Még szinte fel sem ébredtünk a Watford elleni kupameccsünk altatóként is jól funkcionáló második félidejéből, máris újabb késő esti mérkőzés vár ránk, ezúttal a Premier League keretein belül, ráadásul nem is akármilyen meccs, hiszen végre-valahára pótoljuk az első fordulóból elhalasztott találkozót, így ezután már nem kell hozzátenni pontmennyiségünkhöz azt a képzeletbeli +3-at, illetve a vesztett pontott tekintetében… kezdetű mondatokkal sem kell győzködnünk azon drukkertársainkat, akiknek a szezon majdnem felénél elfoglalt majdnem első hely láttán sem mozdult meg a pecer, mindenesetre egy ma esti győzelemmel a tabella élére ugró csapat láttán alighanem egyre kevesebben képviselnék a sötét oldalt, és egyre többen várnák régóta nem várt lelkesedéssel az ősellenség Liverpool elleni rangadót, amellyel akár komoly kihívóvá is előreléphet a szezon elején lesajnált Solskjaer-csapat – de ennek előfeltétele az, hogy ma este meglegyen a három pont.
Ugyan egy döntetlennel is az élre ugornánk (bár ugye, vesztett pontott tekintetében a city…), valamivel jobb érzés lenne a hétvégi rangadót 3 pont előnnyel kezdeni, hiszen ez esetben akár egy döntetlen is elég lehet ahhoz, hogy a címvédő elbizonytalanodjon a szezon végi döntetlenben (ami ugye 20-20 lenne). Szerva itt, csere ott, és reméljük hogy Ole nem elődöntőként tekint majd a mai meccsre a hétvégi showdown előtt, hanem sokkal inkább egy kötelező bajnoki győzelemként. Mert hogy annak rengeteg jele van, hogy ma este győzni fogunk, ellenérv meg igen kevés, de azért összeszedtük ezeket.
Jó előjelek
16. helyen állnak, mindössze 5 ponttal a kiesőzóna felett, egész szezonban összesen 5 győzelmük van, ebből 4 a bajnokságban.
Utóbbi 25 hazai meccsükön, ha az ellenfél a (hagyományos) top-six egyik csapata volt, csak egyszer tudtak nyerni: a Spurst verték 2-1-re még 2019 februárjában, egyébként 4 döntetlen mellett 20 zakó a nagycsapatok ellen.
Utolsó négy látogatásunk a Turf Mooron mind győzelemmel végződött, legutóbb 2-0-ra nyertünk Martial és Rashford góljaival. Előbbinek jól megy a Burnley pályáján, ugyanis mindhárom eddigi meccsén betalált ott.
Idegenben egyébként is jól megy ebben a szezonban: ha nem nyomasztja a csapatot az üres Old Trafford, akkor a vereségek sem jönnek. 7 bajnokin 6 győzelem és 1 döntetlen az idei mérleg, ráadásul akkor sem kell paráznunk ha esetleg a hazaiak szerzik meg a vezetést, hiszen eddig mindig fordítani tudtunk.
Ráadásul a Burnley nem a mindent elsöprő támadófocijáról híres: eddig mindössze 9 gólt szereztek 15 forduló alatt, hazai pályán pedig utoljára 2009-ben lőttek a United ellen gólt. Házi gólkirályuk ebben a szezonban Chris Wood, 3 bajnoki (+1 libakupás) góllal. Nálunk viszont Cavani kamurasszizmusának lejárta után az összes támadó bevethető, és mindegyikük szerzett már legalább ennyi gólt.
Dyche csapata utolsó a meccsenkénti sikeres passzok számában, passzhatékonyságban, valamint sikeres szereléseket illetve cseleket tekintve, vagyis szinte mindenben ami futball (lövésekben 17. a Burnley).
Talán nem meglepő, hogy az ünnepi hajtásban sérülésekkel is meg kell küzdeniük: Charlie Taylor és Kevin Long a védelemből hiányozhatnak, míg Jay Rodriguez és Dwight McNeill hiánya a szélsőjátékukra lehet hatással.
Rossz előjelek
Alig egy éve, tavaly januárban hazai pályán 2-0-ra kaptunk ki a Burnley-től, az volt zsinórban a negyedik meccs hogy nem tudtuk őket legyűrni az Old Traffordon. A mai meccs idegenben lesz, de ez jól jelzi hogy milyen kellemetlen ellenfél a mai.
A Burnley pocsékul kezdte a szezont, de kezdenek formába lendülni, legutóbbi 10 meccsük mérlege 4 győzelem, 4 döntetlen és 2 vereség (ugyanez az első 9 meccsükön 1-2-6).
Ez mindössze a huszadik meccsük lesz a szezonban, nekünk a huszonnyolcadik szűk négy hónap alatt.
Ma valóban kiderül, hogy mire megy Solskjaer a betömörülő csapatok ellen, hiszen Dyche csapata a kick & rush foci mintapéldánya: blokkolt lövések számában, tisztázásokban, és a beadások hatástalanításában is a bajnokság élmezőnyében találhatók, míg a legtöbb magas átadást (lásd még: előrebaszott labda) ők hajtják végre a teljes PL-mezőnyben.
A Pope – Tarkowski – Mee hármas a szegény ember Buffon – Nesta – Cannavaro triumvirátusa. Főleg a csapatkapitány Ben Mee visszatérése után indult be a Burnley szezonja, hiszen összes bajnoki győzelmüket ezután aratták, mint ahogyan az angol válogatott 1-es mezének legfőbb várományosa, Nick Pope is sokat tett a kiesőzónából való elkerüléshez: 14 idei PL-meccsén mindössze 15 gólt kapott, ráadásul övé meccsenként a legtöbb lehúzott beadás, illetve tizenhatoson kívüli akció, és védési hatékonyságban is csak Lloris jobb nála a ligában (80,6%, DDG-nél ez 61,4%). Nem csoda, hogy a Burnley eggyel kevesebb gólt kapott mint a United (igaz, egy meccsel kevesebbet is játszottak).
Említettük már hogy szeretnek magas labdákkal operálni, mind Chris Wood, mind Ashley Barnes olyan játékos, akire fel lehet ívelni a labdát aztán összeesnek ha nem ők szerzik meg. Ez gondot okozhat, hiszen Maguire egy sárgára van attól, hogy ne játszhasson hétvégén a Pool ellen, márpedig alighanem lesz egy-két párbaja ahol oda kell majd tennie magát. A már említett középhátvédeket is figyelembe véve, talán jó ötlet lenne ha minél kevesebb szabadrúgást és szögletet engedélyeznénk a hazaiaknak.
Természetesen a Unitedet sem kerülték el a sérülések, hiszen Shaw, Lindelöf és Pogba játéka is kérdéses, mint ahogyan a hétvégén a Henderson-expressz által vonatbalesetet szenvedett Bailly sem biztos hogy felépül. Ja és ki ne felejtsem, nem játszhat Jones sem.