Nekünk szünet, nekik (tor)túra: túlélőrangadó az Anfielden

A szó legszorosabb értelmében vett Manchester United szurkolók számára nagyjából annyira volt izgalmas az elmúlt két hét, mint amennyi poszt született itt a blogon eddig október folyamán. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a játékosok tétlenkedtek, hiszen több mint egy tucat vörös ördög járta a világot az elmúlt napokban, hogy aztán sikerekkel és kudarcokkal a hátuk mögött térjenek vissza a válogatottbeli kötelezettségek után. Már aki visszatért úgy, ahogy illik, hiszen ezt a szünetet sem úsztuk meg sajnos sérülések nélkül…

A középpályán már a kéthetes péelböjt előtt sem álltunk túl kényelmesen, hiszen Pogba után az a Carrick is megsérült, akit eddig erősen mellőzött José, mostanság azonban pont kapóra jönne. A válogatott meccsek alatt pedig újabb spílert húzhattunk ki középről, hiszen az idén eddig valószínűtlenül fontos láncszemnek bizonyuló Fellainit is kirúgták a bosnyákok a parókája alól alig félóra után.

A sérülések persze csak a „látványosabb” következményei a válogatott szüneteknek, hiszen hiába ürül ki ilyenkor igen szépen Carrington, a játékosok ettől még fáradnak bőszen: sokan az ideálisnak mondható heti kilencven percnél is többet voltak foglalkoztatva, nem is beszélve a rengeteg utazásról. Hiába pihent tehát a Premier League, a játékosokról ez már nem mondható el, így a Liverpool elleni szombati rangadón a csapatok aktuális formájánál sokkal nagyobb szerepe lesz a fittségnek. Lássuk, mi a helyzet a várható kezdőcsapatunknál!

De Gea

Ha valahol, akkor kapusposzton nem lehet okunk panaszra: Dávid rendre hozza a félidőnyi tétlenség után érkező fontos védéseket is, ha kell, bőszen gyűjtögetve a clean sheeteket. Lelkét azóta az Aranylabda-jelölés is melengetheti, ráadásul túljátszatva sem volt, hiszen azok után, hogy az Albánia elleni meccset is lehozta kapott gól nélkül a spanyolokkal, Izrael ellen már pihent.

Valencia

Tonio mindig kritikus pont a válogatott szünetek után, hiszen rengeteg utazás és kapitányi felelősség várja őt általában Dél-Amerikában. Most mégis kicsit jobb a helyzet talán, hiszen Chilében még végigjátszotta a 90 percet, az Argentína ellen leadott elveszített találkozón viszont nem szerepelt, így némileg frissebben térhet talán haza az ecuadori, mint általában. A dupla válogatott kudarcot pedig feledtetheti, hogy az Everton elleni kapásgólja a hónap találata lett a PL-ben.

Bailly

Afrikában kevésbé volt feszített a tempó, mint a világ más tájain: Eric egy Mali elleni lötyögős döntetlennel le is tudta ezt a másfél hetet. Sok okunk tehát nincs aggódni védelmünk egyik betonbiztos pillére miatt – a közelébe kerülő pirosmezeseknek annál inkább lehet majd szombat kora délután.

Jones

Ha valaki számára fenyegetőek a válogatott szünetek, az egyértelműen Porcelánlábú Phil, hiszen az elmúlt időszakban kis túlzással nem volt olyan behívója, ami után ne sérült volna meg. Most is postafordultával küldték vissza az angolok, ugyanakkor a pénteki sajtótájékoztatón nem került szóba a kiesése, ezért simán benne van a pakliban, hogy José furmányos közbenjárásáról van szó, és ott lesz 13:30-kor a pályán. Jó lenne, mert idén eddig – a Stoke elleni megingással együtt is – élete formájában teljesít, és sokat lendítene a saját és a United helyzetén is, ha végre nem kéthónapos epizódokból állna a karrierje. Ha esetleg mégsem állna készen, megbízható beugróként Smalling is 0 perccel a lábában várhatná a kezdőrúgást.

Young

Balhátvédben elég sok az opciónk, pláne egy ekkora rangadó előtt, hiszen gyakran előfordult már, hogy a soha nem első számú, de védekezésben talán legjobbnak mondható Darmiant tette be José a nagy meccsekre. Nagyon úgy tűnik azonban, hogy Young hozzáállása és teljesítménye durván meggyőzte a menedzsert, így mi most is őt tippeljük kezdőnek – főleg úgy, hogy Ashley teljesen fitt, szemben a 150 percet játszó olasszal, illetve a hollandok mindkét meccsét végigjátszó Blinddel.

