Menthetetlenül ránk köszönt az EB végeztével az uborkaszezon, a transzferablakban pedig tőlünk eddig szokatlan gyorsasággal és felkészültséggel már be is rántottuk az idén fő fogásnak szánt Jadon „Gól-gólpassz” Sanchot. Ugyan az agytekervényeink egy jelentős szeletét lefoglalja majd a tokiói olimpia (az megvan, hogy ez az esemény még hátravan az idei nyárból?), és amíg a hátsó kertben lógatjuk a lábunk a felfújható medencék langyos vizébe, addig is hagynék itt nektek egy kis játszanivalót az előző bejegyzésen felbuzdulva.

Furcsa játékot ötöltem ki, aki részt venne, annak gyorsan be is mutatnám a tényállást (végtére is ebből fog állni a komplett bejegyzés).
Mindenkit arra buzdítanék, hogy először is csatornázza be a magában mélyen lakozó Rio Ferdinandot, Giorgio Chiellinit, Alessandro Nestát, (avagy Kuttor Attilát, ez fakultatív), majd hozza őket a felszínre.
Képeket fogok ugyanis mutatni nektek nagyobb klubok emlékezetes mérkőzéseiről, közvetlen a bekövetkező gólokat megelőző szituációkról. Az lesz a dolgotok, hogy kiszúrjátok a támadók és a védők helyezkedéséből/testhelyzetéből, illetve gesztikulációiból, hogy mik a potenciális veszélyforrások, és hol bújnak meg. Egy jó bekk ugyanis nem csak tör-zúz a pályán, hanem lát is, gyakran másodpercekkel a valódi veszély kialakulása előtt képes észlelni a problémákat és még idejében elfojtani azokat.
Először tehát képeket fogok mutatni a gólok előtti szituációkról, nem adok hozzájuk semmiféle leírást. Nézzétek meg jól ezeket, tartsátok fejben az észrevételeket. Utána be fogom linkelni a videókat is, ahol a gólokat megnézhetitek, végül pedig újra beszúrom a gólok előtti szituációkat, némi magyarázatot hozzájuk fűzve, nyilakkal, ikszekkel, másegyebekkel megtoldva, így el tudjátok dönteni, hogy sikerült-e detektálnotok idejében az apokalipszis kiváltó okait. Avagy sem. Így mindannyian megtudhatjátok, hogy megvan-e bennetek a clean sheet-faktor.
Mert mint tudjuk, a jó csatársor meccseket tud nyerni, a jó védelem meg bajnokságokat.

És ha mindenki felkészült, akkor el is kezdjük.

1. Manchester United – Leicester: 2-0 (2017), első gól

Szöglethez készülődik a Manchester United a hetvenedik percben. Minden csendesnek tűnik, békésen lökdösik egymást a játékosok, a bíró jelt ad a szöglet elvégzésére. Felismered, hogy hol a veszély?

Ha jól megnéztétek, akkor itt a videó:

Aki kiszúrta Rashfordot, még mielőtt látta gólt szerezni, az nagyon jól tippelt. Lenti képen mutatom, hogy mi a probléma. Ugyebár a Leicester szögleteknél Brendan Rodgers alatt még a 17/18-as szezonban 3 külön csoporttal védekezett. Sárga pöttyökkel a kapu előtt hárman területet védenek, egy sorral feljebb piros pöttyökkel megint csak hárman embert fognak, és még egy sorral feljebb kékkel megint területet védenek. Mindenkinek megvan a maga feladata, egyetlen óriási probléma van csak: Marcus Rashford piszok módon őrizetlenül ténfereg valahol a büntetőpont környékén, ráadásul a komplett eseménysornak háttal. A Leicester játékosai (hárman is!!) egy emberként integetnek Rashford felé, őt ugyanis senki nem érzi magáénak, jelezvén, hogy valakinek kezdeni kéne vele valamit, mert ez így nagyon nem lesz jó. Nem is lett. Rashford élete egyik legkönnyebb gólját szerezte.

2. Juventus – Real Madrid: 1-4 (2017 BL-döntő), első gól

Ronaldo kap labdát, jut is rá ember, középen is állja a sarat a Juve védelme. Észreveszed, hol a veszély?

