Ha minden úgy lenne mint régen, és hétfőnként nem lenne adás a tévében, akkor bizony nem látnánk a United soron következő bajnokiját a Southampton ellen. Hogy vajon milyen megfontolásból tették a harmadik helyért csatázók összecsapását épp a hét első napjára, az rejtély, meg ezen amúgy is mindig kiakadok, szóval lépjünk tovább. Soton tehát, idegenben, a közel 300 km-es túra tétje pedig nem más, hogy ki állhat 15 forduló után a harmadik helyen, és ki szorul a West Ham mögé a tabellán. Utóbbit a Szentek simán aláírták volna, mármint hogy közvetlenül Allerdyce-ék alatt végezzenek, hiszen nyár végén még egészen másnak tűnt a helyzet a Southamptonnál.

A tavalyi szezont (is) remekül kezdő déliek sikeres csapatát pillanatok alatt szétkapták a hiénák. Mi is felelősek vagyunk Shaw behúzásáért, Wenger meg Chamberst happolta el, azonban a legnagyobb letargiába a Liverpoolban landoló Lovren-Lambert-Lallana légió lerablása lökte a Soton drukkereit. Vagyis, csak lökhette volna, hiszen a Spurs által szintén elcsábított Pochettino edző helyére érkező Ronald Koeman nagyon rövid idő alatt nagyon jó kis csapatot rakott össze.

Pedig a szezon előtt még azon poénkodott a twitteren az ex-szövkap Erwin tesójával együtt dolgozó Koeman, hogy annyi embere sincsen, hogy edzést tudna tartani. Tény, hogy az eddigi szezonban ő gazdálkodott a legkevesebb emberanyagból (mindössze 15 különböző kezdőjátékos, ellentétben a mi 26-os rekordunkkal), és az eladott spílerekért kapott majd’ százmillió fontból is elköltött úgy nagyjából hatvanat, a szezonkezdetre összerakott csapat formája azonban egészen decemberig a harmadik helyen tartotta a klubot. A sérülések eddig elkerülték őket, az új igazolások beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, a taktika pedig a Cruyffon és van Gaalon nevelkedett hollandnak köszönhetően működik.

Kapusposzton egy új ember, a Celtictől igazolt angol válogatott Fraser Forster kap bizalmat Koemantól, olyannyira hogy a tavaly első számú kapus Borucot kölcsön is adta Bournemouth-ba. Csereként még így is bevethető a már korábban is beugró fiatal argentin Gazzaniga, vagy esetleg a klub hivatalos kapitányaként szereplő (bármit is jelentsen ez), de idén még játékperchez sem jutó 38 éves Kelvin Davis.

A védelemből távozott a tavalyi szezon legjobbja, Lovren (akit azóta Liverpoolban elrontottak), a bal szélről Shaw, és a hátulra időnként beugró Chambers is. Shaw pótlására Ryan Bertrandot szerezték meg a Chelseatől, középre pedig az Atlético kimondhatatlan nevű belga válogatott hátvédjét, Toby Alderweireldet, mindkettőjüket kölcsönbe. Ráadásul az évek óta megbízhatóan teljesítő, nyártól a csapatkapitányi karszalagot is viselő José Fonte mellé leigazolták a magyar felmenőkkel rendelkező, román válogatott Florin Gardost is, de ő sérülései miatt eddig csak perceket kapott. Yoshida Maja került így előtérbe, a Lovren miatt tavaly csak epizódszerepet kapó japó akár ellenünk is kezdő lehet. Jobb oldalon alap az egész pályát bejátszó Nathaniel Clyne, akinek formájáról mindent elmond, hogy kezdő lett az angol válogatottban is. Őt már csak azért is érdemes figyelni, mert szóba hozták, mint az örökké sérült Rafael helyére kiszemelt jobbhátvédet, na meg mert ilyeneket tud:

