Szeptember végén

Bár kaptunk egy hét haladékot, ma már a Unitedet is eléri a minden eddiginél zsúfoltabb szezon, hiszen a szokottnál úgy egy hónappal később megkezdjük PL-szezonunkat. Az ellenfél a szép foci ellen hatásos vakcinát kifejlesztő Hodgson-csapat, a Crystal Palace lesz, és beharangozónkban pontosan annyit foglalkozunk velük, amennyit megérdemelnek. Mivel idén a szokottnál is nagyobb lesz a hajtás, magunkat ismerve pedig nem minden meccset tudunk majd rendesen felvezetni, igyekszünk alternatív eszközökhöz folyamodni. A prózai okok miatt betegeskedő átigazolási politikánk által kiváltott drámai hangulatot lírában próbáljuk meg kifejteni, ebben pedig Petőfi Sándort hívtuk segítségül, aki ha a mai korban élne, biztosan United-drukker lenne, mint ahogyan ezt a korabeli, félig felhajtott galléros retrómezes fotó is jól jelzi.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

United – Tragédiából mitológia

A holtszezonnál is szörnyűbb (és valószínűleg hosszabb) tetszhalottszezon közepén (egyelőre) nincs jobb ötletünk az újrahasznosításnál: idetesszük a blogon korábban már megjelent kritikaszerűséget a United (2011) című filmről. Két okból: egyrészt a blog korábbi felülete, ahol először posztoltuk már elérhetetlen, másrészt nincs kizárva, hogy imádott olvasóink közt van olyan, aki még nem látta ezt a filmet. (Mondjuk, aki a film bemutatója óta lett MU-fan, lol.) Most talán van idő bepótolni / újranézni, és utána meg lehet írni a kommentek közt, hogy nincs igaza a szerzőnek.

A szeretett klubunkat nem annyira szerető – tehát: gonosz – ellenszurker valószínűleg pont úgy érez a „müncheni tragédia” szókapcsolat hallatán, mint az egyszeri antiszemita, ha egy holokausztmegemlékezésről olvas. Minek állandóan a múltban vájkálni? – kérdezik mindketten. A válasz nagyon egyszerű: mert a jelen a múltból következik. Akkor is, ha elfojtjuk a traumatikus emlékeket, és akkor is, ha építünk rájuk valami szebbet és jobbat. Ami a Manchester Unitedet illeti: az a bizonyos 1958. február 6-i repülőgép-baleset jóval több, mint egy szomorú fejezet a klub történelmében – az mindennek az origója. A klub persze korábban is működött, több-kevesebb sikerrel, de azzá a Uniteddé, amelyet ma ismerünk, ekkor vált.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egy reggel Ángel D.M. arra ébredt fel, hogy vörös ördöggé változott

Egy meglepően rövid pettinget követően sikerült becserkésznünk a legutóbbi BL-döntő legjobb játékosát, Ángel Di Maríát. Hogy hol lesz a helye LvG 3-5-2-es rendszerében, azt nem tudjuk, de majd ti jól megmondjátok a kommentek közt. Új hetesünket (?) unorthodox módon nem saját írással üdvözöljük, hanem egy fordítással. A New Republic magazin még a Vb előtt felkért néhány jeles írót arra, hogy nevezze meg a kedvenc játékosát, és dicsérje is körbe alaposan. A norvég Karl Ove Knausgaard Di Maríát választotta és meg is indokolta röviden, hogy miért. (Knausgaard munkásságát egyébként nem ismerjük, de fő művéből, a Min Kampból 450 ezer példányt adott el, ami egy 5 milliós országban több mint szép teljesítmény.)

dimariamu Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az a baj

Egész szezonban azon törjük a fejünket, vajon mi lehet a baj a csapattal. Moyes? Fergie? A pech? A bírók? A szél? Fogtunk itt már mindenkire mindent, mígnem jött az isteni szikra, hogy ezt egyszer már valakik megénekelték, még ha az eredeti szöveg kissé máshogyan is hangzott. A nagy sikerű Kettesem után a SAF Records újabb kislemezt mutat be, ezúttal a Bëlga slágerét feldolgozva. Hiszen hetedikek vagyunk, az a baj.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….