A Premier League-ben eddig produkált legrosszabb szezonkezdésünk tovább már nem romolhat (utolsó hely a tabellán, annál ugye nincs lejjebb), de a közérzetünk igen.

Mert harmadik ellenfélként a Liverpool látogat az Old Traffordra, és megint finggal kell majd piros tojást festeni. Amíg az egyik filozófus osztályában a gyerekek már fogalmazás órákra járnak, addig a másikéban még csak az írott kisbetűkkel ismerkednek, ez van, sajnos a futball az a közeg, ahol ha lecserélik az osztályfőnököt, akkor a szerencsétlen diákok kezdhetik elölről az általánost.
Mi is pont így nézünk ki, a Manchester United jelenleg az az osztály, ami tele van egyetemista korú Pistikékkel, akiknek megint elő kellett kotorni a rongyosra koptatott kék-piros korongokat, és a színes rudakat.

Komolyan, erre emlékszik még valaki?

Szóval ez van. Ilyenkor az aktuális iskolánál legfeljebb annyit tudnak tenni, hogy előírásszerűen mosolyognak és a kedves szülők szíves türelmét kérik. Nem nagy dolog, mi már 10 éve várjuk a (korábban realitásnak nézett) csodát, mi már tényleg ráérünk, újabb szezon ide vagy oda, mit számít ez az örökkévalóság végtelen időtengelyén.
Persze van rá esély, hogy a legújabb osztályfőnökünk hirtelen, pár hét alatt bepótoltatja a diákokkal a komplett általános iskolás és középiskolás tananyagot, de nem valami sok.

Nézzétek, szerintem ez a cica-betű lehet

Előfordul egyébként a filozófusok kezdeti időszakaiban a bukdácsolás, mindneki két kedvenc példáját idecitálnám összehasonlításképp.
Jürgen Klopp előbb a Dortmund padján a 08/09-es szezon első 10 bajnoki meccsén egy 4 győzelem, 5 döntetlen, 1 vereség – mérleget tudott összerakni, de a teljesítmény végig hullmázott, hatodik helyre voltak jók az elszámolásnál egy lényegesen kevésbé durva mezőnyben, mint mondjuk a Premier League.
Utána a Liverpool padján a 15/16-os szezon rajtja már relatíve szarul indult, 3-5-2-es mérleggel, semmiféle konzisztenciát nem mutattak a szezon során, zsinróban három meccsnél többet képtelenek voltak nyerni, nyolcadikként futottak be a célba. Mert hát a Premier League mégiscsak a Premier League, cserébe az Európa-Liga döntőjéig mentek.
Guardiola a Barcelona kispadját 2008-ban átvéve egy dömtetlennel és egy vereséggel kezdte a La Ligát, majd bekapcsolták a hiperhajtóművet és február végéig ki sem kaptak utána, a Manchester Cityt kormányozva 2016-ban 7 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség volt az első 10 meccs mérlege
Nekünk egyelőre ez a Klopp-féle kezdés és első szezonbeli teljesítmény néz ki.

Sok tanulságot a kezdésünkből 2 meccs után még nehéz levonni, de egy dolog azért mégiscsak szembetűnő.
Legyen akármilyen is a teljesítménye a filozófusoknak a mindenkori új klubjuknál az első 10 bajnokin, egy dolog mindig megegyezik: tulajdonképpen ejakulatív kidobást rendez mindenki a keretben és nagyon durva átalakítás kezdődik (amire egyébként rá is megy az első szezon, héha a második is). És itt azért megállnék egy ásónyomra, tartanék egy kis felsorolást, inkább a Klopp és Guardiola által az első 2-3 ablakban kihajított játékosokból, ez sokkal érdekesebb, mint az érkezők listája (bár az sem mellékes, de az építkezés mindig a bontással kezdődik, az is baromi fontos folyamat ám).

Guardiola a Cityhez érkezve vett egy nagy levegőt és kezdésnek azonnal ki lett szórva Stefan Jovetic, Edin Dzeko, Wilfried Bony, Iheanacho (egyikük sem PRM bajnokaspiráns szint), illetve Joe Hart (nem filozofi-kompatibilis, elsősorban a labdás skilljei miatt, hiába volt angol bajnok és a válogatott kapusa is) és Samir Nasri (szintén nem filozofi-kompatibilis).
Mindezt az első ablakban.
Még egy évvel később lett utánuk hajítva egy halom további töltelék, akik bár bőven megütötték egy PRM-csapat szintjét, de semmiképpen nem fértek be egy bajnokaspiráns keretbe. Ők voltak Kolarov, Jesus Navas, Clichy, Sagna, Zabaleta, közülük többen is maradtak a Premier League mezőnyében a későbbiekben, de a City terveibe már nem férhettek bele.
A Bayern Münchennél is hasonló volt a forgatókönyv korábban, hiába voltak adott esetben többszörös bajnokok, Guardiola mégis gondolkodás nélkül kivágta Luis Gustavót, Mario Gomezt, Emre Cant, Anatoliy Csinostyúk Tymoshchukot (ezt rögtön az első ablakban, ugyan mindegyikükkel lehetett Bundesligát nyerni, de Bajnokok Ligáját már nem), aztán utánuk repült még később Mandzsukics, Contento, Shaqiri és Toni Kroos is (egyedül az ő szélnek eresztése volt az igazán rössz ötlet, vele pont lehetett BL-t nyerni).
Azért ez nem kevés.

