek?
Ed: – Mi vagyunk a három Manchesteri Bölcs, és a legújabb megváltónkat jöttünk dicsőíteni…
Asszony: – Mauricio, hozzád jöttek, már megint! – vágott közbe türelmetlenül az asszony, mire a ház mélyéről egy dél-amerikai akcentussal harsanó kiáltás érkezett válaszként:
Poch: – Ha Perez az, megmondtam már neki, hogy nem vállalom, nem vagyok itthon! Vagy a United, vagy semmi!
A harmadik bölcs félszegen bökte oldalba főnökét:
A 3. király, azaz a könyvelő: – Már megint elbasztuk, Ed, nem Ole lakik itt! – súgta, mire a három király nyakába szedve lábait, eliramodott Norvégia felé. Távolodtukban még hallották az öblös hangot újra felzengeni:
Poch: – Huligánok! Vissza ne gyertek!

Közjáték:

– Ti vagytok a Solskjaer Egységfront?
– A jó édes anyád! Mi a Poch-ért Népfront vagyunk!
– És mi van a Mourinho Nemzeti Fronttal?
– Ott ücsörög.

Napjainkban:

Miközben Mauricio a karácsonyra készül villájában egy bizonyos ajánlatra várva, Manchesterben, az Old Trafford egyik félhomályos tárgyalójában az Everton ellen vívandó ligakupa-mérkőzés utolsó eligazítása zajlik. A legutóbbi két bajnokin aratott győzelem után elszánt hangulatban készülnek edzők és játékosok, tervezik az újabb sikeres stratégiát. A teremben tapasztalható izgatott zsivaj alapján azonban nem a megszokott mederben történik az egyeztetés…

Ole: – …így jutunk be a támadóharmadukba a középpályájukon keresztül. Itt következik a tizenhatosuk, Coleman, Digne, Keane és Mina próbálja állni az utunkat. És Pickford kapuja pedig itt van. Ha megszereztük a labdát, lekontrázzuk őket a gecibe, majd tudatjuk Ancelottival, hogy a vezetés a kezünkben van, és átadjuk neki a követeléseinket. Kérdés?
Bruno: – Pontosan mik a követeléseink?
Carrick: – Ancelottinak 90 percet adunk, hogy feláldozza a Ligakupát a jobb bajnoki szereplés érdekében. És ha nem teljesíti követelésünket, azonnal kivégezzük a csapatát a B sorunkkal. Paul, Tim, Nemanja, készüljetek!
Mason: – Bevágjuk a helyzeteink felét?
Ole: – Bedaráljuk őket, és Anthony negyedóránként durrant nekik egy gólt, velünk nem packázhatnak!
Carrick: – És persze rámutatunk, hogy őket terheli minden felelősség, ha megalázzuk, és azt, hogy nem fogunk engedni a hat-kettőből!
Játékosok: – Abból semmiképp, így van, nem!
Carrick: – 2012-ben elvették egy bajnoki címünket a nyomorultak! Kiszipolyoztak minket! És nem csak minket! Fergusont is!
Phelan: – És Lajost, és Józsit is!
Stan: – És Pochettinot is! Rosszabbak, mint az Arsenal!
Ole: – Jól van Stan, ne lovald bele magad! És mit adtak nekünk mindezért cserébe?
Gyúró: – …Lukakut.
Ole: – Mit?
Gyúró: – Lukakut.
Ole: – Ó, igen, igen. Őt ők adták, igen. Ez igaz.
Pogba: – És Fellainit.
Carrick: – Ó, igen, Fellainit is. Ne feledd, hogy milyen volt az átigazolási szezon előtte!
Ole: – Jól van, elfogadom Lukakut és Fellainit. Ezt a két embert ők adták.
Phelan: – És elvitték Sahát.
De Gea: – Howardot…
Matic: – Schneiderlint!
Ole: – Persze, nyilvánvaló, elvitték a felesleges ballasztot. Ez nem is vita tárgya, ugyebár. De eltekintve Lukakutól, Fellainitól, Sahától, Howardtól és Schneiderlintől…
Mason: – Rooney!
Carrick: – Igen, igen, Rooney nagyon hiányzott volna, Ole, ha nem adták volna. Rooney!
Ole: – Jól van, de eltekintve Lukakutól Fellainitól, Saha, Howard és Schneiderlin átvételétől, Rooneytól… mit tettek az Evertoniak értünk?
Jones a gyengélkedőből: – Moyest hoztak!
Ole: – Ó, Moyest… Demagóg!

Minden kedves szurkolótársamnak nagyon boldog, békés, egészséges karácsonyt kívánok!