Matics

Ha még mindig LVG lenne a menedzser, Matics már biztosan red zone-ban lenne. Már a szünet előtt sem tudott nagyon pihenni Pogba kiesése miatt, most pedig Szerbiával is kénytelen volt játszani kétszer kilencven percet. Legalább a sikerek nem maradtak el, hiszen a válogatottja megnyerte a csoportját, sőt, az osztrákok ellen Nemanja még gólt is szerzett – igaz, azon a meccsen speciel pont kikaptak. Most talán a szokásosnál is sokkal inkább igaz, hogy Matics lehet az, akin megnyerhetjük vagy elbukhatjuk ezt a rangadót. Ha kijönnek rajta a fáradtság jelei ezen a – védekezés tekintetében igen intenzívnek ígérkező – meccsen, akkor komoly bajba kerülhetünk, de reménykedjünk inkább, hogy a jobbik formáját hozza majd!

Herrera

Év játékosából padmelegítő? Nem indulhatott Herrera számára könnyen a szezon, de talán van annyira intelligens játékos a baszk, hogy felfogja, Josénak az eddigieknél biztosan komolyabb tervei vannak vele, és most a szezon eddigi legfontosabb meccsén bizonyíthat. A fáradtság biztosan nem gátolja majd, hiszen nem utazott a spanyolokkal – de szép is lenne, ha most is kiszórnának valakit róla egy perc alatt…

Mata

Másik spanyol mezőnyjátékosunk is pihenten várhatja a rangadót, a két éve Anfield-specialistává váló Mata pedig idén egyértelműen José egyik kedvencévé vált, így minden adott ahhoz, most most is ő induljon majd jobbról. Ha már a magyar válogatott képtelen rá, legalább te varázsolj nekünk valami szépet, Juan!

Mhitarjan

Amennyire eseménytelen volt Henrih számára a tavalyi szezonkezdet, annyira sok kilométer van már a lábában idén. A válogatott szünet alatt sem pihent: 180 perc, egy vereség, egy döntetlen és egy gól a mérlege az örményekkel, így az ő szereplése egyáltalán nem annyira egyértelmű, mint sok más poszton. Helyettese az angoloknál kétszer is csereként beálló Lingard lehet, ám tekintve, hogy Jesse eddig leginkább csak akkor tudott maradandót alkotni a nagy meccseken, ha azokat a Wembley-ben játszották, nem lepődnénk meg, ha José így is inkább Mikit favorizálná.

Martial

Hiába jut szóhoz általában csak csereként, Anthony-ból brutális önbizalom és tettvágy árad eddig idén – nem véletlen, hogy szeptemberben a hónap játékosa lett házon belül. A franciáknak valamiért most sem kellett, így miután Rashford majdnem mindkét meccset végigjátszotta a válogatottban, ezért simán benne van a pakliban, hogy ezúttal Martial fog kezdeni a balon. Elvégre igen szép emlékei vannak a Poolról – Joe Gomez helyében elég nyugtalanul várnánk a meccset.

Lukaku

Romnál is felmerült a sérülés gyanúja, szerencsére azonban nem komoly a baj, amit José is megerősített – extra öröm, hogy így a válogatottban is mindössze 25 percet játszott. Naná, hogy ennyi idő alatt is meglőtte a maga kis gólját Ciprus ellen, így elmondható, hogy Lukaku ebben a szezonban eddig egyetlen tétmeccsen nem rúgott csak gólt – akkor is nyertünk a Leicester ellen. Most itt az idő, hogy bizonyítsa: nemcsak azért vettük, hogy legyen valaki, aki kitömi a kicsiket!

Eddig egyetlen megingása volt idén a csapatnak, pont az előző válogatott szünet után, a Stoke ellen – talán ez is jól mutatja, mennyire egyben van a csapat idén, és hogy mennyire sokat számít, ha a játékosok kiszakadnak ebből az idillből. Reméljük, hogy nem lesz ebből sorminta – márcsak azért is, mert hiába esett ki Fellaini, a riválisok is buktak ezen a szüneten rendesen. A Pool például idei húzóemberét, Manét vesztette el legalább egy hónapra, így Liverpool vörös felén sem örültek nagyon az elmúlt két hétnek.

Egy szó mint száz: az idény eddigi legfontosabb meccse következik. Túlzás lenne persze azt mondani, hogy bármi is múlik egyetlen mérkőzésen – pláne idegenben az Anfielden, ahol bármi megtörténhet. Mégis ez lehet azonban az az összecsapás, ami megmutatja, mi a különbség egy nagyon jó és egy bajnokesélyes csapat között. Hiába ugyanis a 4:0-dömping, ezzel az eggyel még mindig adós José az idén – remélhetőleg már csak pár óráig…