Jürgen Klopp hasonló lomtalanítást foganatosított rögtön első lépésként, mikor Liverpoolba érkezett.: azonnal távozott Raheem Sterling (nem filozofi-kompatibilis), Fabio Borini, Iago Aspas, Benteke, Jordan Ibe, Joe Allen, Martin Skrtel, Rickie Lambert (egyikük sem PL-győztes szint), Gerrard szerződéshosszabbítása pedig fel sem merült. Aztán később ment utánuk Lazar Markovic és Mario Balotelli is. Balotelli valószínű azért, mert nem csak a filozofi és a PL-arany keretei, hanem úgy általában a futball keretei közé sem illett be. Klopp tehát azonnal kivágta a Suárez-pénzből vásárolt WTF-arcokat, és hoztak helyettük rendes pótlást.

Általában elmondható hát, hogy azok esnek áldozatul egy ilyen átalakításnál elsőként, akiknek a játékstílusa nem stimmel az adott mester filozofijához, illetve akik nem ütik meg az adott bajnokságban egy aranyéremre törő csapat szintjét.
Na hát nálunk ennek egyelőre a nyomát sem látjuk.
Ennek nagyrészt az az oka, hogy a menedzsmentünk teljesen fogalmatlan (na ja, azt nem említettem, hogy a keret átalakítása előtt mindig a menedzsment alakul át nulladik lépésként, akik hoznak magukkal épkézláb futballszakembereket, akikkel aztán lehet keretet alakítgatni). Példának okáért a Citynél már tárt karokkal várta a menedzsmentben Guardiolát Txiki Beigiristain és Ferran Soriano (ők olyan mint David Gill osztva kettővel, ketten kitesznek egy egészet), a Liverpoolt tulajdonló Fenway Sports Group pedig előbb óriási hátteret kreált szép lassan a csapat (és Klopp) segge alá. A Premier League mezőnyéből egyedül a Liverpool nem rendelkezett saját ezdőkomplexummal, ezt 2017-ben kezdték építeni, végül a covid miatt kicsit megkésve, de 2 éve birtokba is vette a felnőtt csapat és az akadémia (egy 50 millió fontos beruházásról beszélünk). Felállítottak egy data-analyst csoportot egy PhD végzettséggel rendelkező die hard Liverpool rajongóval a vezetői székben. Vele, a klub működéséért felelős Mike Gordonnal és a nemrég leköszönő sporting directorral, Michael Edwardsszal az élen a Liverpoolból gyakorlatilag egy transzfer-masina lett, ahol a teljes menedzsment annak a folyamatnak eltt alárendelve, hogy kizárólag olyan játékosokat hozzanak, akikben a saját adataik alapján a legnagyobb (még nem realizált) potenciál rejlik. Így pedig bőven tudott fejlődni a klub, még akkor is, ha a kereskedelmi bevételeik, meg a szponzorok által dobált milliók nem tettek ki akkora összegeket évente, mint mondjuk a Citynél, vagy nálunk.
A Liverpool az analízisért és az átigazolásokért felelős részlegeket fújta fel, nem pedig a gazdasági gépezetet, mint ahogy mi tettük. Félreértés ne essék, mindkét gépezet baromi hatékony – csak az egyik a pályán is ütőképes csapatot eredményezett, a másik meg csak milliókat. Lehet ésszel is fejlődni ám – ehhez azonban a tulajdonosok is kellenek.

Mi különösebb háttér nélkül vártunk minden új menedzsert a klubnál, és amíg körülöttünk mindenki átléptette a saját menedzsmentjét a 21. századba, addig mi megrekedtünk valahol az ezredforduló kapujában. Ezzel kéne megbirkóznia ten Hagnak is. Nehéz lesz így átalakítani a keretet, mert játékosokat kidobálni könnyű ám, de megfelelő szintet képviselőkkel pótolni őket már kurva nehéz, pláne inkompetens menedzsmenttel. Ferguson távozása óta egyedül a 2019/20-as téli ablakban tudtunk olyan játékost hozni, aki valóban érezhetően hasznára is vált a klubnak, az összes többi elvesztegetett idő, pénz és energia volt. Ja, és ő sem illik ám kényelmesen ten Hag terveibe, legalábbis az eddigiek alapján.

Innen kéne hát megváltani a világot. Hogy a pályán holnap este mi lesz az eredmény, meg milyen lesz a játék, az hosszabb távon mindegy is (nyilván borzalmas), de per pillanat a hosszabb távú jövő is nagyon sötéten fest. A recruitment-nek és a menedzsmentnek is egyszerre kéne rendesen működnie, úgy elég is pár szezon egy épkézláb rebuildhez. Ha azonban egyik sem működik rendesen, akkor az isten pénze, ideje és energiája nem lesz elég hozzá sosem.

A szurkolók egyelőre mindenféle social media csoportokban szervezkednek, elsősorban azért, hogy a tavaly májusi események ne ismétlődjenek meg újra. Mert tüntetés ugyanúgy lesz a meccs előtt, mint egy éve.

The 1958 on Twitter: “Please read our plans for Liverpool at home. Also on our website.Share, retweet, and get the message to all Reds! It’s down to all fans to let these owners know it’s time to go! Some things are worth fighting for…The 1958🇾🇪 pic.twitter.com/dBDxOLwiJQ / Twitter”

Please read our plans for Liverpool at home. Also on our website.Share, retweet, and get the message to all Reds! It’s down to all fans to let these owners know it’s time to go! Some things are worth fighting for…The 1958🇾🇪 pic.twitter.com/dBDxOLwiJQ

Egyelőre az #EmptyOldTrafford mozgalom nem tudható, hogy végül körvonalazódik-e a meccs alatt egy esetleges kivonulással, az erre felhívó vélemények a social media analitikusok szerint elsősorban az USA-ban, Afrikában és Indiában népszerűek, hogy végül a stadionban mi lesz, arról fogalmunk sincs – nyilván az eredménytől és a mutatott játéktól függ majd.
Csak remélni tudjuk, hogy a meccs utolsó perceire is megéri majd bent maradni.

GGMU