Rutinos PL-nézők már megszokhatták, hogy év végén SPM fokozatba kapcsol az angol foci, és sem a szeretet ünnepét, sem az újévi másnaposságot nem kímélve záporoznak ránk a meccsek. Így történhet meg, hogy vasárnap délután, alig másfél héttel kinevezése után Solskjaer már a harmadik bajnokin irányíthatja régi-új csapatát, és a következő 6 napban még kétszer izgulhatunk azon, hogy kitart-e az örömfoci az első rangadóig. Lehet, hogy csupán a kinevezése óta érzett eufória, a bealvós meccsek után erős kontrasztként ható támadófoci, vagy csak a posztírás közben kortyolgatott bor mondatja velem, de nem érzem úgy, hogy pont a Bournemouth törné meg az Old Trafford év végi feelgood faktorát. Mert hogy velük játszunk a 20. fordulóban, és Howe csapata éppen ellentétes irányban halad az érzelmi hullámvasúton – ők most vannak talán a legmélyebben a szezonban és erősen néznek hátrafelé, mi pedig a pozitív gólkülönbséget gyarapítjuk, és egyre gyakrabban számolgatjuk a top4-től való távolságunkat. Országos egyes, mondaná erre egy szigorú földrajztanár, akivel mi sem nagyon vitatkoznánk.

Bizony, a Bournemouth pocsék formában van, október óta lejátszott 10 bajnokijukon mindössze két győzelmet arattak (otthon a Huddersfield és a Brighton ellen), a másik 8 meccsen mind-mind kikaptak. Nyilván az is közrejátszott a rossz eredményekben, hogy ezen időszakban a top6 minden tagjával játszottak, de a Liverpool elleni hazai 0-4, a szerdán a Spurstől benyelt öt-nulla, vagy hazai pályán elbukni Mourinho ellen, ezek mind igen kínos zakók voltak. A szegény embert még az ág is húzza mondás jegyében legutóbbi meccsükön ráadásul erre a szezonra elveszítették csapatkapitányukat, Simon Francist, aki a Tottenham ellen szenvedett el súlyos térdsérülést. Rajta kívül Lewis Cook, Adam Smith és Dan Gosling sem bevethető, így elsősorban a jobbhátvéd személye lesz kérdéses, de lehet hogy a sorozatos vereségek és az ünnepi hajtás miatt több poszton is változtat majd Eddie Howe.

A kapuban aligha, leigazolása óta minden PL-meccsen Asmir Begovic védett, ezúttal is a Chelsea-reject kaphatja a gólokat. Az állandónak számító középhátvéd-párosból senki sem hiányzik, így a szokott módon Steve Cook lehet Nathan Aké párja, bal oldalon pedig a szörnyű formában lévő Charlie Daniels helyett a fiatal spanyol Diego Rico kaphat bizalmat. Jobbhátvédben vagy valami random, sosem hallott ifi készülhet csere alsógatyával a meccsre, vagy az eredetileg szűrő Jefferson Lerma ugorhat be. Középpályán már nagyobb a merítés, a Brooks-Surman-Fraser-Stanislas négyesből legalább hárman kezdeni fognak, és elöl is aligha marad ki a kezdőből a csapat házi gólkirálya, az angol válogatottban is góllal bemutatkozó Callum Wilson. Nagy kérdés továbbá, hogy milyen felállást választ a hype-ját mostanában kissé leromboló Eddie Howe, a tippünk az, hogy nincs mit veszíteni alapon a széleken is bevethető támadót, Joshua Kinget fogja betenni a csapatba. Őt a sajtó velünk is szóba hozta, talán mert United-játékos volt, csatár is és norvég is, meg egyszer be is állt a Unitedbe csereként, mindenesetre nem tűnik babaarcú gyilkosnak, sokkal inkább egy gyilkos arcú Bebének.

