Lassan kezdjük belakni ezt a hetedik helyet. Egy győzelemmel sem jutottunk volna előrébb, most meg akármi történik hét közben, maradunk is hetedikek. A United szezonját figyelve az az akármi meg is fog történni. Rengeteg dolog történt már ebben az idényben, legutóbb például az, hogy a Fulham csapatbusza sikeresen rabolt pontot az Old Traffordról. Pedig minden adott volt hozzá, hogy emlékezetes meccsen győzzünk, igazából csak egyetlen perc hiányzott. Hősiesen védekező, semmiből vezetést szerző kiscsapat, óriási fölényben játszó, majd szűk két perc alatt fordító United … na és itt a három pont helyett egynek kéne lennie, de valahogyan sikerült összeszerencsétlenkedi hátul még egy gólt, ráadásul a legjobbkor. És így persze az van, hogy rekord breaker meg moyesout, nem örömködés és számolgatás. Pedig a győzelem elmaradásáért most valóban nem Moyes és a beadásokra építő taktikája okolható.
Nyócvankétbeadás! Most ezt tényleg nem értem. Hová jutott a világ, hogy a Manchester United drukkerei azon panaszkodnak, hogy a csapatuk szélről beadott labdákkal akar megnyerni egy meccset? Vagyis … mi ezzel a baj? Az érthető, hogy a sajtó most épp ezt hozza ki, huszonéve várnak egy olyan csapatra ami nem sikeres, de én egy olyan Unitedet szerettem meg, aminek igen szerves eleme volt a széljáték, és ez az évek során nem is változott. A Beckham mögött felosonó Neville-t, a bal szélen bárki mellől beadó Giggset, a kíméletlenül befejelt vagy bevert érkezéseket. De biztosan így voltak ezzel anno a Bestért rajongók, újabban Céronaldó hívei, vagy a kétezres évek szülötteinek ez lehet például Januzaj. A triplázás évében hány olyan gól született, hogy Beckham beadja,Yorke befejeli? Vagy a következő BL-sikerünk idején? Wes Brown adja be ballal, Ronaldo befejeli. Akkor jó volt az ívelgetős butafoci? Most, mikor nem megy, akkor már nem? Haladni kell a korral, vagy a Sanyi bácsi mondta a tévében, hogy csak a katalán passzolgatós az igazi fodball?
Ha a modern foci az, amit Mourinho a Chelsea-vel csinál (elsők épp, tehát eléggé trendi), hogy verőemberekkel megrakott középpályával elnyomja az ellenfél játékát, akkor tulajdonképpen örülök is, hogy régimódi stílust játszik a csapatom. Vagy ha a modern foci az, hogy 4-6-0 felállásban, a labdát tartva várni a pillantra hogy felrúgjanak helyzetet teremtsenek mint a spanyolok (világ- és Európa-bajnokok épp), akkor köszönöm, de abból sem kérnék. A modern foci az is, hogy felfoghatatlan összegekből kész játékosokat vesz a gazdag klubelnök, én meg arra vagyok büszke, hogy Evans vagy Welbeck (Brown, Fletcher, O’Shea) több bajnoki aranyat nyer mint egy rekordigazolás. Ha régimódi a focink, a klubunk, hát én is az vagyok. Azt mondom, minden meccsen legyen 82 beadásunk.
Akad egy nagy félreértés itten a tegnapi meccs kapcsán. A baj nem az, hogy beadásokkal operálunk, hanem hogy nem megy. Lehet persze anyázni Moyes-t, de közben észre kell venni, hogy új dolgokat próbál a csapattal. Az ellentétes oldalról beadó, a szélső hátvéd gyengébbik lába felé cselező, behúzódó szélsőkkel (Mata, Young) trükközött ezen a meccsen, plusz a tökig előretolt Evra – Rafael párossal, és ennek köszönhető a rekord mennyiségű középre ívelés. 82, amiből 18 ment saját emberhez. Érdemes megnézni az fb oldalunkra délután kitett videót úgy is, hogy elvonatkoztatunk a Benny Hill zenétől, és megnézzük azt is, hány beadásunk volt veszélyes. Nem pontos, veszélyes, amiből ugyan nem lett közvetlen gólhelyzet, de labdavesztés sem, tehát támadhattunk tovább az ellenfél tizenhatosánál.
