Aitor Karanka idén az 5. manager a Premier League-ben, akinek megköszönték a részvételt, a Hull City után pedig a Middlesbrough egy újabb olyan csapat, aki az edzőváltás hatását a Manchester United csapata ellen próbálhatja először élesben. Ennek kapcsán engedjetek meg nekem egy kis kitérőt.Ha pusztán a száraz statisztikákra figyelve vetünk számot José Mourinho első szezonjáról, a tavaszi végjáték előtti utolsó nagy etapra fordulva, és teljesen őszinte akarok lenni, csak csalódottságról tudok beszámolni. Hatalmas ígéretek, ígéretes igazolások, igazolatlan gyengélkedés. Március közepén a Manchester United, Anglia legsikeresebb futballcsapata e sorok írása közben épp a tabella hetedik helyét foglalja el. A menekülőútként tekintett Európa Ligában csak időnként sikerült igazi nagycsapatként legyalulni az ellenfeleket, de ez a sorozat sem mentes a frusztráló teljesítményektől mind játékos, mind menedzseri szinten. A szezon elején az elvárások magasak voltak. Lehet, hogy túl magasak? Aligha. Sőt. Három elvesztegetett év, egy egykori sikeredző és végtelenpénz cheat mellett nem lenne szabad teljesíthetetlen elvárásoknak létezniük, ahogyan minden elvárást természetes minimumként fogalmaztak meg a csapat szurkolói. Ebben a pillanatban azonban a legtöbb érzelmet már nem a saját csapatunk győzelme, esetleg veresége – a balszerencse szót pofátlanul elkoptató döntetlenekről már nem is beszélve – hozza ki belőlem, hanem az, hogy az Arsenal szavatossági ideje gyorsabban kezdett el lejárni, mint a konyhapulton felejtett zacskóstejé. Az sem feltétlenül optimizmusra ad okot, hogy ugyanannyi gólt rúgtunk idén, mint a West Brom, és többek között kevesebbet, mint a Bournemouth. Rengeteg helyzet, gyatra kihasználás, görcsös megoldások. Mourinho pedig az esetek nagyrészében nem rendelkezik működő B-tervvel, így ha a meccs már az elejétől nem úgy alakul, ahogy ő azt elképzelte, csak nagyon kevésszer tudott igazán hatásosan belenyúlni (de amikor igen, akkor meg is érdemelte a elismerést érte, kár, hogy nem ez a jellemző). Csupa-csupa negatívum jellemzi ezt a szezont. Persze, megnyertük a Ligakupát, ám ha nem sikerül a jövőévi BL-be kvalifikálni magunkat, az azzal járó EL megint egy olyan nyűg lesz, ami gyakran fogja nyomni José agyában a kifogásokért felelős részt. Mindezek ellenére matematikai esélyünk bőven van a Top 4-re, az Európa Ligában pedig a legjobb 8 között vagyunk, és a Rosztov elleni visszafogott teljesítmény után legközelebb az Anderlechtet alázhatjuk meg 1 idegenben lőtt gól miatti továbbjutással. De, ha visszakanyarodunk a bekezdés első feléhez, és csak a számokat nézzük, akkor akármennyire is szégyenteljes a jelenkép, a jövőre vonatkozó esélyeink mégiscsak pozitívak, a maradék meccseken tehát Mourinho megválthatja magát a közösség előtt.

