Miért szenved a United a kisebb csapatok ellen?

A tegnapi paródiaposztunk megihlette egyik olvasónkat, és küldött egy igazi elemzést. Szép Szabolcs utánpótlásedzőként (is) dolgozik, és nem mellesleg 20 éve United-szurkoló. A posztot köszönjük, megdicsérni a szerzőt vagy vitatkozni vele a kommentek közt lehet.

December 27: A Newcastle elleni mérkőzés másnapja. A reggeli napsugár megcsillan a rózsaszín köd felett, amely legalább 48 órára újra belengi az Old Traffordot és környékét. Előző este a Manchester United 4-1-es, látszólag látványos, magabiztos sikert aratott az idei évben masszív középcsapat Newcastle United ellen. A győzelmet nem kell megmagyarázni, tartja a mondás, a kérdés ezúttal az, hogy miért nem tud a United minden hazai és idegenbeli meccsén így játszani? Vagy megfordítva a kérdést: így játszik-e mindig a United, csak most épp a hullámvasút teteje következett?

Az intő jelek a Newcastle ellen is megmutatkoztak. A felállásra pillantva megállapíthatjuk, hogy nem rejtett semmi meglepetést. 4-2-3-1.

Témakörök:

  1. Labdakihozatal:

Sokszor előfordul, hogy Maguire vagy Lindelöf irányít hátulról. Az első számú gond, hogy van két védekező középpályás, akik brusztolni tudnak, építkezni nem igazán. A taktika sem segít nekik a hiányosságaik elfedésében. McTominay és Fred játssza általában a Középső Védekező Középpályás (innentől: KvK) szerepét. A Newcastle is visszaállt már a mérkőzés elején a félpályára. Ahogy később látni fogjuk, nem ők az első csapat az Old Traffordon, akik hermetikusan lezárják a KvK-k elől a passzsávokat egy egyszerű 4-4-2-es felállással. Így két opciója marad a középhátvédnek (innentől: KH). Első: oldalpassz Shaw vagy Wan-Bissaka irányába, vagy elkezd a KH irányítani. Inkább Maguire szokta megunni a tehetetlenséget, kézbe véve az irányítást. (Jót jelent-e egy csapatnál, ha az egyik középhátvéd irányít? Az álmoskönyvek szerint nem!) A legfőbb gond a komótos passzolgatás, amely sajnos annyira lassú, hogy a közép- és alsóházi csapatok könnyen levédekezik.

Miért akadozik általában a United labdakihozatala? A belső középső középpályások megjátszhatatlanok. Amennyiben a labdát megkapnák, előnytelen 2v4-es szituációban kellene játszaniuk. A támadásépítésben sokkal gyorsabb és pontosabb döntésekre lenne szükség ahhoz, hogy ilyen szituációból a United előrefele hatékonyabban futballozzon. A 10-es poszt birtokosától (általában Lingardtól) a meccsek döntő többségében nem elegendő az oldalirányú mozgás. A védekezővonalak szétzilálása miatt fontos lenne, hogy visszalépjen labdáért és elkérje a védekező középpályásoktól.

Kanyarodjunk vissza a Watford elleni mérkőzésre. Az alsó képen látható, ahogy a United a meccs elején támadást épít(ene). Védekezésben a Watford is a 4-4-2-es felállást választja. Így tudják ők is kizárni a két Kvk-t. A mélységi irányító szerepe a támadásépítésben hátrányos ezen a ponton. A 10-es Lingard nem mozog vissza, nem csinál területet a mozgásával. Az ő megjátszásához olyan mélységi passz kellene, amely 2 védekező vonalat szed szét. Lehetetlen az esetek nagy többségében…

Megoldások: Lindelöf/Maguire oldalra passzol, ezzel kiterelve a Unitedet a vonal mellé. Ez miért is baj pontosan? Hadd szúrjam be ide a városi rivális Manchester City edzőjének egyik mondatát.

,, Az oldalvonal a legjobb védőjátékos.” (Pep Guardiola)

Lindelöf, ha Fredet vagy McTominay-t választja, könnyen létszámhátrányos helyzetbe sodorhatja a két belső középpályást. Látszólag egy 2v4 helyzetben futballoznak a játékidő nagy részében. A kérdés innentől az, hogy a két védekező középpályás képvisel-e olyan szintet támadásépítésben, hogy gyors gondolkodással, előrelátással meg tudjon oldani előrefele egy 2v4-es szituációt? A gond az, hogy az esetek többségében az ellenfél kapujának háttal kapják a labdát, így előre nem tudnak játszani. Mehet az oldalpassz vagy a visszapassz. A 10-es poszt általában megjátszhatatlan, esetleges elmozgással a csatár két védekezővonalat átjátszva megjátszható. Ez talán a legrizikósabb megoldás.

Kanyarodjunk kicsit vissza az időben. Ahol az Everton ellen nagyon hasonló meccset játszott a United, mint a Newcastle ellen, csak ott még nem a hullámvasút teteje következett éppen.

2019.12.15. Manchester United vs Everton

Az alábbi jelenet a Manchester United – Everton mérkőzés 1. félidejéből való. Olyan mintha csak átszínezték volna a játékosokon a mezeket valami jófajta photoshoppal, azonban ez nincs így. Az Everton is már hasonló stratégiával érkezett az Old Traffordra. Védekezésben 4-4-2. Lezárva a belső középpályások előtti passzsáv. A 10-es poszton játszó ismét a középpályásvonal mögött ólálkodik. Jöhet a felívelés most, legközelebb majd egy oldalpassz.

A labdarúgásban semmi sem véletlen. Egyszer egy ilyen előre ívelésből gólpassz lesz, máskor bedobás vagy kapuskirúgás. Pontosan ez a hullámvasút jellemző a United egész szezonjára.

