Most, hogy túl vagyunk az Arsenal elleni csodálatos mérkőzésen – amit bár nem láttam, a beszámolók alapján nem nagyon erőltettük meg magunkat az ágyúsok ellen – visszatérhetünk a valóban fontos feladatokhoz, azaz a hátralévő szezon maradék 180 (és remélhetőleg nem 240) komolyan veendő percéhez, a Celta Vigo elleni visszavágó és a reménybeli Európa Liga döntő abszolválásához. Márpedig Zsozénak annyira fáj a foga e trófeára, hogy még a Wenger elleni bajnoki veretlenségét is beáldozta a cél érdekében, így ő lehetne a harmadik menedzser a klub történetében, aki európai kupát nyerne a csapat számára.

Matematikai esélyünk ugyan van még a top4-re (apropó matek, megvan, mi a legfájdalmasabb a matematikában? Hát a szemben lévő szög), és bár a remény meg a matematikai esély kéz a kézben halnak meg, a legmegátalkodottabb optimisták – köztük én – is elfogadják lassan, hogy ebből már csak maximum egy top6 lesz a végén. Azokon a Manchester United szurkolókon kívül, akik az utóbbi négy évben kezdtek szimpatizálni a klubbal – valljuk be, ők a halmaz igen elenyésző részét képezhetik csupán, és valószínűleg náluk kizárólag az M1 MUTV van bekötve – ez a bajnoki szereplés elég nagy csalódás, és a szezont már csak egy EL győzelem mentheti meg (sokak számára még az se).

Mindenesetre a BL-indulásunk utáni hajsza egyre nagyobb feszültséggel jár, mint egy hollywood-i filmben, amikor az utolsó utáni szalmaszálat kapja el a hős. Amikor például egy tatooine-i parasztgyerek kap bizalmat a kétségbeesett Felkelők Szövetségétől, akinek egy x-winget tolnak a segge alá, és megmenti a galaxist a gonosz Birodalomtól és Darth Vadertől… aztán ráébredünk, hogy jelen esetben mi vagyunk a Birodalom, a szétrobbanó Halálcsillag a top4-es reményeink halála, és Vader irányíthatatlanul pörgő tie fightere valójában Zsozé, és az ő esélye az EL-lel.

A csapatról elég nehéz újat írni, amikor sűrűbb a meccsnaptár, mint Áder János arcszőrzete, még csak újabb sérültünk sincs, Fella kezdésére is 99% az esély, így most a kezdő megtippelésének lehetőségét inkább át is adnám a közösségnek. Ehelyett néhány adattal hozakodnék elő, miért is fogunk továbbjutni a döntőbe. A United még sosem esett ki európai kupából, amikor idegenben megnyerte az első meccset, és soha sem kapott ki hazai pályán egy gólosnál nagyobb különbséggel. Idén minden hazai meccsünket megnyertük és mindössze két gólt kaptunk az Old Traffordon a sorozatban.

Viszont a Celta 1998 óta most találkozik hatodszor angol ellenféllel európai kupában, és eddig kedvező a mérlegük Angliában, háromszor nyertek és kétszer kaptak ki. Amikor kieséses szakaszban találkoztak PL csapattal, háromszor tovább is jutottak (igaz, kétszer az Aston Villa, egyszer a Liverpool ellen, tehát nem volt nehéz dolguk), csak az Arsenal verte őket a BL-ben a 16 között, még 2004-ben. A spanyolok az idei EL-kiírásban pozitív – 3-2-1-es – mérleggel rendelkeznek idegenben, ráadásul mindhárom győzelmük 2-0-val végződött, ami most is elég lenne nekik, de az első mérkőzésen látott teljesítményük alapján ez az eredmény elég valószínűtlennek tűnik.

A döntőbe jutásnak számos pozitív hozadéka lenne. Egyrészt Stockholmban Zlatan és Lajos egymás mellett figyelhetné az Ajax és a United mérkőzését, a május 24.-i Hivatalos Vótmá’ Napot megcsúfolva olyan trófeát nyerhetnénk, ami nemvótmég, és Beyonder kolléga is klaviatúrát ragadna végre egy döntő poszt erejéig! Szóval hajrá United, irány a döntő!

A cím sajnos nem az én érdemem, Ezrát éljenezzétek!