Eseménydús héten vagyunk (majdnem) túl, hiszen a Manchester United háza táján az utóbbi napokban igencsak gyors tempóban történtek a dolgok. Vasárnap eldőlt, hogy jövőre biztosan nem indulhatunk a Bajnokok Ligájában, hétfőn Moyes kirúgásáról kezdtek pletykák terjengeni, ami kedd délelőtt meg is történt. Szerdán már új menedzserünk, Ryan Giggs vezényelte az edzést, csütörtökön maga mellé vette régi harcostársait segítőnek, pénteken már sajtótájékoztatót tartott, ma pedig már élesben is bemutatkozhat annak a csapatnak a kispadján, amelyet játékosként 25 éve szolgál. Örülünk? Naná, hiszen ha valami felkavarhatta a United-szurkolók számára szokatlan poshadt szezon végi állóvizet, akkor az egy új edző a megbukott régi helyett, és ha ez az ember történetesen a klub történetének legsikeresebb játékosa, akkor érthető, miért várjuk úgy a mai meccset, mint egy BL-elődöntőt. Ja igen, ellenfelünk a Norwich lesz, de nem velük fogunk foglalkozni.

Ahogyan folyamatosan változik, fejlődik a labdarúgás, egyre több, régebben alapnak tekintett dolog tűnik el a pályákról. Elvétve látni már csak összeszokott csatárpárost, klasszikus irányítókat vagy söprögetőket pedig még ritkábban. Ilyen, lassan feledésbe merülő jelenség a játékos-edző is, hiszen Vialli óta a PL-ben nem akadt olyan menedzser, aki egyben a klub játékosa is lett volna (ez így egyébként nem teljesen igaz, mert a Bradfordot két meccsig irányította Stuart McCall, illetve a Swansea jelenlegi edzője, Garry Monk is még a keret tagja, de ők nem küldték pályára magukat). Megszokhattuk már azonban, hogy a Manchester United inkább a hagyományokban hisz, mint a modern fociban. Nem véletlen, hogy Fergie 26 évig vezethette a klubot, vagy hogy még sosem volt a csapatnak nem brit (illetve ír) edzője. És akkor a héten egy újabb oldschool húzással a még mindig aktív Ryan Giggset nevezték ki vezetőedzőnek, még ha csak ideiglesen is.

Ilyenkor illene bemutatni az új szakembert, de hát Giggsy-ről már mindent leírtunk az évek során. Noha soha nem volt hivatalosan csapatkapitány, a csapattársai körében mindig nagy népszerűségnek örvendett, de még az ellenfelek vagy a bírók tiszteletét is kivívta. Edzői kvalitásairól fogalmunk sincsen, de ha úgy tudja motiválni csapatát a pálya széléről, mint ahogyan saját magát a pályán, akkor nagy gond nem lehet (emlékszem, hány olyan zakó volt, hogy csak Giggs mentalitásával voltam elégedett). Ráadásul, ha igazán nagy a gond, még mindig becserélheti magát, amúgy is adós még nekünk egy idei PL-góllal, már csak a hagyományok miatt is.

A motivációra egyébként is szükségünk van, hiszen ez a szezon már nagyjából lefőtt nekünk. Jövőre ugye no BL, a keret fele gondolatban már Brazíliában rúgja a bőrt (és retteg a sérülésektől), az EL-indulás miatt pedig aligha mozgósít plusz energiát bárki is. Egyébként is, már az sem csak rajtunk múlik. Ha nyernénk is a maradék négy meccset, a hatodik helyhez még mindig kéne egy Spurs zakó (vagy két iksz) a félelmetes Stoke – West Ham – Villa hármas ellen (vagy egy nagyon durva Everton-összeomlás), a hetedik hely pedig csupán abban az esetben érne európai kupaindulást, ha az Arsenal megnyerné az FA kupát, de nem érne oda a BL-t jelentő helyekre. A Norwich ellenben az életéért küzd, a mai meccs után ellátogatnak még a Stamford Bridge-re és fogadják az Arsenalt, és a mögöttük 2-3 pontra lévő csapatok formáját elnézve csak egy bravúros eredménnyel kerülhetik el a kiesést.

Szóval nincs könnyű dolga Ryan Giggsnek: egy motiválatlan, rossz formában lévő, csalódott csapatot kell felráznia négy mérkőzés erejéig, hogy aztán átadja a stafétát valakinek, akinek soha semmi köze nem volt a Unitedhez. Az ideális forgatókönyv (számomra) az lenne, ha ezen a négy meccsen a csapat szép és eredményes játékkal búcsúzna ettől a szörnyű szezontól, Giggs pedig jutalmul kapna egy hosszabb távú szerződést. Persze ez csak álomvilág, mélyen legbelül tudom, hogy van Gaal már a manchesteri ingatlanirodák ajánlatait böngészi, pedig a klubnak egy olyan vezetőre lenne szüksége, aki tudja hogy mi az a United way, és aki olyanokat nyilatkozik a meccs előtti sajtótájékoztatón, hogy “Hiszek a játékosokban, tudom hogy mire képesek, és azt szeretném, hogy menjenek ki és mutassák ezt meg a Norwich ellen.” Nem szeretnék mindenki nevében beszélni, de mi is ezt szeretnénk. És Ryan Giggset a Manchester United kispadján látni, még sokáig.