Ha jól megnéztétek a képet, akkor itt a videó:

Tudjuk ugye, hogy Ronaldo 1v1-ben feltarthatatlan, pláne a 2010-es évek közepén volt az. Az igazi baj azonban nem itt kezdődött.
A lenti képen a problémák: a gól előtti összjátékban résztvevő (gólpasszt kiosztó) Carvajalt Mandzsukicsnak (pirossal) kellett volna lekövetnie, de ő valahol a félpályán feladta a futóversenyt, így Carvajal már őrizetlenül roboghatott előre, kényelmetlen választás elé állítva ezzel Alex Sandrót, aki amúgy nem egy elveszett balbekk, mégis kicsit úrrá lett rajta a fejetlenség – nem tudta eldönteni, hogy Ronaldo útját blokkolja-e, vagy Carvajalra váltson ki inkább. Ezen kívül ott tátongott még egy hatalmas szakadék is Alex Sandro és a Juventus többi bekkje között. Általában Ronaldo ellen a világ összes csapata felduplázza a védelmét: egy ember direkt módon konfrontálódik vele, a másik ember pedig mögötte biztosít és blokkolja a kapu felé vezető utat – ez innen nagyon hiányzott. A gól a válasz rá, hogy miért.

3. Real Madrid – Atletico Madrid (2016, BL-döntő), az Atletico egyenlítő találata

Az Atletcio középpályája békésen nézelődik a labdával, a Real Madrid védelme kényelmesen ácsorog a saját boxától pár méterre. Mégis veszély leselkedik rájuk. Észreveszed?

Ha áttanulmányoztátok a képet, akkor jön a videó. Bocsi a minőségért, nem találtam olyat, ahol jó minőségben meglenne a gól előtti pár másodperc is.

Na, meglett, hogy hol volt a bibi?
Az Atletico egyik középpályása ráérősen settenkedik fel a labdával, de rá is fog jutni ember (sajnos a szar minőségből nem látom pontosan, hogy kicsoda). Azonban nézzétek a Real Madrid védelmét: Sergio Ramos (sárga) már most integet (csak halkan jegyzem meg, hogy 17 másodperccel vagyunk a gól előtt). Ramos ugyanis látja, miből lesznek bajok: a jobbszélen Juanfran érkezik őrizetlenül. Ronaldónak (piros) kéne fognia őt, amit Ronaldo valószínű végkimerültség miatt nem tesz meg, Ramos mégis kérlelhetetlenül utasítja, hogy vegye fel az emberét. Ronaldo eközben elnézést kérve teszi fel a kezét és Juanfran felé mutat, jelezve, hogy „bocs haver, tudom, én emberem, már nincs erőm visszajönni vele”. Az Atleticonak így ebben az akcióban 17 másodpercen át volt egy szabad sorkatonája, ezért cserébe a Real Madrid komplett védelmének el kellett tolódnia arra az oldalra, Casemiróval az élen. Ő Marcelónak próbált besegíteni előbb egy 2v2, utána egy 3v3 szituáció levédekezésénél. Casemiro azonban nagyon elcseszte a dolgot, idő előtt leváltott az emberéről, hogy blokkolhasson egy átadást, így Juanfran végül bekerülhetett a Madrid védelme mögé, és kioszthatott egy gólpasszt. A 17 másodperces enyhe káosz pedig végül gólt eredményezett.

4. Real Madrid – Barcelona: 2-1 (2013 márciusa), első gól

A képen a meccs korai szakaszában épp beadáshoz készülődik a Madrid, Moratánál van a labda (igen, ő az a Morata, csak itt még a pálya szélére volt száműzve, mivel Benzema helye megkérdőjelezhetetlen volt már akkor is). Középen pont Benzema próbál ímmel-ámmal bestartolni Piqué és Mascherano közé.

Itt meg kicsit kinagyítva Morata, hogy látni is lehessen valamit a kissé pixeles képről. Nézzétek meg jól a fenti és a lenti képet. Megvan, hogy hol a veszély?

