A tavalyi szezonban az utolsó pillanatokig az aktuális riválisok bukásaiért imádkoztunk, idén pedig azért, hogy ne bukjanak már az ellenfelek, hogy végre őszintén koncentrálhassunk az EL szereplésre. No, ez nem jött össze és azt látjuk, hogy egy győzelemmel gyakorlatilag komoly esélyeseivé válnánk, még akár a dobogóért folytatott harcnak is. A Liverpool nagyon könnyen képes leadni simának tűnő mérkőzéseket, a városi riválissal szemben pedig egy mostani három pont hozhatná meg a lépes előnyt, igaz a sorsolásunk így is kegyetlen. Lássuk mi vár ránk!

Azt azon melegében szögezzük le, hogy José már gyakorlatban is kimondja az EL prioritását az utolsó hónapra és még a vészes fogyás ellenére is van hová nyúlni a keretben. A csapatban lévő erők ugyanis éppen olyan személyektől származhatnak, akik a szezon jelentős részében el voltak hanyagolva vagy hosszabb időre kerültek ki a képből, különböző okok miatt. Furán hangzik, de jelen esetben okkal várhatjuk a nagy dobást olyan földön járóktól, mint Fellaini, Shaw, Carrick, Young, Darmian, Blind vagy Rooney. Hiányzik nagyon Mata, Ibrahimovic, ezúttal pedig Pogba is, de a lehetőség itt áll azon személyek előtt, akikben tudjuk, hogy erősen dobog a United szív és a legváratlanabb pillanatokban villanthatják meg az egységet.

Az érzések alighanem nem véletlenül mondatják a laikus szurkolókkal, hogy a nagy mediátor a szezon végére még erősebb hangsúlyt fektet majd a védekezésre és inkább az egyéni akciókra bízza a támadásszervezést. Számíthatunk a Blind előtt játszó Fellainire, a védekezésben lankadhatatlan Herrera visszazárásokra, a támadást pedig bízza másra, de Valenciát ne küldje fel a padlásra. Mindeközben a MaMi (Martial-Micki) duó reméljük, úgy megkavarja a széleket, hogy a Gallagher tesók még azt is megbánják, hogy valaha ennek az átkozott csapatnak a szurkolói lettek.

Nagyon sok meccsünk van még hátra, – ha az EL döntő is bejátszik, márpedig miért ne játszana? – annak ellenére, hogy a szezonból már ténylegesen csak egy hónap van hátra. A háromnapos munkarend innentől már nem lankad, nincs is esély másra. Amennyiben az EL finálét sikerülne biztosítani május 11-én és az azt követő Spurs elleni mérkőzésen elúszna a bajnokság, az utolsó két mérkőzésen már kedvére pihentethet José, ha viszont az utolsó fordulóig harcban leszünk, akkor bizony két nap feltöltődés marad mindössze az EL döntője előtt. Ráadásul utazni is kell majd és Londonban zajlik az utolsó forduló is. Nem éppen kedvező hírek ezek.

Azok az információk pedig különösen nem tehetnek minket boldoggá, hogy mind Aguero, mind a hosszabb kihagyás után visszatérő Gabriel Jesus is szolgálatra jelentkezik, ugyanakkor David Silva szinte biztosan csak a pálya mellől figyelheti majd az eseményeket. A mostanság sanyarú sorsú és savanyú képű Pep sebezhetetlenségi betonszobra is igen szépen borulgat alá az elmúlt esztendőkben. Ebben a szezonban például biztosan csak a saját szerszámát foghatja kézbe a spanyol, de különböző kupákkal nem lehetnek romantikus pillanatai idei nyáron.

A realitás kevés gólos mérkőzést mutat, és titkon bízunk benne, hogy felidézzük a tavalyi Louis szellemet, ahol egy Demichelis bőrözés után Rashford döntötte el a városi háborút.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a United szívet ebben a helyzetben, hiszen a klub érezhetően elmozdult az elmúlt évek holtpontjáról, de azt a sikert még mindig nem volt képes elérni, aminek segítségével újra a csúcson lehetnénk. Ezt remélhetőleg a jövő év hozza el magával, de addig még sok dolgunk akad ebben a szezonban is.