A Manchester United csapata 1992 után 2013-ig, minden évben a dobogó valamelyik fokán végzett a Premier League küzdelmeiben, mára már negyedik éve, ennek a környékén sem járunk. A Ferguson távozását követő átmenet félelmetesen fájdalmas és rémisztő, sokkal inkább, mint gondoltuk volna, de ez most mégis egy beharangozó…
Először is szögezzük le, Mourinho egyértelműen elengedte a bajnokságot, ami csak azért ciki, mert a végén olyan távolságra leszünk a negyedik helytől, hogy azt még Moyes is megirigyli majd. A várható hatodik hely hiperciki a szezon eleji latolgatás és a sokadjára elköltött pénzköteg fényében. José PL elengedése teljesen nyilvánvaló. A Hull vagy a Bournemouth elleni döntetlenek után még látványosan bosszankodott, most azonban örömmel pacsizott a rivális mesterével a 85. percben és mérkőzés utáni nyilatkozata sem volt a korábbiakhoz hasonlítható. Ezek alapján nehéz megítélni, hogy mi várhat ránk az Everton elleni mérkőzésen. Koeman csapata ugyanis nevetségesen simán kikapott a városi riválistól idegenben, ezek után valószínűsíthető, hogy ellenünk alaposan felszívják majd magukat és nem akarnak egy újabb vereséggel távozni. Ugyanakkor olyan se le, se fel pozícióban van a liverpooli csapat is. A holland alighanem a hosszabb távú építkezésen és a nyári érkezőkön töri a fejét. Schneiderlin viszont sérülés miatt biztosan nem bevethető ellenünk, ám Lukaku alighanem extramotivációval lép majd pályára, hogy eladja magát, akár nekünk is…Illetve cserébe mi is scoutolhatunk pár játékost, köztük Daviest, Gueyet és Calvert-Lewint.
Na, de térjünk inkább vissza magunkra, mert ez összességében sokkal érdekesebb. Kedvenceink kapcsán az a legelkeserítőbb, hogy gyakorlatilag olyan összeállításban játszik a csapat, ahol a mag az elmúlt három évben igazolt játékosokból áll. (Rojo, Bailly, Pogba, Herrera, Mata, Mkhitaryan, Ibra, Martial) Így pedig nehéz azt mondani, hogy ne mi alakíthattuk volna a csapatot és persze az edzőváltások nem feltétlen tesznek jót egy rendszer kidolgozásának, de valahogy mégsem állnak össze a puzzle darabjai. Ennél Mourinho is alighanem egy masszívabb első szezont szeretett volna összehozni, ugyanakkor már most elég egyértelműnek tűnik, hogy a hátralévő 5 (adja az ég) EL meccs élvezi a maximális prioritást. Ott azért elvárnánk egy kicsit komolyabb futballt a csapattól. Illetve a végső győzelem se szégyen. Ugye, Paul?
Minden este azért imádkozom, hogy jövőre ne az EL-ben kelljen játszani.
A mester már nem véletlen beszél a nyári igazolásokról, ezzel ugyanis egyrészt menti a saját seggét, másrészt pedig próbálja feltérképezni, hogy hol hiányoznak emberek. Legalábbis nekünk próbálja bebizonyítani, hogy tudja, hol hiányoznak a kockák. Abban viszont egészen biztosak lehetünk, hogy Mourinho is jövőre kapja meg az esélyt, hogy összeálljon a fiatal mag (Lingard, Rashford, Martial), hogy a klasszisok bebizonyítsák, hogy tényleg azok (Pogba, Mkhitaryan, de Gea) és hogy a további legfontosabb játékosok (Mata, Herrera, Bailly, Valencia, Smalling) megbízható teljesítménnyel rakják vissza a megfelelő polcra a Unitedet. Arról ugye nem beszélve, hogy a várhatóan érkező 3-4 új arc milyen impactot kellene, hogy gyakoroljon ránk és jó lenne, ha ebből 1-2 ember kikerülné a lassú beilleszkedés unalmas próbálkozásait, amit már nem is tudni hány játékosnál néztünk végig az elmúlt időszakban.
Nem emlékeztek mikor nyertünk utoljára hazai pályán a bajnokságban?
Leszögezhető tehát, hogy a bajnoki mérkőzéseink már senkiből nem fognak komoly érdeklődést kiváltani, de a hátralévő, – egyébként nem könnyű – találkozókon jó lenne helytállni, hogy azért a tükörbe bele tudjunk nézni a nyáron, mi is, meg a játékosok is…