Hogy mire vágyik egy kiéhezett United fanatikus két dögunalmas és erőtlen döntetlent követően? Naná, hogy egy nem kevésbé borzalmas ligakupa mérkőzésre, amely a biztonság kedvéért hosszabbításba és tizenegyespárbajba torkollik, hogy az igazi ínyencek mazochisták számára is jusson néhány izgalmas falat. Gólt nem láttunk ugyan, de legalább az életkedvünk sikeresen elment, így összességében nem mondhatjuk, hogy semmit sem kaptunk ettől az emlékezetes találkozótól. Az osztályzást is ennek szellemében tálaljuk.
harmansmith bejegyzései
Felejtős (Arsenal 3:0 United)
A londoni hiányzók és az ellentétes végkimenetelű hétközi BL-produkciók alapján bizonyára sokan vizionáltak Arsenal-mészárlást a hétvége egyik legnagyobb futballrangadójára, azt azonban vélhetően kevesen gondolták, hogy ezt a cselekedet nem rajtuk fogják véghez vinni, hanem ők ragadják majd meg a húsbárdot. Ne szépítsük: az ágyúsok 20 perc alatt szétcincáltak bennünket – az érdemi kérdések Sánchez második góljánál eldőltek a mérkőzésen. Meglepő? Lehet, de igazából csak idő kérdése volt, mikor üt vissza, hogy Lajos nem hajlandó érdemben rotálni a megnövekedett terhelés ellenére. Ha így nézzük, talán még időben érkezett a pofon – a játékosokat persze ettől még nem fogjuk megdicsérni.
MK Don’t (United 3:0 Ipswich)
Egy évvel (és egy fordulóval) ezelőtt igen emlékezetes módon zúgtunk ki a ligakupából az MK Dons ellen, ami az akkori kezdő tizenegy módszeres kukázásával végződött – De Gea is csak az utolsó pillanatban úszta meg a távozást. A srácok tehát tudták, hogy az Ipswich ellen nem szarozhatnak, ráadásul Lajos is kicsit komolyabban vette a megmérettetést a pályára küldött csapat alapján, az eredmény pedig nem maradt el: sima győzelem, könnyed játékkal, nulla kapu előtti veszéllyel – és még pihenni is tudtak néhányan. Örüljünk hát – na meg persze osztályozzunk!
És nagyjából most lőttük volna be a vezető gólt (United 0:0 Newcastle)
Vannak meccsek, amikor egyszerűen semmi sem akar összejönni: hiába a gigantikus mezőnyfölény, hiába alakítjuk ki számolatlanul a helyzeteket, van, amikor egyszerűen nem jön az a fránya gól. Na ilyen volt a Newcastle elleni szombati döntetlen is, ahol csak nem sikerült begyötörni a győztes találatot. Kissé megkésett osztályzásunk címével is a hiábavaló várakozásra szerettünk volna reflektálni – bár igazából mindegy is, hogy tényleg kedd délutánig kellett volna várni a gólra, vagy csupán még 10 percig, hiszen a focit 90 percre (plusz Fergie Time-ra) játsszák. Gyors pontosztás következik.
Az áttörés? (United 3:1 Brugge)
Sokan arra számítottak, hogy – hiába nagyobb a tét, mint akár egy rangadónak számító bajnoki esetében – van Gaal szépen belerotál majd itt-ott a Villa otthonában győzedelmeskedő kezdőbe, így mindenképpen meglepőnek mondható, hogy végül ugyanaz a tizenegy futott ki az Old Trafford gyepére a Brugge elleni BL-selejtezőben, mint amelyik pénteken Birminghamben. Nem kérdés tehát, Lajos minél előbb szeretne összehozni egy összeszokott magot, bepótolva azt, ami tavaly ilyenkor közel sem sikerült neki, és bár a kémiára jelenleg az mondható, hogy inkább csak a hátsó alakzatban van meg egyelőre, kedd estre végre a támadó szekcióban is láthattunk kiemelkedő teljesítményt. Értékelünk!
Egy nagy visszatérő (United 1:0 Spurs)
Aligha mondható meglepőnek, hogy óriási várakozás előzte meg a csapatunk első éles összecsapását a szezonban, a Tottenham elleni nyitómeccs előzményei azonban alapvetően más jellegű kíváncsiságot idéztek elő bennünk, mint amilyet mondjuk egy évvel ezelőtt éreztünk. Akkor egy rendkívül eredményes felkészülési időszakot követően fogadtuk a Swansea-t, hogy aztán gigantikus pofáraeséssel induljon a szezon a csapat és van Gaal számára, idén azonban pont fordítva alakult minden, hiába igazoltunk ugyanis jól, az amerikai túrán látott játék bőven hagyott kívánnivalót maga után – valahogy mégis nyerni tudtunk ezúttal a Tottenham ellen. A győzelemnek örülünk (naná!), a valahogy részének azonban nem – egy pontozás keretein belül ki is fejtjük, miért van így.
#10 – Legendák útján
Sokan vannak azon a véleményen, hogy ez a mostani szezon átmeneti időszak volt a Manchester United számára: a Moyes-féle szégyent követően ugyan nem sikerült rögtön visszaküzdeni magunkat arra a szintre, ahova az elmúlt két évtizedben tartoztunk, bőven láttunk azonban arra utaló jeleket, hogy jövőre mindez már könnyen másként lehet. Nem csak a csapat számára volt ez azonban átmenet, hanem Wayne Rooney számára is, aki egyértelműen a legtöbbet “nyüstölt” tagja volt keretünknek, miután van Gaal nem csak a csapatkapitányság terhét tette rá, hanem a pályán is kénye-kedve szerint rakosgatta, amikor a szükség úgy kívánta a rengeteg sérülés miatt. De mit hozhat számára a jövő?
#4 – Arcok
Ha Phil Jones, akkor nagy hirtelenjében bizonyára mindenkinek négyesünk pazar grimaszai jutnak eszébe, amiről a jó öreg – ugyanakkor még mindig reménykeltően fiatal – Hones persze aligha tehet, de hát mit lehet tenni, ha éppen ezzel a skillel áldotta meg az anyatermészet. Meg persze ilyenekkel is:
Megkésett búcsú
Bár hónapokkal ezelőtt, a téli átigazolási szezonban végig a levegőben lógott Darren Fletcher távozása, skót kapitányhelyettesünk mégis úgy távozott február első napjaiban, hogy végül sem mi, sem az Old Trafford nem tudta méltóképpen elbúcsúztatni. Előbbire nincs sok mentség, utóbbira azonban most néhány hónap késéssel sor kerülhet, miután szombaton Fletch a West Bromwich Albion kapitányaként tér vissza ahhoz a klubhoz, melyet 20 éven át szolgált. És ha már így alakult, mi is igyekszünk pótolni elmaradásunkat egy rövid szösszenettel.
Deus ex machina
Amilyen simán bukdácsoltuk végig az előzetesen ujjgyakorlatnak tűnő szezoneleji párosításokat, olyannyira meggyőző teljesítménnyel abszolváltuk az elmúlt másfél hónap horrorsorsolását, melybe mindössze a kevésbé emlékezetes FA-kupa-fiaskó rondított csak bele valamelyest. Mint minden jó széria, úgy elviekben ez is a csúcson kellene hogy lezáruljon, hiszen a listavezető, és lényegében már bajnok Chelsea otthonába látogatunk ma este, az égiek azonban úgy tűnik, mindenáron meg szeretnének fosztani bennünket a győzelem reményétől.