Menthetetlenül ránk köszönt az EB végeztével az uborkaszezon, a transzferablakban pedig tőlünk eddig szokatlan gyorsasággal és felkészültséggel már be is rántottuk az idén fő fogásnak szánt Jadon „Gól-gólpassz” Sanchot. Ugyan az agytekervényeink egy jelentős szeletét lefoglalja majd a tokiói olimpia (az megvan, hogy ez az esemény még hátravan az idei nyárból?), és amíg a hátsó kertben lógatjuk a lábunk a felfújható medencék langyos vizébe, addig is hagynék itt nektek egy kis játszanivalót az előző bejegyzésen felbuzdulva.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Címke: játék
Életed legfontosabb meccsei
Mivel továbbra is tart a vírusirtás és a kalandvágyó fehéroroszokon kívül senki nem rendez meccset (őket meg ki nézi…? Kezeket fel, hadd lássam), így komoly fejtörést okoz, hogy mivel tudnánk a Stretford Endet valahogy a víz felszínén tartani aktuális témák hiányában, nosztalgiában fuldokolva.
Ennek okán gondoltam, hogy megosztom veletek kamaszkorom egyik legkedvesebb játékát, ami minden tanáromnál nagyobb hatással volt az év végi bizonyítványaimra és az érettségimre is, tovább robog tehát a nosztalgiavonat, aki óhajt, az foglaljon helyet, a kocsik nemdohányzók, a vonat minden állomáson és megállóhelyen megáll.
Igyál velünk!
Ünnepi posztáradatunkban sem feledkezhetünk meg olvasóinkról és kommentelőinkről, hiszen nélkületek aligha tarthatnánk ötödik születésnapot. A Stretford End blog motorja a kezdetektől meglévő és egyre erősebb közösség, amely a virtuális mezőkről már a való életbe is átkacsingat néha, elég csak a közös meccsnézéseket, a Stretford End csapatot, vagy a nicknevek mögül előbújó arcok közötti barátságok kialakulását említeni. Hogy az olvasói jelenlét és a kommentmező már négy éve is erős volt, arra bizonyítékként álljon itt az akkor még vendégposztoló, de később szerzővé lett Dr. Rudeboy társasjátéka, a Stretford End ivós játék. Egy kattintás ide a folytatáshoz….