Ha jól megnéztétek, akkor itt jön a videó a gólról:

Na, kiszagoltátok a veszélyforrást?
Kezdjük az elején: 2013 márciusában volt a mérkőzés, mikor már jóformán eldőlt, hogy a Barcelona nyeri a bajnokságot, valami 9 pont előnyük volt ekkor a Madrid előtt (ha nem több, már nem rémlik pontosan). A Madrid ennek megfelelően elengedte a bajnokságot és a BL-re tartalékolt, pontosabban a Manchester United elleni visszavágóra az Old Traffordon. Kulcsjátékosok egész serege pihent tehát ezen a Clasicón, még Ronaldo sem volt ott a kezdőben, Morata kapta meg a balszélső helyét. Ez az info azért játszik fontos szerepet a gólban, mert Dani Alves szemmel láthatóan Ronaldo őrzésére lett felkészítve, még a Barcelona stábja sem számított rá, hogy Ronaldo egy Clasicón padozni fog, márpedig így történt. Érdemes Dani Alves testhelyzetét tanulmányozni a kinagyított képen és a videón is: Alves végig olyan testtartást vesz fel, mint aki Ronaldo megszokott mozdulatsorát akarja megakadályozni. Ronaldo ugyebár a balszélről indulva az erősebbik lábával befelé húz és kapura lő általában, Alves ezért megszokásból a kapu felé vezető utat próbálja blokkolni. Igen ám, csak Morata nem belülről akarja megkerülni Alvest, ő köszöni szépen a lehetőséget, és inkább beíveli a labdát ballal, Alves pedig a hibás testtartás miatt fényévekre van attól, hogy ezt megakadályozza. Görgessetek vissza a felnagyított képhez: Alves az oldalvonalra merőleges folyosót blokkolja, míg az oldalvonallal párhuzamos folyosót szabadon hagyja. Tükörszélsők ellen szokás így védekezni, nem a hagyományos szélsők ellen.
Egyébként a kapu előtt Piqué és Mascherano is megérnek egy misét: Benzemát már javában fel kéne tartaniuk, miközben mindketten tovább hátrálnak. A tizenhatoson belül már illik párharctávolságon belül csüngeni a támadók nyakán (ez egy karnyújtásnyi távolságot jelent kb.), mivel a boxon belül bárki egy érintéssel már gólt szerezhet, Piquéék azonban ezt elmulasztják. Benzema így „leakad” a horogról és bemozog az üres folyosóba, beadás, befejezés, 1-0.

5. Barcelona – AC Milan: 3-1 (2012), a Milan gólja.

Robinho iparkodik előre a labdával, azért itt már első ránézésre is látszik, hogy lesz dolga a védelemnek. Hol a veszély?

Ha jól megnéztétek ezt a képet is, akkor jön a videó:

Megint összetett a dolog: kezdésnek Robinho a labdával megiramodva két embert is lehagy (Xavi és Mascherano, zölddel). Az már önmagában elég nagy probléma, ha egy trükkös brazil válogatott támadó gyerek labdával rohan a támadóharmadban, és legfeljebb a mezét tudják csak rángatni. A baj akkora, hogy a védőfalban Piqué (sárgával) már egy becsúszó szereléshez vesz fel pozíciót, épp az időzítéssel bajlódik (természetesen elcseszi ő is. Ez nem törvényszerű persze, ha Piqué becsúszó mentése történetesen sikerül, akkor valószínű megússza a Barca a kapott gólt, de akkor már régen nagy a baj, ha valakinek a védőfalból kirontva kell frontálisan leütköznie a labdával érkező ellenfelet). Ezen felül a Milan formációja okozza a nagyobb bajokat: középpályás gyémánttal verekedtek a Barcelona 3 fős középpályája ellen, a gyémánt jobb-és baloldalán szereplő játékosokat (Seedorf és Nocerino, piros pöttyök) nagyon nehezen követte le a hazai középpálya, mivel nem volt „természetes” ellenfelük. Itt Seedorffal még becsületesen visszajön Iniesta (kék pötty), de a túloldalon Nocerino már teljesen őrizetlen. Kulcspassz, lövés, 1-1.

6. Barcelona – Real Madrid: 2-2 (2012 január, Copa Del Rey), első gól.

A Madrid egy hazai vereségért készül visszavágni a spanyol kupa elődöntőjében. Mourinho magasra tolt védelme valahol a félpálya környékén tanyázik, a labdát a Barcelona hozza fel ráérős tempóban. Senki sem siet, de hamarosan gatyaszaggató sprinteket kell majd kivágnia a kulcsszereplőknek. Hol a veszély?

