Ferguson életműve a 2010-es évad végén nem gyarapodott túl sok trófeával, egy csalódást keltő bajnoki ezüstérem, egy Bajnokok Ligája negyeddöntős búcsú, egy harmadik körös kiesés az FA-kupában és egy szerény Ligakupa győzelem gyűlt csak össze a mérleg két serpenyőjében, amit nagyrészt a támadószekciónk egyoldalúságának köszönhettünk – ezen kellett változtatni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hogy segítsünk nektek túllendülni a focitól való elvonás első hetén, meccspótlékként találtunk egy szintén másfél órás elfoglaltságot amit nézhettek miközben otthon dolgoztok, pihentek, vagy kaparjátok a karantén falát. Kriss kolléga ugyan már elég alaposan körbejárta a Ferguson sztorit, de nem árt mindezt képi anyaggal is bizonyítani, úgyhogy két félidőben és nem a legjobb minőségben az első Premier League szezon összes United-meccsét láthatjátok az alább linkelt szezonösszegzőben. Ha valaki még régebbről indítana, annak itt a KEK-győztes– és az utolsó Division 1 szezon, mindenesetre a foci ma ismert sorozatai 1992-ben kezdtek hódítani, mint ahogyan a Fergie-féle Manchester United is. Rémálom szezonkezdet, Stretford End nélküli Old Trafford, sok-sok bajuszos ember, Schmeichel által védett Cantona lövés, gyönyörű Sharp (Umbro) mez, és kőkemény bajnoki versenyfutás egykor szebb napokat látott csapatok ellen.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ferguson a Madrid elleni fájdalmas búcsú után nekilátott összerakni a következő világverőnek szánt gépezetet – sötétben, fagyban, esőben, egyedül.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Nem vagyok a testimonial meccsek híve. Keresem is rá a megfelelő magyar szót, hogy minek is nevezzem ezeket. A búcsúmeccs nem állja meg a helyét, hiszen több elbúcsúztatott játékosunk is ráhúzott még egy-két szezont a saját eseményük után (Giggs például több mint még egy tízest), talán a tiszteletmeccs fejezi ki legjobban ezt az Angliában bevett szokást, hogy 10 évnyi szolgálat után a klub a játékos iránti tiszteletből jótékonysági mérkőzést rendez, hogy együtt ünnepeljék a szurkolókkal a mai fociban egyre ritkábban előforduló klubhűséget. Na nem ezzel van a gondom, sőt még a jótékony célt is maximálisan támogatom, csak emlékszem Rio vagy Rooney szezon előtti, felkészülési meccsnek is gyenge tiszteletmeccseire. Amint azonban kiderült, hogy Carrick esetében teljesen más körülmények között lesz megrendezve az esemény (szezon végén, főleg nem aktív játékosokkal), már vettem is a jegyeket. Röstellem ugyan, de elsősorban nem MC miatt, bár ez a 90 perc végére megváltozott, le is írom hogy miért. Tovább után retró PL-pornó, képekkel meg minden.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Olyan mérkőzés lesz ez a mai, amit épeszű ember a háta közepére sem kíván. A hétvégi szuperprodukciót követően pedig különösen kevesen érezzük úgy, hogy bármi esélyünk is lenne ma, amivel a legjobb nyolc együttes közé léphetnénk Európa második számú kupasorozatában. Nagyon úgy látszik, hogy csapatunk számára az Európa Liga nyolcaddöntőjén túl nem vezet út. A továbbiakban persze azért megnézzük, mégis nagyjából mi várhat ránk ma este, már a filozofin túl.
Ki hitte volna, hogy még karácsony előtt beleszaladunk egy újabb pofonba? Talán még a Norwich stábja sem, de van Gaal filozófiáján újabb csorba esett az országos egyes meccs elbukása következtében. A címben is megemlített skót úriember regnálása után azt hittük, egy időre elfelejthetjük a negatív rekordok döntögetését, erre jött ez a csodálatos december, amely eddig három vereséget termelt a fa alá. Míg a háttérben dübörög a vangaalout, mi megvizsgáljuk, korábbi menedzsereink hogyan vizsgáztak a Norwich elleni hazaikon, na meg persze azt sem felejtjük el megemlíteni, kik nyomták vállalhatatlanul szarul szombat délután. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy rövid történet abból az időből, amikor Lajosnak még fingja sem volt arról, hogy Rooney egyébként csatár…
Giggs vagy Van Gaal? Ez a kérdés, válasszatok! De mielőtt még megteszitek (a poszt alján), olvassátok el vendégszerzőnk, giornalista véleményét is.
Moyes kirúgásával két rémálmom ért véget. Egyrészt, az elmúlt 10 hónapban olyan menedzserünk volt, akiről az első pillanatban meg lehetett mondani, hogy alkalmatlan lesz a feladatra, és hogy kódolva van belé a bukás. Nyilvánvaló, és valahol teljesen jogos is, hogy rengetegen bíztak benne, időt akartak adni neki és hinni akartak a tündérmesében, hogy a „régi” után hirtelen előrántunk majd egy „új” Fergusont, azonban – ellenőrizhető – én ebben a történetben komolyabban egy percig sem hittem. Moyes-ról sütött, hogy nem erre a feladatra teremtették, kényelmetlenül érezte magát a pozícióban, sem az előtte álló feladatot nem mérte jól fel, sem saját magát, és a teljesítőképessége hátarait.
Minden futballklub – engedtessék meg, hogy egységes entitásként kezeljem most az egyesületeket úgy általában, ebbe az egységbe a szurkolók is beletartoznak, sőt, kiemelt szerepük van – szeret különleges lenni. Előszeretettel igyekszik hangsúlyozni saját, a többiekétől markánsan eltérő identitását, értékrendjét: ennek a terméke a „You’ll never walk alone”, meg a „Més que un club” és hasonszőrű társaik. Minél nagyobb egy futballklub, minél gazdagabb, sikeresebb történelme van, annál kevésbé szereti elfogadni, hogy végtére is ő sem szól másról, mint arról, hogy 11 ember kerget egy labdát a pályán, és több ezer meg több millió másik ember hajlandó fizetni azért, hogy ezt láthassa. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Eseménydús héten vagyunk (majdnem) túl, hiszen a Manchester United háza táján az utóbbi napokban igencsak gyors tempóban történtek a dolgok. Vasárnap eldőlt, hogy jövőre biztosan nem indulhatunk a Bajnokok Ligájában, hétfőn Moyes kirúgásáról kezdtek pletykák terjengeni, ami kedd délelőtt meg is történt. Szerdán már új menedzserünk, Ryan Giggs vezényelte az edzést, csütörtökön maga mellé vette régi harcostársait segítőnek, pénteken már sajtótájékoztatót tartott, ma pedig már élesben is bemutatkozhat annak a csapatnak a kispadján, amelyet játékosként 25 éve szolgál. Örülünk? Naná, hiszen ha valami felkavarhatta a United-szurkolók számára szokatlan poshadt szezon végi állóvizet, akkor az egy új edző a megbukott régi helyett, és ha ez az ember történetesen a klub történetének legsikeresebb játékosa, akkor érthető, miért várjuk úgy a mai meccset, mint egy BL-elődöntőt. Ja igen, ellenfelünk a Norwich lesz, de nem velük fogunk foglalkozni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
