2018. március 31-én emlékezik meg a keresztény világ nagyszombatról, ami véget vet az előtte húzódó hosszú böjtnek. De 2018. március 31-én emlékezik meg a futballszerető világ a Manchester United Swansea elleni megmérettetéseiről is, ami véget vet az előtte húzódó hosszú válogatott meccsekkel teli böjtnek. Ez a poszt azonban nem erről fog szólni. Ennek több oka is van, mint például az, hogy miután a Sevilla elleni gyalázatot követően lemondtam a TV előfizetésemet, azóta sem láttam, és nem is fogok újabb United meccseket megnézni az idén, így egyrészt képmutatás lenne valami olyanról írnom, ami nem érdekel, a másik oka pedig az, hogy nem érdekel. Persze lehetne írni olyanokat, hogy kötelező győzelem, és egyéb közhelyek, de őszintén, nem minden győzelem kötelező egy topnak hazudott csapatnál?
Nos, most, hogy az igazi United drukkerek kimentek a szobából, és csak a haterek maradtak, beszélhetünk sokkal fontosabb kérdésekről, mint pl. a segg vs mell témáról. Közben már látom lelki szemeim előtt, a „Csak az Arc Szövetség” tüntetését, így róluk se feledkezzünk meg. A „Személyiség Számít Igazán Párt” kisebbségről most nem veszünk tudomást.
Kezdjük is hát felülről. Az arccal. A többség azt mondja, hogy ez az egyik legfontosabb tényező, már csak azért is, mert ez a legfőbb reprezentációs felület. A helyzet azonban az, hogy az arc a legnagyobb csaló. Kisminkelve, órákig igazgatott hajkoronával, csillogó ékszerekkel feldíszítve ugyan könnyű a laikusok tömegének szimpátiáját elnyerni, elég csak a PL legcsinibb pofijára gondolnunk. Mindenkit elvarázsol a sok-sok hazugsággal, amit magára ölt. Senki nem gondol ilyenkor bele, hogy a sminkje olcsó és szomorú szemű kiskutyákon tesztelik, a drágakő a fülében igazából bizsu, a haja színe nem eredeti, ráadásul alig van néhány szál haja, amit csak a trükkös elrendezés fed el. De amikor eljön az este, és a hideg brit esőtől elmosódott festékkel, kócosan és csapzottan áll a partvonalnál, akkor látszik igazán, hogy milyen is az ő valódi arca. Nem biztos, hogy elsőre jobbra húznád.
Az arcnál sokkal kevésbé összetettebb a mell. Egy a baj vele, hogy, ha pénzes vagy, az eredetileg apró cityből ciciből is simán tudsz bajnokcsapatot összerakni. Persze kell hozzá a megfelelő sebész is, aki nem csak hentesmunkát végez, de igazi művész a szikével, és az utolsó részletig megtervezi, majd kivitelezi a tökéletes, már-már túl tökéletes melleket. Persze az olcsó kis-és középcsajoknak ott van a push-up, ami egyszer annak a rókaszemű lánynak már bejött, de azóta se jutott közelébe saját sikerének. Nem jár hát rosszul, aki a melleket választja, de érheti csalódás, ha jelent neki valamit a hagyomány és eredetiség.
És akkor elérkeztünk az utolsó tételünkhöz. A segghez. A legegyszerűbb, legősibb megjelenítő ereje a kívánatosságnak, elég csak a willendorfi Vénuszra gondolnunk. Termékenység, törődés, érzékiség és őszinteség sugárzik belőle. A segg a legjobb alapanyag. Lehet persze manapság már ezt is plasztikázni, de az igazán jó seggek mindig eredetiek, és ami még fontosabb, nagyon sok munka van bennünk. Nincs az igazi seggben semmi trükk, semmi ügyeskedés. Nincs kamusmink, nincs benne szilikon, néha persze túl nagy, néha lapos, de ha kellően sokat dolgoznának rajta, mindenkinek tökéletes lenne az a segg. Mi is ilyenek vagyunk. Nincs cukira és imádnivalóra sminkelt arcunk, nincs mérnöki pontossággal megtervezett mellünk. Csak a vad, ősi erő és a nyers testiesség jutott nekünk. Alapvetően jó seggünk van, akivel kapcsolatban sokszor azt kívánjuk, hogy bárcsak fel lehetne tölteni még jobban, pedig nem a méretével van a baj. A forma pedig csak a seggen múlik. Hogy mennyi munkát fektet bele a megformálásába. Az alapanyag adott. Ideje, hogy kicsit megdolgoztassuk a farizmokat. Ez pedig a legőszintébb, legegyszerűbb, legbárdolatlanabb segg feladata. Hiszen José Mourinho egy igazi segg.
Hogy ki melyiket preferálja? Írjátok meg kommentben, a meccshez pedig jó szurkolást mindenkinek!