Tavalyi kezdő, idei eredmény (Manchester Utd 3 – 0 Liverpool)

Mondhatnánk, hogy megcsúsztunk egy kicsit a Liverpool elleni győzelmet megéneklő osztályozóval, egyrészt azonban ez sztividzsí asztala, másrészt pedig igazából csak annyira perverzek vagyunk, hogy hagytuk egy kicsit ülepedni a diadalittas érzést, hogy most újból belekortyolhassunk egy jókorát. Szükség is volt erre a győzelemre, az előző szezon végtelenül fájdalmas oda-vissza szopóját ugyanis muszáj volt valamivel feledtetni. A meló felét le is tudták a srácok – lássuk, milyen teljesítménnyel tették mindezt.

3_0

De Gea – Hálóőrünk vasárnapi teljesítményére nehéz szavakat találni, De Gea egész egyszerűen god Gandalf-módban tolta ezúttal, mert ott bizony tényleg semmi se ment át. Legalább öt-hat ziccert kivédeni, egy rangadón, a Pool ellen, a gyökér Balotellit is lenullázva? Ha ez nem érdemel tízest, akkor micsoda, kérdem én? [10]

degea

Jones – Bizonyára kevesen számítottak arra, hogy Jones máris a kezdőben találja magát – Fergie idejében persze mindennaposak voltak az efféle hirtelen visszatérések, jelen esetben azonban Rojo (újabb) sérülése játszott közre. Phil mozgásán érződött a hosszú kihagyás, és hogy élesben nem sokat volt még részese a filozofinak, és bár Sterling személyében nagyon kellemetlen ellenfelet kapott (nehezen is bírt a villámléptű tehetséggel), összességében nagyon jó munkát végzett, komoly hiba nélkül lehozva a meccset, a tőle megszokott lelkesedéssel és odaadással. Jó lenne, ha most már lassan leállna ez a védő-vetésforgó, a mostani teljesítmény láttán pedig azt sem bánnánk különösebben, ha éppen Jones-nál tenné meg ezt. [7]

jones

Carrick – A védőhármas középső tagjaként némileg előrébb helyezkedett a többieknél, és bár jól megszokott pozícióját így sem vehette fel a védelem előtt, a felvázolt körülmények ellenére is próbálta maximálisan kivenni a részét a hátulról történő építkezésből. Posztjából adódóan ezúttal nem volt többet játékban, mint a körülötte lévők (sőt, Jones és Evans is többet passzolt nála), szupermegbízható láthatatlan emberünk azonban most is rendkívül hasznos és intelligens munkát végzett. Bízunk benne, hogy hamarosan végre elhagyhatja ideiglenes pozícióját. [7]

Evans – Volt olyan időszak a United elmúlt évei során, amikor Evans volt a legjobb hátvédünk, ez a mostani azonban egészen biztosan nem ilyen, és ezt a legutóbbi meccs is jól megmutatta. Nem is feltétlenül a saját kapu előtt eladott labdákra gondolunk, sokkal inkább arra, hogy nagyjából minden téren egy kategóriával Jones alatt teljesített. Ez pedig annak tükrében, hogy társa éppen most tért vissza, ráadásul kapásból egy rangadón, nem feltétlenül hízelgő. Rossz így sem volt, de ennél mindenképpen több kell, ha a többiek felépülésével is kezdő akar maradni. [6]

Valencia – Szegény Tonio biztosan felbosszantotta magát azon, hogy a múltkor lerobotoztuk, az első gól előtt ugyanis úgy döntött, előhúzza nekünk egy kicsit a régi Valenciát, hogy nosztalgiázzunk egy kicsit. Tökéletes ütemben és precizitással tette vissza Rooney-nak a labdát a második vonalba, felidézve ezzel a páros fénykorát, a támadás legszebb momentuma azonban nem ez, hanem természetesen a kiosztott kötény volt. Ezt leszámítva sokat nem villogott, feladatát azonban – ahogyan immáron meccsek óta – maradéktalanul elvégezte, így továbbra is keretünk egyik leghasznosabb tagjának mondható. [7]

vale

Fellaini – Már a mérkőzés legelején besárgult, ami az ő esetében hatványozott veszélyt jelent, és bár ennek következtében kénytelen volt szinte végig visszafogottabban tevékenykedni, így is bemutatott 9 (!) sikeres szerelést, ami ilyen körülmények mellett nyugodtan nevezhető kiemelkedőnek. Ami miatt maga az osztályzata már nem lesz ilyen jelzővel illethető, az az, hogy most is inkább a gyengébben passzolók közé tartozott, valamint a támadásokat is képes fájdalmas mértékben belassítani. Pedig Nani már a Sportingban tolja. [7]

