Az alábbi recenzió a felvidéki Új Szó Focitipp című mellékletében jelent meg, azaz eredetileg a laikus (= nem MU-fan) olvasóknak készült. Ráadásul akkor íródott, amikor még nem tudtuk, hogy Lajos egy szinten van Moyes-szal (forrás: kommentek), és egyébként is egy kókler. :(((

Képtelenek vagyunk megunni az öntörvényű, önsorsrontó zseni mítoszát. Tele a művészettörténet és a popkultúra olyan figurákkal, akiknek a kultuszát nem csak az alkotásaik, hanem legalább annyira a kiismerhetetlenségük miatt építjük. Csodáljuk őket, de közben tartjuk is a távolságot. A normákhoz ragaszkodó, közönséges halandó nem szokott ilyen felforgató alakokkal azonosulni, mit több, a csodálat néha ellenszenvbe, sőt utálatba fordul át. Mégsem tudjuk, vagy akarjuk lebontani a mítoszt. Az okok egyértelműek: a legenda sokkal érdekesebb, izgalmasabb, mint az úgy nevezett valóság. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →