Igazán nem lehet elmenni a tegnap látottak mellett, hiszen mégis a Bajnokok Ligája pozícióért ment a csata, csapatunk pedig csúfos kudarcot vallott az Upton Park búcsúmeccsén. Lentebb alaposan kivesézzük, hogy vajon hogyan következhetett be ez az újabb vállalhatatlan produkció a kedvenceinktől. Viszlát Bajnokok Ligája! Hello Európa Liga!
Bár egy igazi comeback továbbra is várat magára ebben a szezonban, mint ahogyan egy komoly csapat elleni meggyőző idegenbeli teljesítmény is, azért ne legyünk telhetetlenek: ezúttal tényleg jó volt idegenben az iksz. Nem csak azért, mert az 1 pont kicsit több, mint amit a mutatott játékunkkal érdemeltünk volna, vagy mert legalább nem kaptunk ki, hanem legfőképp azért, mert ez a West Ham fog még kellemetlen perceket okozni riválisainknak is. Szomorkodás helyett örülnünk kéne, de mivel a bejegyzés játékosaink (na meg managerünk) egyéni teljesítményeire koncentrál, nem sok jót tudunk írni a tegnapi 90 percről.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Manchester United szurkolók többsége két dolgot tehet ezekben az órákban: vagy Anderson Big Mac-től illatozó búcsúját siratja, vagy vadul reménykedik abban, hogy a téli átigazolási szezon utolsó pillanataiban Hummels, De Bruyne és (természetesen) Sneijder is nálunk köt ki. Bárhogyan is legyen, mi a hétvégi diadalunkat megéneklő posztunkkal igyekszünk teljessé tenni az élményt, kiosztva a Leicester legyőzéséért járó pontokat. Így vadásztunk rókára.
Az elmúlt időszak meccsein általában az volt a forgatókönyv, hogy az első félidőben egészen jól teljesítettünk, a másodikra azonban elfogyott a szufla, ami végül vagy kínkeservesen összeszenvedett győzelemet (Everton, West Ham), vagy végletekig kínos vereséget (Leicester) eredményezett. LVG minden bizonnyal úgy gondolta, érdemes lenne ezen változtatni, így az első félidő totálisan langyos játékát követően a második játékrészre egyértelműen magasabb fokozatra kapcsolt a csapat, az eredményt azonban ez sem hozta meg: csalódást keltő 2-2-vel térhettünk haza a West Brom otthonából, első idegenbeli győzelmünk tehát továbbra is várat magára. Osztályozzunk!