A mai műsor: Manchester United és Hull City összecsapásai a közelmúltból. Magyar hangja: stanleykubrick.

Nem nyúlik túl messzire a Hull City elleni történetünk az elmúlt évekből. Viszont amikor összefutottunk a Tigrisekkel, unalmasnak egyáltalán nem mondható összecsapások születtek.
2008. novemberében csapatunk egy agyonnyert meccset kis híján döntetlenre hozott, a 4-3-ra végződő találkozó már 4-1-es eredményt is mutatott. Ám szeretjük annyira magunkat, hogy mi csak a United góljait nézzük meg:

A 2009-2010-es találkozó azonban valami egészen másról lett emlékezetes. Rooney nem az a típusú csatár, aki szórja a triplákat mérkőzésenként (értsd: semmi CR-Messi feeling), na de, hogy négyet is?! Igazán érdemes megtekinteni ogrénk góljait.

Hogy őszinte legyek, én már el is felejtettem ezt az eseményt, számomra is jó volt feleleveníteni Wazza egyik legsikeresebb évét a United mezében. Tengerparti barátaink nem is élték túl a 2009-2010-es Premier Leaguet, következhetett újra a Championship.

Ennek okán 2013-2014-ben találkozott a két csapat össze legközelebb. A sors a csapatot nem hozta össze sem az FA Kupában, sem a Ligakupában a köztes évek során. A 2013-2014-es szezon boxing day-e cserébe olyan összecsapást hozott, amit viszont már jóval nehezebben tudunk feledni és nem csak a közelebbi időpont okán. A mérkőzésből ugyanis még negyedóra sem telt el, de már 2-0-os hazai előnyt mutatott az eredményjelző, a csíkos mezesek számára. A Moyes érában ebben igazából semmi meglepő nem volt, vagy nem tűnt annak. Így ennél jobban meg voltunk lepődve mi is, amikor a 25. percben már 2-2 volt az eredményjelzőn. A végén pedig a győzelem is összejött. Sok évtizedes, eredményes gólszerzőnk, Sir Own Goal révén.
Szerintem tekintsük is meg a hálószaggató Rooney gólt és társaikat:

A hazai találkozó sem maradt azonban olyan esemény nélkül, ami mellett könnyen elmehetnénk. Ugyanis ifjú csatárunk, James Wilson két gólja megpróbálta azt a szép jövőt elénk vetíteni, amit a tavalyi évben bizony nagyon elvesztettünk valahol, a véres csaták mezején. Lássuk:

A Hull City most sincs ereje teljében, a győzelem kötelezőnek mondható, még akkor is, ha sérültekkel még mindig tele van a padlás. Az elkövetkezendő két hazai mérkőzés stabilizálhatná a csapat helyezését a top 4-ben és talán közelebb is kerülhetnék az előttünk lévőkhöz, ami így a bajnokság közepe felé és a sűrűsödő programterv előtt talán nem lenne hátrány. És igazán ránk férne némi önbizalom-növelés is.