Középpályán már akadnak gondok az összeállítással, hiszen a szezont elkezdő Schneiderlin – Ward-Prowse – Wanyama trióból csak a kenyai egészséges. Az eddig többé-kevésbé sikeresen beugró észak-ír Steven Davis biztosan játszik majd, de az Arsenal ellen megsérülő Jack Cork helyett találnia kell valakit Koemannak, mert sem az eddig 8 perc PL-tapasztalattal rendelkező Isgrove, sem a tavaly négyszer, idén egyszer időhúzó csereként beálló 11 percig jutó Reed, sem a teljesen szűz McQueen nem jelentenek megnyugtató megoldást a pálya közepén.

A széleken el vannak látva, főleg a Twentétől 11 millió fontért megszerzett Dusan Tadic él nagyon a hat gólpasszával, de a Salzburgból 10 misiért vett szenegáli Sadio Mané is bejátszotta magát a csapatba az utóbbi hetekben. Ha valamelyikük (talán Tadic) áldozatául esne a középpályán tátongó lyuk betömésének, akkor az eredetileg csatárnak igazolt Shane Long mehet ki a jobbszélre, elöl amúgy is kibérelte magának a helyet a házi gólkirály Graziano Pellé (9 milla). Aki későn érő típus, hiszen az utóbbi három szezonjában több gólt szerzett mint előtte összesen, és ennek köszönhetően idén októberben, 29 évesen bemutatkozott az olasz válogatottban is. A már említett Longon kívül sok opció csatárposztra sincsen egyébként, hiszen a nagy ígéret Jay Rodriguez még mindig a vb-ről való lemaradását is okozó sérülésből épülget, a 2012-es Afrika Kupa csodagyereke, a zambiai Emmauel Mayuka pedig továbbra is első Soton-góljára hajt.

A hétfői lesz az első PL-meccs két holland manager között. Van Gaal és Koeman többször is dolgoztak már együtt, a Barcelonánál van Gaal segítője volt a Southampton jelenlegi edzője, és az Ajaxnál is Lui volt a főnök, aki klubigazgatóként dolgozott akkor, amikor Koeman volt az edző. Kettejük viszonya épp ekkor romlott meg, bár akkoriban van Gaal elég sok emberrel összeveszett, sőt állítólag azóta már nem olyan ellenséges a viszony kettőjük között, mint amilyen LvG önéletrajzi könyvének megjelenésekor, vagy az alsó képen 1982-ből. Az biztos, hogy a hazaiak edzőjének akad némi plusz motivációja, reméljük hogy ezt játékosainak nem tudja átadni, és még egy hetet kell várni arra, hogy megálljon a Soton zuhanórepülése. Mindenesetre én személy szerint szívesen látnám őket év végén a top4-ben (na nem helyettünk, inkább Wengerék meg a wtf West Ham helyén), de ehhez ne most kezdjék el újra gyűjtögetni a három pontokat.

Nálunk továbbra is rengeteg kérdés, sok hiányzó és pár rossz formában lévő játékos. Hogy közülük kik kerülnek be (esetleg ki), az idén a Fergie-időkhöz hasonló rulettjáték, az orvosi jelentésektől függően mi a De Gea – Valencia, Smalling, Rojo, Young – Carrick, Fellaini, Herrera – Mata, Rooney, van Persie tizenegyet jósoljuk, pedig hát de megnéznénk egy jó Falcaot meg egy egészséges Rafaelt, neadjisten egy jó formába kerülő Januzajt. De így inkább azon izgulhatunk hogy mit kezd Young egyedül a Tadic(Long)/Clyne párossal, meg hogy ki lehet az a Phil Jones, olyan ismerős a neve. Nem is tippelnék, mert amilyen jó az idegenbeli mérlegünk, nem is mi számítunk esélyesnek. Mondjuk azért jó lenne egy Herrera- és egy Rooney-góllal 2-1-re nyerni, azt az eredményt úgyis nagyon szereti van Gaal.