Ha megnéztétek a képet, akkor jön a videó.

Ismét egy hőskorból származó meccs. Aki Messi hamiskilenceskedését kiszúrta, az jó helyen kapirgált, de kezdjük az elején: a Madrid védőfala és középpályája közt akkora szakadék tátong, hogy oda kamionnal is be lehetne tolatni. Messi (zöld tenger közepén) természetesen visszalép a labda felé a védőfalból és bejátssza ezt a tátongó űrt. A probléma másik összetevője Diarra (pirossal) rossz helyezkedése. Diarra pont hogy a védelem előtti területet kéne őrizze, ő azonban nekiront a labdával kocogó Dani Alvesnek, amire semmi szükség nincs. Messi átveszi a kapott labdát és azonnal megváltozik a helyzet dinamikája: Lionel fénysebességre gyorsít, és grátisznak még két támadó is (zölddel) ráront a Madrid védelmére teljes sebességgel. Az ilyen futóversenyeket ritkán nyerik a védelmek, Messi végül egy faék-egyszerűségű labdát tesz Pedro elé, aki ellövi, 1-0. Mourinho meg nem szerette az ilyet, Diarrának a szezon végén távoznia is kellett Madridból.

7. Leicester – Manchester United: 5-3 (2014), Di María első gólja

Gólzáporosra sikeredett meccs, mindkét csapat középpályás gyémánttal állt fel + 2-2 csatárral, és még további 1-1 csatárral az irányítók posztján. Ez összesen 6 center egyszerre a pályán – talán mégsem csoda ez a 8 gól. Itt még nagyon az elején vagyunk: Rooney kocog felfele a labdával, a Leicester védelme hátrál. Pár másodperc azonban és rájuk lesz húzva a vizes lepedő. Honnan jön a veszély?

Ha megnéztétek a képet, akkor jön a videó:

Ismét több tényezője van az összeomlásnak: kezdésnek látjuk, hogy Cambiasso (piros iksz) a pálya közepén egy darabig versenyt futott Di Maríával (zöld), de nem nagyon bírta vele az iramot. A dolgot a támadóink helyezkedése súlyosbította tovább, ugyanis Falcao és Robin (kékkel) kívülről igyekeztek megkerülni az embereiket, teret nyitva ezzel a pálya közepén, odatört be az őrizetlen Di María. Végül a koporsóba a még kissé faragatan Schmeichel helyezkedése verte be igazán a szöget, aki kint ácsorgott az ötösön és mozizott. Ne kérdezzétek mit keresett ott. Mivel később sem táncolt vissza a helyére, Di María egy labdaátvétel után már át is emelte, 0-2, szívecskék.

Magának a játéknak itt tulajdonképpen vége van, mindenki számolja össze, hogy hány gól előtt szúrta ki a potenciális veszélyforrásokat, és így hány gólt tudott volna megakadályozni – elméletben.
Remélem sikerült ezzel a kis szösszenettel jobban rávilágítani arra, hogy milyen átkozottul nehéz dolga van néha a védősor tagjainak, akiknek pontosan ezt a fenti melót kell végezniük 90 percen keresztül – csak nekik futni és ugrálni is kell közben. Ja, és ők nem screenshotolhatják le a közvetítés képernyőjét meccs közben, hogy gondolkodjanak kicsit a kialakult szituáción, nekik 1-2 másodpercük van mindössze ezeket detektálni, és aztán cselekedni. És ha elcseszik, akkor az általában felkerül az eredményjelzőre.
Még annyi adalék, hogy az én eredményem 2 gól a hétből, azaz összesen kettőt láttam ezekből előre jönni akkor, mikor élőben néztem a meccseket – majd kommentben jelezzétek nyugodtan, hogy ki mennyivel végzett, a legjobbakat beíratjuk a Puskás Akadémiára keresünk nekik egy ügynököt és eladjuk őket a Sotonnak beerőszakoljuk a Spíler TV-hez megdicsérjük.
Mindenkinek kellemes nyarat, előbb-utóbb jelentkezünk valamivel.