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=VOOmDzAWyBI&feature=youtu.be]
Van amin nincs mit szépíteni, rengeteg ótvar beívelésünk volt, de a statisztikák például nem jelzik azt, hogy a két szerzett gólunkat is pontatlan beadás előzte meg. A folyamatos nyomásgyakorlás eredményeként a vendégek védői sokszor csak szögletre tudtak tisztázni (ez egy másik kérdés, hogy tíz sarokrúgásból miért nincs egy normális), vagy vaktában kifelé, aminek eredménye Mata gólpassza van Persie-nek, vagy Carrick érkezése a kipattanóra (amik a köztévés hitelességű videóból azért csak kimaradtak). Mert hogy nem csak 82 beadásunk volt, hanem 31 lövésünk is (miért nem próbálkoztunk átlövéssel: pipa), meg az opta szerint 245 sikeres passzunk is a támadóharmadban (keresni a passzsávokat: pipa). Hogy akkor mégis miért elsősorban az ívelést erőltettük? Mégis mit lehet tenni egy tíz emberrel védekező ellenfél ellen? Lövöldözni húszról? Blokkolni fogják, de azért próbálkozzunk: Evra, Mata, Carrick, Rooney, mind megpróbálták. Próbáljuk meg a védők közé betenni? Ugyanúgy kivágták, csak akkor épp Heitinga, nem Burn. Próbáljuk meg mögéjük ívelni? Ott már az alapvonal van, pedig az Old Trafford nem kicsi, ezek aztán behúzódtak rendesen.
Nézzük, mit csinál ilyen esetben Mourinho: West Ham, otthon, harminciksz kapuralövés, 0-0. Vagy mit csinál a City az ellen a Norwich ellen, akik nem szeretnének még egyszer hetet kapni, és csak védekeznek? Ööö … 0-0. Sok mindenért lehet bírálni Moyes jelenlétét a United kispadján, de a Fulham elleni 2-2 miatt aligha. A vendégeknél szinte nem is volt a labda, a cseréi ültek, és a motivációval sem lehetett gond, hiszen másfél perc alatt megfordítottuk a meccset. 2-1 után sem álltunk vissza (igaz, a tempóból kicsit visszavettünk), hiszen az utolsó percekben még Januzaj, Mata és főleg van Persie is bebiztosíthatták volna a meccset. Ehelyett kapunk egy gólt úgy, hogy a Fulham a második félidőben először nézett kapu felé, a 94. percben. Ezt a meccset gólokkal kellett volna nyernünk, csak hát gólvágóink nem fogtak ki éppen jó napot. Na meg a védelmünk sem.
Bűnbakot keresni mindig jó, én most három jómadarat is találtam. De Geát nem pont a tegnap bekapott gólokért venném elő, hanem úgy általában, hiszen hetek óta egy bravúrt sem mutat be. Igazából nem hibáztatható egyik gól miatt sem, de azért láttunk már olyat hogy egy kapus a tizenhatosig kifutva hatástalanítja a beinduló embert, meg olyat is, hogy az utolsó utáni percben nem az arra kószáló csatár elé üti a lövést. De nem varrnánk az ő nyakába.
Sokkal inkább szezon végén távozó csékánkéba, aki mindkét góljukban alaposan benne volt. Az elsőnél konkrétan ott futott el Sidwell, ahol neki kellett volna állnia, de ő teljesen feleslegesen kilépett jobbra (ne feledjük el Fletcher és Mata érdemeit sem, akik a hátukat mutatták a beinduló fulhamesnek), a másodiknál meg rossz helyre fejelt egy ártalmatlan beadást (igaz, a jó Michael leránthatta volna a meginduló Sidwellt), és bónusz látványosságként még átugrott Bent fejese előtt. Pedig ha a szerbünk csak a szokásos játékát hozza, akkor itt nulla kapott gólról, meg agyonvert Fulhamről beszélnénk.
Beszélhetnénk 3-1-ről, vagy akár 6-2-ről is, ha Robin van Persie hajlandó lett volna egynél többször eltalálni a kaput. A gólnál Mata jóvoltából nem volt nehéz dolga, de Rafael keresztlabdája lövőre (beadás, fúj) neki nem kellett volna hogy gondot okozzon. Legnagyobb lehetőségét azonban a hosszabbítás perceiben hibázta el, amikor a Stekelenburgtól kapott ajándéklabdát nem passzolta ki balra a ziccerben lévő társnak (Januzaj talán?), hanem megpróbálta átemelni a kapust, nem sok sikerrel. Na ő aztán tényleg megnyerhette volna nekünk, és még a két fos kapott gól is belefért volna.De nem lett győzelem, hiszen újra sikerült saját magunkat megvernünk (illetve, ikszelni saját magunkkal), mivel a jó Fulham ellenfeleinktől idén megszokott módon több mint 50%-os helyzetkihasználással működött. Az ellenfél győztes (ja nem, döntetlen lett) hadvezére kiszámítható hazai taktikáról beszél, a középhátvédjük meg arról, hogy utoljára a Conference ligában találkozott ennyi beadással. Meulensteen mestert, korábbi elismerései mellett persze, szépen megkérnénk hogy ne nyilatkozzon hülyeségeket, mert hacsak nem azt számította ki, hogy a csapata 31 lövést engedélyez a kapujára, a három helyzetükből meg kettőt bevernek, akkor a kiszámítható taktika elleni ellentaktika alaposan becsődölt. Dan Burnnek meg megemlítenénk, hogy nagyjából az ötödosztályból érkező ellenfelek szoktak ennyire antifocit játszani az Old Traffordon. Ja meg annyit, hogy ki fogtok esni ezzel a szarral amit mutattok, és meg is érdemlitek. De igazából mi is a hetedik helyet.