De miért fontos most mindezt leírni, hiszen ezeket eddig is tudtuk? Nos, sokszor hangzik el az a vélemény, hogy negatívak vagyunk itt a blogon, és különben is, miért akarjuk kirúgni Josét? Nos, a válasz röviden, hogy nem akarjuk. Én legalábbis biztosan nem. Nem vagyunk sem a Hull, sem a Swansea, vagy a Palace, Leicester és a Boró szintű kilátástalanságban. Egy újabb kirúgás csak még tovább lökhetné a csapatot a problémaspirálban. Történjék akármi is, legyünk a végén akárhanyadikak és induljunk akármelyik nemzetközi kupában, José Mourinho is megérdemli azt az esélyt, hogy tanulva a hibáiból egy gyilkos csapatot rakjon össze a következő szezonra. És, ha jövőre sem sikerül? Nos, fogalmam sincs – ahogy senki másnak – arról, hogy mi lesz jövőre, így tekintettel arra, hogy azon túl, hogy engem személyesen kiráz a hideg attól, hogy úgy váltogatjuk a menedzsereket, mint más az alsógatyát, nem is nagyon lenne olyan beugró, aki miatt megéri megint nulláról kezdeni valamit. A szülő, aki leszidja a gyerekét, mert egyest kap, pedig a gyerek alapvetően jó tanuló, nem azért teszi, mert nem igazi szülő, hanem mert szereti őt, aggódik miatta, és a legjobbat szeretné neki. Az én kritikus szavaim pontosan ugyanezen dolgok mentén születnek nap, mint nap a kommentmezőben.

És ez a mai nap kellően nagy valószínűséggel tartogat nekünk olyan meglepetéseket, amik mentén megint csak a negatív és akadékoskodó felhangok jelenthetik a többségi álláspontot. A csapat legjobb góllövője, Zlatan Ibrahimovic eltiltása miatt továbbra sem léphet angol pályára, középpályánk robbanómotorja Ander Herrera pedig ugyancsak túlzott barátságossága miatt van kényszerpihenőn, emellett sérült Pogba, Rooney és Martial játéka is kérdéses. Így annyira kevés kizsigerelt és agyonterhelt játékost tudunk csak a pályára lépni, hogy az összeszokottság teljes hiánya bármilyen eredménnyel járhat. A néha ellenség nélkül is megvívott mentális háborúk legsikeresebb hadvezére, Mourinho már belengette csütörtökön az esetleges gyengébb teljesítményt a mai napra, így igyekezve levenni a nyomást a csapatról, és jelezve azt, hogy az EL-en keresztül szeretnénk jövőre az M4-en focizni. Fellaini és Carrick játéka így több, mint valószínűvé vált, és ugyan legutóbb egy órára mindenki elhitte, hogy Blind végre középpályás lesz, erre még a mostani játékoshiány miatt sem sok esélyt látok, ha másért nem, akkor azért, mert sérült.

A Boro frissen kirúgott managere után most a beugró asszisztens bizonyíthat, ahogyan a Leicesternél is történik éppen, így senki ne lepődjön meg azon, ha egész véletlenül pont ellenünk szívná fel magát a csapat. Ellenfelünk formája egyébként annyira gyenge, hogy csak azért nincsenek az utolsó helyen, ment Karanka, a szegény ember Mourinhoja a mester tervét lemásolva összehozott 10 db döntetlent, csak azt felejtette el, hogy ehhez hozzádva a ligában legkevesebb 4 győzelem pontszámát, talán kevés lesz a bentmaradáshoz. Legutóbb 2-1-re gyűrtük le ellenfelünket az Old Traffordon, így egy idegenben lőtt góllal ma már elégedettek lehetünk. A Boronál is előfordul néhány hiányzó, azonban ez ne tévesszen meg senkit, a mi igazi ellenfelünk kizárólag Victor Valdes lesz. Nem tudjuk, hogy a sok eltiltott és sérült vajon jobb vagy rosszabb helyzetkihasználással fog nálunk járni – bár rosszabb azért aligha lehetne a jelenlegi statisztikáknál, de a helyzeteket márpedig értékesíteni kell. Ugyan José egyértelműsítette a prioritásait számunkra, az Arsenal bukdácsolása, a Liverpool kiszámíthatatlansága, és a Top 4 matematikai közelsége miatt nagyon rosszul fog esni, ha ma nem nyerünk.  A sok-sok szülő kedvéért hozzunk ma egy 5-öst!