Három év. Ennyi idő telt el azóta, hogy csapatkapitányunk bármilyen trófeát emelhetett a magasba (Moyes Community Shield-jétől most tekintsünk el). És például liverpooli szemmel három év koránt sem tűnik hosszú időnek kupátlanság szempontjából, számunkra egy örökkévalóságnak hat. Mint sivatagi olajmezőkön szomjúhozó fehér ember a beduinok között víz után, úgy vágyik az egyszeri Manchester United szurkoló arra, hogy lássa csapatát újra egy kupasikert ünnepelni. Az FA kupa döntőbe jutás a cél, és e célhoz vezető út most az Everton legyőzésén át vezet.
Az a faramuci helyzet állt elő, hogy bármennyire szidjuk van Gaalt idei teljesítménye miatt, nagy esély van tehát egy trófea megszerzésére az idényben (sőt a Wenger Trophyval akár kettőre is, bár azt nehezebb lesz elhódítani). Egy esetleges FA kupa győzelem pedig meglehetősen pikánssá tenné LVG menesztését és Mourinho kinevezését. Márpedig a legújabb pletyka, miszerint Giggs a Celtichez távozik szezon végén – mert nem hajlandó együtt dolgozni a Special One-nal – újabb szöget jelenthet Lajos manchesteri koporsójában.
Igazi szeszélyes áprilist élünk meg. Miközben rendre hozzuk az eredményeket (öt meccsből négyet megnyertünk), sokszor panaszkodunk – okkal – a játékunk minősége miatt. A Tottenham elleni égés utáni világvége hangulatot a West Ham idegenbeli legyőzése feledtette (valamennyire), majd az oszlóban lévő Villa teteme felett aratott vereséggel felérő 1-0-s győzelem kedvetlenített el ismét minket, ami után a Palace hétközi legyőzése adott újra reményt egy, a lehetőségekhez képest szép szezonfinisre. Botrányosan kevés gólt lövünk, de bizakodásra ad okot, hogy a bajnokságban eddig szerzett 42 találatunk majd’ negyedét az elődöntők másik három résztvevője ellen szereztük. A mérlegünk 6 meccsen 5 győzelem, 1 döntetlen, 0 vereség 9-1-es gólkülönbséggel.
A szezon végére eljutottunk oda, hogy mindössze 4 sérültünk van, és van Gaal zavarba ejtően mély merítési lehetőséggel rendelkezik úgynevezett játékosok terén. Janu, Basti, Will Keane és Shaw adnak jelenleg (továbbra is) munkát az egészségügyi csapatnak, és bár Adnan gyógyulását mára prognosztizálják, nem valószínű, hogy a kezdőcsapat környékén feltűnne. Pozitívum, hogy Rooney visszatérése nem jelentette ifjú gólvágónk, Rashford padra szorulását, a csapatkapitánynak hátrébb keresett helyet a mester a kezdőben. És ha már a játékosok: ne feledjük, a korai kapuzárási pánikban „szenvedő” Dávid pedig időközben bekerült az év PL csapatába egyedüli United játékosként.
Kijelenthető, hogy az Everton nincs jó formában. Martinez fiai utoljára március 12.-én tudtak győzni, akkor is a Chelsea ellen – ami idén nem számít – azóta hat meccsen mindössze két gót sikerült lőniük, három vereséget és három döntetlent érve el ezzel (igen, volt közte egy filozofikus 0-0 is). Ugyanakkor az FA kupában eddig egy gólt sem kaptak, a Carlisle Unitedet 3-0-ra, a Bournemouthot és a Chelsea-t (a fent említett mérkőzésen) 2-0-ra verték, és ebből csak Costáék ellen szerepeltek hazai pályán. Jó, nem volt olyan gyilkos sorsolásuk, mint nekünk, de ez mégis figyelemre méltó eredménysor. A liverpooliaknál nagyobb gondot okozhatnak a hiányzók. Ramiro Funes Mori eltiltás miatt nem léphet pályára, Coleman sérülés miatt hagyja ki a meccset, és a Stones, Barry, Jagielka hármas szereplése is kérdéses. Így számunkra ideális esetben egy komplett védekező szekciót kénytelen Martinez nélkülözni ellenünk.
Jó előjelekkel várhatjuk ezt a fontos mérkőzést, illene kihasználni a sors adta lehetőséget. Papíron a United a legnagyobb név a négy elődöntős közül, de tudjuk jól, az FA kupában bármi megtörténhet. Ne feledjük, nem is olyan régen éppen Martinez mutatta meg, hogy egy kieső csapattal is meg lehet tréfálni a Cityt egy kupadöntőben, tehát oda kell figyelni. De ha szeretnénk utolérni az Arsenalt az FA kupa győzelmek számában, ha látni akarjuk Shaw visszatérését még tavasszal (egy győzelmet ünneplő utolsó perces csere képében talán), ha 2004 után újra győzni akarunk ebben a sorozatban, nyerni kell ma! És reméljük, valaki felhívja Lajos figyelmét arra, hogy: Nem. Jó. A. Nullnull!