Rooney – Ezúttal hátravontabb szerepkörben vezérkedhetett, ami nem feltétlenül abban nyilvánult meg, hogy többet volt játékban (Mata például többet passzolt), sokkal inkább munkabírását és védekező skilljeit bizonyíthatta, olyan melót végezve a csapat számára, ami egy éppen nem durcizó Rooney-tól általánosságban elvárható. A trademark Wazza moment azért most is megvolt, hiszen gólja előtt felszántotta a pályát, hogy aztán jó ütemben leválva Coutinhóról tökéletes befejezéssel juttasson bennünket előnyhöz. [7]

roo

Young – Ideiglenes szélsőhátvédeink közül ezúttal nem Young volt a jobb, LVG azonban így sem panaszkodhatott a guanóbajnokra, megtáltosodott és átképzett szélsőnk ugyanis csalódást egészen biztosan nem okozott – egyszerűen csak volt már ennél jobb, mind védekezésben, mind pedig támadásban. A partjelző szerint egy gólpasszt is kiosztott, amiért mindenképpen jár majd egy pacsi az asszisztensnek. Meg egy a fotósnak is a lentiért. [6]

young

Mata – Annyit ezúttal sem lehetett játékban, ami ahhoz kellene, hogy egy igazán jó Matát láthassunk a pályán, így is lőtt azonban egy (les)gólt és kiosztott egy okos és önzetlen gólpasszt, és nem mellesleg ő volt a legpontosabban passzoló játékosunk is (fun fact: mint ahogy összességében a szezonban is), ami annak tükrében, hogy RVP és Wilson mögött ő volt a harmadik számú támadónk, mindenképpen elismerésre méltó. Néhány hete még totálisan elveszettnek tűnt, Lui azonban szépen lassan talán az ő helyét is megtalálja a csapatban – ha sikerül, lesz ám nemulass! [7]

mata

van Persie – Most már tényleg azt mondhatjuk, hogy a gólok helyretették van Persie önbizalmát és hozzáállását, nem elég ugyanis, hogy végre tényleg igazi veszélyt jelent az ellenfél kapujára, de mezőnyben is (tőle) szokatlanul hasznos munkát végez – olykor joggal dörzsölhettük szemünket  sprintjeit látva, vagy amikor a saját tizenhatosunk sarkánál szerelt. A gólját megérdemelte, az igazi azonban az lett volna, ha második kapura menő próbálkozása is bemegy, az azt megelőző labdalevétel, helyzetbekerülés és lövés ugyanis már-már berbatovi szintet ütött meg az elegancia-skálán. [7]

rvp

Wilson – Nem feltétlenül volt jó döntés LVG részéről, hogy épp egy ilyen rangadón tette be a kezdőbe Wilsont, ifjú reménységünkhöz ugyanis alig egy tucatszor jutott csak el a labda, így érthetően nem sokat tudott hozzátenni a játékhoz ilyen elszigetelt körülmények között. Az mindenesetre így is látszott, hogy elképesztő sebességében rengeteg potenciál lakozik, és ha fogékonynak bizonyulna esetleg a védekezésre is, akkor letámadásban is nagyon hasznos tagja lehetne a csapatnak. [5]

Herrera – A sok sérülésnek (és az ötvédős rendszernek) valószínűleg ő a legfőbb kárvallottja, egy ilyen minőségi játékosnak ugyanis alapesetben sokkal többet kellene a kezdőben szerepelnie. Jól állt be, a Mata és közte lévő szinergia pedig hosszú távon hatalmas erősségünk lehet. [6]

Falcao – Nagyjából ugyanaz történt, mint ami mindig, amikor becserélték: harcolt, a többiek megpróbáltak vele gólt lövetni, de ezúttal sem jött össze. [5]

McNair – [-]


És hogy mi volt a legszebb ebben a győzelemben? A 3-0? Hogy a Rooney, Mata, RVP trió minden tagja gólt szerzett? De Gea bravúrjai? Vagy esetleg az, hogy visszaküldtük a Poolt az alsóházba? Egyik sem. A helyes válasz: az, hogy mindezt olyan kezdővel sikerült elérni, amely csupa “régi” játékosból állt – két új szerzeményünk játszott csak, ők is mindössze csereként. Ilyenkor pedig joggal merül fel a kérdés: tényleg volt értelme elkölteni 150 milliót 6 játékosra?…