Felocsúdni sincs időnk a hétvégén történtekből és máris újabb fejezetet kell írni az egyre pesszimistább bekezdésektől hemzsegő történelemkönyvbe. Én optimista vagyok, de már annyiszor voltam az korábban is itt a bejegyzések felületén, aztán jól megnézhettük magunkat a végére, úgyhogy óvatos leszek – és talán jobb lesz, ha Rangnick is így cselekszik.
Oké, tudjuk, igazából szamóca hullik a fáról, nem szilva, amit épp Boborján, a jeti Micimackó készül lerázni onnan (vagy csak nagyon vágyik rá, igazából mi sem tudjuk eldönteni).
Ritka alkalomból írhatunk ismét beharangot: újra BL-nyolcaddöntőben talált minket a történelem egyre nagyobb hullámokat vető vihara. Ennek alkalmából a figyelem legjavát az ellenfélre fordítjuk, úgyis rég láttuk őket, és jó eséllyel újabb 20-30 év telik el, mire megint látjuk egymást.