Így zarándokoltunk EL a manchesteri mekkába

[rövid verzió] Az úgy volt, hogy a (szintén vörös) Kolléga szólt, hogy egy ismerősének az ismerőse szerzett négy jegyet a Vigo elleni visszavágóra, és ebből hármat vihetünk is, szóval érdekelne-e, hát hogy a faszba ne, válaszoltam, úgyhogy elutaltuk a pénzt, május 11-én hajnalban repülőre ültünk (a Szervezőn kívül jött még a kolléga szintén vörös gyerekkori cimborája is), este megnéztük a meccset, utána ittunk (előtte is), másnap stadiontúráztunk, szombat délelőtt hazajöttünk. Jó volt. (Aki nem szereti a sok betűt, most tekerjen a képekhez vagy a kommentekhez.)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Visszavigo

Most, hogy túl vagyunk az Arsenal elleni csodálatos mérkőzésen – amit bár nem láttam, a beszámolók alapján nem nagyon erőltettük meg magunkat az ágyúsok ellen – visszatérhetünk a valóban fontos feladatokhoz, azaz a hátralévő szezon maradék 180 (és remélhetőleg nem 240) komolyan veendő percéhez, a Celta Vigo elleni visszavágó és a reménybeli Európa Liga döntő abszolválásához. Márpedig Zsozénak annyira fáj a foga e trófeára, hogy még a Wenger elleni bajnoki veretlenségét is beáldozta a cél érdekében, így ő lehetne a harmadik menedzser a klub történetében, aki európai kupát nyerne a csapat számára.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….