A Premier League olyan, mint a budapesti BKK b***meg.
Mivel mindkét kupában állunk még, ezért elég kegyetlen darálás vár ránk a következő 12 napban, 4 meccset is játszanunk kell ezalatt, mivel a liga Stephen Hawkingjai beillesztettek nekünk egy látogatást a Crystal Palace-hoz az Arsenal és a City elleni bajnokik közé. Az okozott kellemetlenségekért pedig szíves elnézésüket kérik. A Premier League tulajdonképpen egy olyan metróvonal, amiről két megálló után le kell szállnod, majd a pótlóbuszon pedig egyszercsak bemondják két megálló között, hogy sajnos ez a járat az Astoria helyett Balmazújvárosba viszi a kedves utasokat, és hát ők sajnálják, tényleg, de nem tudják máshogy megoldani.
Egyelőre ennek az utazásnak még csak az elején vagyunk, ez a Charlton elleni ligakupa-negyeddöntő aligha fog maradandó élményeket okozni bárkinek is, úgyhogy a magam részéről egy kommentmezőben rendezett viccmesélő versenyt javaslok.
Kezdem én, nekem van egy jó viccem:
Premier League.
Visszatérve a Charltonra:
Soros vendégeink a harmadosztály középmezőnyét duzzasztják, a 24 csapatos bajnokság 12. helyén ácsorogva (tavaly a 13. helyre voltak jók, szóval érezhető a fejlődés). Szebb napokat is láttak szegények, a régebbi motorosok még talán emlékeznek az Alan Curbishley által dirigált csapatukra, amelyik sokáig vitézkedett a Premier League-ben, aztán a mester 2006-os távozása után szép lassan elkezdtek visszacsúszni a lejtőn. Ilyenkor érzem mennyire menthetetlenül öregszem, mikor ez wikipédia nélkül megy fejből.
Borzalmas.
A Charlton villámgyorsan zuhant két osztályt, évi 10 millió font körüli veszteségeket produkálva, ez egészen 2014-ig ment így, amikor egy bizonyos Duchatelet-család tulajdonába került a klub.
A név azért cseng ismerősen, mivel a család több futballklub tulajdonosa, többek közt 2011 óta az Újpest FC-nek is, ami ellen a szurkolók alig győznek tiltakozni. Évek óta próbálkoznak különben az Újpest eladásával, de egyelőre sikertelenül, miközben a 70-es évek legendás, zsinórban 7 bajnokságot nyerő Dózsa sikereit ígérték a szurkolóknak, aztán szép lassan lerohadt addig a klub, hogy a kiesés elől kelljen menekülniük.
A Charlton Athleticet azonban sikerült továbbadniuk, miután ott is kihúzták a gyufát a szurkolóknál. A Charlton szurkolói nem vicceltek: ők tömegesen utaztak el Belgiumba azért, hogy a Duchatelet úr tulajdonába tartozó belga csapat, a Sint-Truiden meccsén tüntessenek ellene. Egyébként odahaza a Valley-ben rendezett tiltakozó akciójuk sem volt akármi: a tulajdonosok eltávolításáért létrehozott mozgalom színeivel ellátott (fekete-fehér) lufikkal és strandlabdákkal árasztották el a gyepet egy bajnoki közben, emiatt a játékvezetőnek félbe kellett szakítania a meccset, de volt példa arra is, hogy műanyag malacokat dobáltak be a nézők.
A belgák végül 2019-ben megszabadultak a klubtól, és egy náluknál is homályosabb tulajdonosi kör érkezett a Charlton élére, egy bizonyos East Street Investments névre hallgató csoport Abu Dhabiból.
Minden ilyen tulajdonosváltást a ligának is jóvá kell hagynia, azonban ez végül nem történt meg, az új tulajok is összerúgták egymással a port, miután a legfőbb befektető hirtelen kiszállt a buliból, miközben a csapat stadionja és edzőpályája még mindig Duchatelet tulajdonában volt, és ha ez nem lenne elég, még egy transzferembargót is kiszabtak rájuk a kupleráj állapotok miatt (amit egyébként azért kaptak, mert a tulajdonosok nem tudták igazolni a liga felé, hogy rendelkeznek a klub működtetéséhez szükséges anyagi fedezettel).
Aztán, csak úgy desszertként jött a vírus is.
Nem mellesleg ennek az ESI-csoportnak egyébként időközben három különböző tagja is elhasalt a liga kulbtulaj-tesztjén, úgyhogy tengernyi balsors és viszály után 2020 szeptemberében újabb tulajdonosváltás történt.
Nem mintha ez egyenesbe hozta volna a klubot, a szurkolók már kénytelenek voltak ismét tüntetésekbe fogni, miután még decemberben egy negyedosztályú csapat búcsúztatta őket az FA-kupából.
Manager be, manager ki, caretaker be, caretaker ki, a hullámvasúton nincs megállás, az előző másfél év alatt 5 managert fogyasztott a klub (a jelenleg regnáló Dean Holdent 4 hete nevezték ki), szóval az ág is húzza őket, pedig az új tulaj helyből beígérte a három „pé”-t, amit egy sokadosztályú klub szurkolói csak akarnak: pénzt, paripát, meg Premier League-szereplést öt éven belül.
Ehhez képest a keret jelenleg a harmadosztályhoz viszonyítva is menthetetlenül középszerű, mindössze két premier ligás kölcsönjátékosuk van (Steven Sessegnon, Ryan tesója bűnhődik itt a Fulham alkalmazottjaként, valamint Jesurun Rak-Sakyi a Crystal Palace számkivetettjeként). Pénzt nem adtak senkiért emberemlékezet óta (nekik sem nagyon fizetnek, mindenki ingyen távozik), neveket is lehetetlen szinte említeni. Néhány komolyabb arc használta ugródeszkának a Charltont, olyan karrierek bontogatták itt a szárnyaikat korábban, mint Nick Pope, Ademola Lookman vagy Joe Gomez. Nem sok ez, de cserébe viszont náluk véd a ghánai válogatott kapusa (igaz nem a kezdő).
Ezzel a Charltonnal talán izgalmaktól mentesen elbánunk, úgyhogy a naptár sűrűségét fél szemmel figyelve használni kéne a keretet. Játszhatna AWB, Fred, McTominay, Garnacho, Elanga, lehetne esetleg egy rendes backup kapusunk is, a teherhordók meg pihenhetnének egy nagyot és lefeküdhetnének időben aludni. Erről egyébként egyedül Bruno gondoskodott a stabil kezdők közül: ő természetesen a kupa első két meccsén máris összeszedett két sárgát, amiért ma este eltiltását és a boroskóláját tölti.
Ne számítson hát senki nagy izgalmakra, ha azonban a merevedése valakinek 4 óránál tovább tartana mégis, akkor hívjon orvosi segítséget.
GGMU!