Vannak csapatok, akik annyi egyéni hibát követnek el, mint tegnap a Newcastle, máskor a jobb napot kifogó ellenfél 3 ponttal távozik. Valóban hullámvasút, és sokszor a szerencsefaktor dönti el, hogy az azonos forgatókönyvvel rendelkező meccsekből, hogy jön ki a United. Félve kérdezem: ez a középcsapatok ismérve? Rábízni magunkat a szerencsére és nem megdolgozni érte?

A mérkőzések nagy részéről lehetne kivágni hasonló jeleneteket, bizonyítva a tézist, azonban most ezt 1-1 helyzetben teszem csak meg.

vs Newcastle

vs Watford

McTominay feleslegesen lép vissza Maguire elé, ezt az oldalpasszt Maguire is meg tudta volna oldani. A 4-4-2 ismét jól zár.

vs Everton

A szélre kikerült labdával Shaw kénytelen visszafordulni az Everton ellen. A 4-4-2 ismét csak lezár. Kreativitás, pontos terv, gyorsaság híján a terv működik.

  • Támadásépítés

Az előző pontban bemutattam, hogy mi történik, amikor elszigetelik a belső középpályásokat a labdakihozatalnál. Azonban a United sem hülye, ők is észlelik ezt a problémát, így a belső középpályások gyakorta visszalépnek labdáért.

A védelmi vonal, amelyet ilyenkor át kell játszaniuk az alsó képen, mutatja a másik nagy problémát. A 10-es játékos karikával kiemelve. Gyakran megesik, hogy nem lép be az ellenfél támadó- és a középpályás vonala közé, így elszigeteli magát, és mozgás hiányában a csatárokat is. A felpasszlehetőségek száma: 0. Mehet a labda a szélre. Ismerős a recept?

Miért baj, hogy a United nem képes gyorsan átjátszani a támadó- és középpályás vonalakat? Egészen egyszerűen azért, mert azokból a szituációkból a legveszélyesebb, amikor ezt mégis megteszi. A támadók és szélsők gyorsaság ilyen helyzetekben tud érvényesülni. Ehhez azonban sokkal gyorsabb, több mozgásos játékra lenne szükség a mérkőzés 90 perce alatt.

Megoldások egy variációra:
vs Everton

Megjátszhatatlan a 10-es poszt az Everton és a Newcastle ellen is. Hiába keresné McTominay a felpassz lehetőséget.

Newcastle elleni variációk egy témára:

Fred visszalép labdáért, a középpályán a mélységipassz-lehetőségek száma: 0. 2v4-ben futballozó játékosokat láthatunk létszámhátrányos helyzetben. Így nehéz a labdatartás.

  • Nem is állnak be a csapatok a Manchester United ellen.

A népítélet szerint: ,,A Manchester United szenved a közép- és alsó harmados csapatok ellen, mert mélyen beállnak ellenük védekezni. Nem tudják felbontani a masszív védelmi vonalakat.”

Megcáfolandó ezt az állítást, bizonyítsuk be, hogy nem mélyen beállnak, inkább szervezetten védekeznek, és olykor bizony már a mérkőzés elején letámadnak. Egy mélyen védekező csapat vajon letámad-e 5 emberrel az Old Traffordon a mérkőzés 5. percében? Sajnos még a United sem támad le idegenben egyetlen csapat ellen sem az első 5 percben.

A saját térfelét ,,megszálló” Watford néhány nappal ezelőtt.

6v5-ben játszik a United a labdakihozatalnál a Watford ellen.

A ,,beálló” Watford a 48. percben A United 6v6-ban kénytelen és képtelen a labdakihozatalra.

A gond az, hogy a United elvesztette azt a régi régi varázsát, amikor még remegtek ellenük az ellenfelek. Most már inkább a sebzett vad benyomását kelti, és a vérszagát megérzik az ellenfelek. A nyílt letámadás pedig az amúgy is komótos támadásszövögetésnek nem kedvez. Jönnek a pánikmegoldások.

  • Kell-e Pogba a csapatba?

A személyisége megosztó. Magam sem tudom eldönteni, minek örülnék jobban, ha maradna vagy menne? Azonban a tények makacs dolgok. A Watford ellen a United összesen 13 kapura lövést eresztett meg. Pogba a 64. percben állt be. Az első 64 percben a United 5 kapura lövéssel büszkélkedhetett. Pogba beállása után, a maradék 26 percben a United még összesen 8 alkalommal próbálkozott kapura lövéssel.

Hogy miben változott a United játéka Lingard lecserélése és Pogba beállása után? Pogba belépett azokra a területekre, amit korábban hiányoltam. Belépett a Watford középső vonala közé.

Visszalépett, elkérte a labdákat, ritmust diktált. De már önmagában a visszamozgása bontotta a Watford felállt védelmi vonalait. Azt hiszem, ezt hívják minőségbéli különbségnek. Ezért is lenne fontos megerősíteni a középpályát minőségi emberekkel. Akik el tudják rejteni a Fred és McTominay szintű játékosok hiányosságait.

  • Burnley vs Manchester United preview

Mi várható a Burnley ellen? Az alábbi képen mutatom a legutóbbi egymás elleni meccsből kivágva, amikor a Burnley 2-2-vel távozott 2019 januárjában az Old Traffordról.

A Burnley vezető gólja előtti szituáció. A mélységi irányítót letámadják az olvasó által is már jól ismert 4-4-2-vel, egy labdaszerzés után a Burnley ünnepelhetett.

Vajon most melyik állomás következik a hullámvasúton?

GGMU!