Na de beszéljünk inkább a saját csapatunkról, mert végre van miről. Úgy tűnik, hogy Ed Woodward rossz sportot választott, sokkal jobb lenne bokszmenedzsernek mint egy fociklub igazgatójának, hiszen tökéletes időzítéssel kötötte le Solskjaer számára a felhozó meccseket, mielőtt legendánk címmeccseket vívna. Talán sokat nem lehet levonni az eddigi két győzelemből, mivel a liga leggyengébb csapatai közül vertünk meg kettőt, de a Cardiff elleni ötgombócost, meg a Huddersfield magabiztos legyőzése során mutatott támadófutballt már úgy 5 éve hiányoltuk a Manchester Unitedtől. Ebbe a sorba tökéletesen illeszkedik a nagyon hitvány formát mutató B’mouth elleni hazai, tehát az örömfoci és a kisebb csapatok elfenekelése folytatódhat. Egy győzelemmel Solskjaer lehetne a klub történetének harmadik menedzsere aki három bajnoki győzelemmel nyit, Sir Matt Busby és … José Mourniho után. Valószínűleg a taktika ugyanaz lesz, vagyis agyig feltolt védelem, ellenfél térfelén tartózkodó szélső védők, és a betömörülő ellenfelet sok mozgással, és még több kreativitással megfojtó támadások. Ole gégepresszingje eddig remekül működik: több, Mourinho zsarnoksága alatt alulteljesítő játékosunk önbizalma ismét helyreállt, akik így kapura lőnek, egy(két-három) gólos vezetés esetén is gólszerzésre törekednek, és ami talán a legfontosabb: hajtanak. Legutóbbi két meccsünk ugyanis éppen az a két idei PL-meccs, amikor játékosaink többet futottak, mint az ellenfél játékosai – egyszerű dolgok ezek, de éppen az ilyesmik miatt kezdjük egyre jobban elhinni, hogy O1G, vagyis Ole egy géniusz.

Bizony, Solskjaer minden United-szurkolót megvett, neki még azt is elhinnénk, hogy ránk bízná a frissen örökölt 1300 milliárd forintját, vagy hogy a Lindelöf-Jones páros egy BL-helyre hajtó csapat hátvédpárosa. A beígért rotálásból eddig nem sokat láttunk, valószínűleg továbbra is ők ketten próbálnak meg összehozni egy clean sheet-et, támadó szellemű wingback pozícióban pedig talán ismét Shaw és az előző meccsen nem túl meggyőző Dalot-t váltó Ashley Young rohamozhatnak majd. Ha mégis pihentetne egy-két védőt Ole, akkor elsősorban Bailly-hoz nyúlhat, esetleg az év végi móka kedvéért Darmianhoz, akinek egyébként lehet hogy nem is állna annyira rosszul ez a szerepkör.

Középpályánkon állandósulni látszik a Matic-Herrera-Pogba hármas, és mindhárom játékos nagyon feljavult az edzőváltás óta. Főleg Pogba ficánkol a szabadabb szerepkörben, de szerb szűrőnk is élvezi, hogy rajta kívül mások is kiveszik részüket a védekezésből és letámadásból. Herrerából végre kulcsember lehet (Fredből meg az új Schneiderlin), de hogy a trióból ezúttal melyikük fog a padon kezdeni, az erős feladvány. Andreas és Fellaini azok, akik bizakodva várják a kezdő kihirdetését, meg hogy Solskjaer beváltja-e azon ígéretét, hogy mindenkinek lehetőséget biztosít az év végi hajtásban.

Ha van csapatrész, amivel kapcsolatban még bizonytalanabbak vagyunk, akkor az a támadórészleg. Rashford, Lingard és Mata is remekül játszottak az új menedzser alatt, szívesen megnéznék őket megint együtt, főleg hogy Martial állítólag még nem teljesen fitt. Még nagyobb kérdés, hogy mi lesz a két jómadárral, azaz Sánchezzel és Lukakuval. Alexist még úgy-ahogy el tudjuk képzelni ebben a sok mozgásos, rövid passzos játékban, de hogy a kövér mutogatós bácsivá változott Luki miként fog passzolni, arról fogalmunk sincs. Mondjuk nagy rá az esély, hogy a Bournemouth ellen meg fogjuk tudni, az utóbbi két meccsen rengeteget futó Lingard, vagy a sokat faragott Rashford helyett is bekerülhet a kezdőcsapatba, ami tippünk szerint úgy fog kinézni, hogy DDG – Young, Lindelöf, Bailly, Darmian – Matic, Herrera, Pogba – Mata, Lukaku, Rashford.