Nehéz bármit mondani ezekben a vészterhes időkben. Megtörtént, amire senki sem számított, eljött az Armageddon. Paradoxon, de az élet megy tovább, így szombat este az FA kupában van jelenése a Manchester Unitednek, a Norwich City otthonában kell kiharcolni kedvenc csapatunknak a továbbjutást. Egyes sajtóhírek szerint a mérkőzés egyperces gyászszünettel kezdődik, miközben a VAR szobában halkan felcsendül a YNWA…
![](http://stretfordend.taccs.hu/wp-content/uploads/sites/20/2020/06/norwichmu.jpg)
– Döbbenet! – mormogta maga elé összeroskadva a Vén alvilági Madarász. Annyi év után beteljesült a jóslat. „Majd jövőre” szólt Liver Bird örök optimista trillája. De senki sem vette igazán komolyan. Még a Vén Madarász is csak elnézően mosolygott évről-évre, miközben a vörös szárnyas harsányan énekelte mindenki által unott dalát az Álmok Színházában megbújó kuckójának ablaka előtt. Annyira sem méltatta, hogy kalitkába zárja, bár meglehetősen fülsértő volt pöffeszkedő vijjogása.
![](http://stretfordend.taccs.hu/wp-content/uploads/sites/20/2020/06/voros_madar.jpg)
Pedig akadtak bőven baljós ómenek. A madár egyre nőtt, egyre erősebb lett. Tavaly legyőzte a londoni csirkét, mikor megvadult fúriaként csaptak le egyszerre a csillogó trófeára a madridi éjszakában. Ezután már senki sem tudta elkapni, pedig megpróbálták rókák, farkasok, ágyúsok, szentek, szarkák, kalapácsosok. Még a bugyikék fakopácsok sem bírtak velük, noha küzdelmük alatt gyakran szólt otthonuk, a félig üres fateknő olajos kérgén a tiki-taka.
Aztán a bolygót megrengető dögvész már jelezte, hogy a világ kifordul sarkaiból, hogy valami olyan rettenetes dolog készül, amire már legalább 30 esztendeje nem volt példa. Ami után még K. József, hajdani budapesti lakos is elégedetten csettintene havanna-barna Wartburgjában ülve, ha még élne.
![](http://stretfordend.taccs.hu/wp-content/uploads/sites/20/2020/06/arma.jpg)
A Vén Madarász lassan feltápászkodott. Érezte, hogy élete végérvényesen megváltozott, már sohasem lesz ugyanolyan. Gyászolt. Ismerte a gyász szakaszait. A tagadáson gyorsan túljutott, hisz minden kikiáltó a szomorú hírt zengte a nagyvárosoktól az Isten háta mögötti falvakig, lehetetlen volt nem szembenézni a szomorú ténnyel, hogy a Liver Bird feljutott a csúcsra. Igen gyorsan a düh szakaszában találta magát, és érezte, hogy ez az állapot jó sokáig fog tartani. Felegyenesedett, és körülnézett, min vagy kin tudná kitölteni rettenetes mérgét. És akkor megakadt a szeme rajta. Kezdetnek jó lesz, gondolta.
Elindult hát a félhomályba borult szoba távolabbi sarkába, és miközben futólag fél térdre ereszkedett a nyitott kalitkájában felháborodottan csapkodó feketerigó előtt – hisz az ő élete számít – dühtől vörösen villogó szemeit a mellette álló ketrecben vacogó kanárira szegezte, és szája lassan kíntól feszülő mosolyszerű grimaszra görbült. Legalább te itt vagy… Neked most véged van…
![](http://stretfordend.taccs.hu/wp-content/uploads/sites/20/2020/06/csorike.jpg)
A Liver Bird-öt meg elkapjuk. Majd jövőre!