Quo vadis, Domoune?

Disclaimer: Egy ideje érlelődnek bennem a következő kérdések, de a B’mouth meccs segített a befejezésében. Az alábbi merengő ugyan nem feleletválasztós teszt, a felsorolás pedig erősen exemplifikatív, azonban vitaindító, amelyben a közösség véleménye is fontos, vajon mekkora magasságot és mélységet élünk meg a szezon hátralévő hónapjaiban.

Ahogy Louis van Gaal FA-kupa győzelmét, úgy José Mourinho Ligakupa győzelmét sem veheti el senki a Manchester United dicsőségfaláról – már, ha nem derül ki, hogy a játékosok N’Golo Kanté vizeletéből készült lágykapszulával doppingoltak. Így persze rendkívül nehézzé vált azon szurkolók élete, akik elégedetlenek a csapat idei teljesítményével. Hogy is jönnék én most a fanyalgáshoz, amikor José első szezonjának első felében több trófeát nyert, mint Moyes valaha fog? És egyébként is, az előrelépés megkérdőjelezhetetlen, és ezt valóban minden irónia nélkül tudom ebben a pillanatban leírni. A Bournemouth elleni hétvégi döntetlen ugyan egy újabb fájdalmas pont volt, és nem mellesleg rendkívül bosszantó is, önmagában azonban egy rossz meccs nem lenne a világvége. Ráadásul az első félidő még csak rossz sem volt a klasszikus értelemben véve. Ahogyan a döntetlenre végződő meccseink javarészén szintén történt.  A 26 meccsen játszott 10 döntetlen azonban csak a kieső helyen tanyázó Borónak sikerült eddig, így a veretlenségi sorozat egészen új értelmet nyer az egyszeri szurkolók szemében. Tendenciáról nem merek beszélni, és a posztnak sem ez a központi gondolata, azonban minden tiszteletem ellenére is kimondom, José Mourinho eleddig képtelen volt megtalálni a foggal-körömmel kaparó csapatok kriptonitját.

A bajnokságból még 12 forduló van hátra és a 4. helytől csak 3 pont választ el ebben a pillanatban, azonban a remény sajnos csalfa és még vak is, ráadásul, ha valaki ajtót nyit nekünk, úriember módjára engedjük magunk elé az utánunk érkezőket. A fenti helyzet egyre jobban válaszút elé állítja a csapatot, és nem mellesleg rendkívüli módon osztja meg a szurkolókat is. Mi is legyen a szezon elején befűzött filmtekercs fordulata, és melyik úton induljanak el a hősök?

Szcenárió 1.

Mourinho nem tudja megtalálni a rangadókon szükséges taktikát és néhány unalmas döntetlent és egy szoros vereséget követően végérvényesen a hatodik helyre betonozza a csapatot, megalapozva ezzel egy újabb tisztogatást a túlburjánzott játékoserdőben. Ugyan azzal, hogy nyert egy kupát, bebiztosította, hogy az első szezon után fel se merüljön az ő esetleges távozása, az FA-kupát végül nem mi nyerjük, cserébe a Európa Liga döntőben is kikapunk a Rómától, hogy a következő évben nemzetközi terhelés nélkül – elengedve a Ligakupával kiharcolt újabb EL senyvedést -, a kötelező kupagyőzelmet korábban letudva csak a bajnokságra koncetrálva küzdhessen a csapat, aminek eredménye a 17/18-as szezon végén egy utolsó fordulóban eldöntendő csata a bajnoki címért a címvédő Chelsea ellenében, miután a City a Brighton elleni hazai zakót követően az utolsó előtti fordulóban száll ki a bajnoki versengésből.

Szcenárió 2.

José látva azt, hogy az első négyen keresztül a csillagos labdával való játékhoz nem csak hibátlan hátralévő mérleg, de egy nagy adag szerencse is szükséges, vigyázó tekintetét Európára veti, és meglepően simán húzza be a csicskabl-t, a bajnokságot és az FA-kupát azonban feláldozza ennek oltárán. A Chelsea-t ugyan nagy nehezen még legyűrjük, a következő fordulóban azonban az összeszokás hiánya miatt a Fosu-Mensah-Tuanzebe kettős által összehozott gólt már a második félidőben érkező gálacsapat sem tudja helyrehozni, a vétkes páros azonban egyre több szerephez jut a bajnokság tét nélkülivé vált utolsó meccsein, és ugyan végül az Everton is előz minket, a szurkolók és a vezetőség is elégedetten várhatja a következő szezont a biztos BL indulás és a duplakupa ragyogásának fényében.

Szcenárió 3.

Ugyan becsúszik 1-2 botlás a maradék bajnokikon, a Wenger ujjai között homokként szétfolyó Arsenal és a szezon utolsó meccseire ismét elfáradó Liverpool bukdácsolásainak köszönhetően egyetlen ponttal előzve őket becsusszanunk a 4. helyre, amit a Rostov elleni meglepetés kiesést követően minden szurkoló összeszorult farpofával figyel egészen a szezon utolsó mérkőzésének lefújásáig. A mérkőzést természetesen a teljes SE közösség a Mozaikban tekinti meg, sípszó után pedig egy halk rasszistázás száll fel a tömegből, miközben a hobbit szerkesztők az asztalon táncolnak egy-egy pint sörrel az összes kezükben.

Szcenárió 4.

Zlatan eltiltását követően képtelen visszanyerni a góllövő formáját, és csupán a bődületesebbnél bődületesebb kimaradó helyzetek miatt pörög majd a neve a kommentfolyamban, Mourinho azonban nem lesz elég tökös a jegeléséhez, amit mind a bajnokságban összeszedett 5 újabb döntetlen, mind a tizenegyesekkel elveszített EL elődöntő fog bánni. Az egyetlen gyógyír a sebekre, hogy Rashford és Rooney főszereplésével a United végül az FA-kupát is behúzza, miután a Chelsea elleni 1-0-ára, lesgóllal bemákolt meccs után a lehető legkedvezőbb sorsolással találkozik a csapat. Miután a Milwall az elődöntőben kiejti az addigra már csupa csak ismeretlen afrofrank tinédzserrel kiállni képes Arsenalt, a Boro leverése után könnyedén gázolunk át a malomfal oroszlánjain. A győztes gólt természetesen most is a Wembley-specialista Lingard lövi. Ezúttal kettőt is.

Szcenárió 5.

Zlatant ugyan nem tiltják el, azonban egy gólöröm utáni esés következtében a szezon végéig nem lesz elérhető, amit Mourinho Rooney centerezésével és Pogba 10-esként való játszatásával próbál meg orvosolni. Az ötlet azonban visszafelé sül el, és zsinórban 4 vereség és 3 újabb döntetlen után a vezetés azonnal szerződést bont a menedzserrel, hogy a maradék öt mérkőzésre beugró Ryan Giggs próbálhassa meg a csapatot legalább a 7. helyre visszakormányozni. A csapat végül 8. lesz, Giggs a Sky állandó szakértőjeként folytatja, miután Carragher a Liverpool gyepmestereként kap állást, május végén pedig bejelentik, hogy rekordösszegű, 250 millió fontos kötbér ellenében Mauricio Pochettino csapatot vált és lesz a világ legjobban fizetett menedzsere a Manchester United kispadján. Zlatan Ibrahimovic szerződésének júliusi lejártával bejelenti visszavonulását.

Nyilván nagyon sokféleképpen alakulhat ez a szezon. Ez az öt egyike sem valószínűbb, mint bármelyik másik ötlet. De az sem véletlen, hogy nem szerepel benne a „mindent megnyerünk idén” verzió, hiszen ez az alapvető elvárás, más eshetőségekre azonban sosem árt felkészülni. Kíváncsi vagyok, hogy ti hogy látjátok, mi lesz a prioritás és mi a realitás.