Next United Manager Cup, döntő

Ma délután norvég csodatevőnk első igazi erőpróbájának lehetünk szemtanúi: a bajnokság alsó felébe tartozó csapatok magabiztos legyűrése után ezúttal egy igazi top csapat otthonába látogat a Manchester United. Már amennyiben top csapatnak lehet nevezni egy olyan klubot, amely 11 éve nem nyert semmit, és otthonuknak a kibérelt Wembley stadiont, mindenesetre a Spurs más játékerőt képvisel, mint Solskjaer rövid de annál sikeresebb regnálásának eddigi ellenfelei. A rangadót továbbá olyan finomságok is megfűszerezik, mint az Ole-Poch különverseny a United padjáért, az őszi 0-3-ért való visszavágás reménye, a már nem csak álmainkban felbukkanó top4 esélye, vagy éppen az angol szövkap által is figyelemmel kísérendő Rashford – Kane csatárpárharc. Mindezekre kitérünk, mert hogy beharangozzuk londoni kiruccanásunkat. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Örömfoci S01E03

Rutinos PL-nézők már megszokhatták, hogy év végén SPM fokozatba kapcsol az angol foci, és sem a szeretet ünnepét, sem az újévi másnaposságot nem kímélve záporoznak ránk a meccsek. Így történhet meg, hogy vasárnap délután, alig másfél héttel kinevezése után Solskjaer már a harmadik bajnokin irányíthatja régi-új csapatát, és a következő 6 napban még kétszer izgulhatunk azon, hogy kitart-e az örömfoci az első rangadóig. Lehet, hogy csupán a kinevezése óta érzett eufória, a bealvós meccsek után erős kontrasztként ható támadófoci, vagy csak a posztírás közben kortyolgatott bor mondatja velem, de nem érzem úgy, hogy pont a Bournemouth törné meg az Old Trafford év végi feelgood faktorát. Mert hogy velük játszunk a 20. fordulóban, és Howe csapata éppen ellentétes irányban halad az érzelmi hullámvasúton – ők most vannak talán a legmélyebben a szezonban és erősen néznek hátrafelé, mi pedig a pozitív gólkülönbséget gyarapítjuk, és egyre gyakrabban számolgatjuk a top4-től való távolságunkat. Országos egyes, mondaná erre egy szigorú földrajztanár, akivel mi sem nagyon vitatkoznánk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Wer sind Ihnen? – Young Boys

Mivel a modern csúcsfoci egyetlen fokmérője a Bajnokok Ligája küzdelmeiben való részvétel lett, tulajdonképpen szeptember közepén kezdődik meg a szezon Európa legnagyobb csapatainak számára. Hogy mi mennyire tartozunk jelenleg az elitbe, az valójában teljesen mindegy, mert az idény az augusztusi-szeptemberi felszopó bajnokik és a kézimunkának is gyenge válogatott szünet után indul be igazán. Hétközi meccsek, kettős terhelés, rotáció, kipihentebb ellenfelek, és egyéb finomságok várnak az amúgy sem túl optimista United-drukkerek idegeire, de hát igazából ezt szoktuk meg éveken át, ezért kell bekerülni Anglia négy legjobb csapata közé évről évre. BL-kalandozásunkat ezúttal Svájc jelenlegi legjobb csapata ellen kezdjük meg, őket fogjuk most úgy-ahogy bemutatni, hogy ne legyetek teljesen elveszve az esti, idegennyelvű stream nézése közben sem. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Újra a felsőházban – osztályzás

Vasárnapi győzelmünkkel sikerült ugyan elkerülni azt a blamát, hogy az alsóházban töltsük a válogatott meccsek miatti szünetet, ám a 10. hely (és a 4/2 zakó) még így sem túl biztató. A Burnley elleni győzelem mondjuk a tükörsima kategóriába tartozott, az Európa Liga küzdelmeibe belefáradt hazaiak még csak meg sem nehezítették a dolgunkat. De most tekintsünk el az ellenfél gyengeségétől, és értékeljük a saját játékosainkat, hiszen ismét láthattunk kapott gól nélküli védelmet, domináns középpályát, és szép akciókat kidolgozó támadósort. A meccsben simán benne volt egy többgólos győzelem is, tehettünk volna arról, hogy ne negatív gólkülönbséggel szerénykedjünk a táblázat közepén, de helyzetkihasználásunk idén hagy némi kívánni valót maga után. A kötelező 3 pont bezsákolva, ismét van meccs utáni poszt, és még aranylábú fiaink teljesítményét is pontozhatjátok. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Közösségi osztályzásra fel!

Elég nehéz egy viszonylag jól induló, aztán katasztrófába forduló meccs után klaviatúrát ragadni, a szerkesztőinknek nem is sikerült, úgyhogy talán megpróbálkozok vele én (Pite vendégposztját olvassátok épp – a szerk.) Még a Ferguson korszak végén óriásit mentek az értékelések, és, ahogy a múlt heti meccs utáni posztból látszott, hogy igény az mutatkozik rá továbbra is, én meg pont szabin ücsörgök itthon még a mai napon, ezért gondoltam írok nektek valamit, hátha tetszik.
Az egész mérkőzés nem indult rosszul, Mourinho húzása, hogy Herrerát a védelembe, Matát és Martialt a keretből ki, Sánchezt pedig csak a padra rakja elég tökös döntésnek tűnt. A három emberes középpálya (illetve az oda be-be segítő Herrera és Lingard) az első félidőben teljesen meglepte a Spurst, nem is rúgtak a 40. percig kapura. Az történt a pályán, amit a United akart. Több nagy gólhelyzetünk is volt, amit rendre sikerült eltorreselnünk. A játékosok egységét és összhangját dicsérte a meccs végén a portugál mester, külön kiemelve, hogy egy ilyen csapat csak akkor játszik ennyire együtt, ha jó menedzser van mögötte. Ez tényleg így van? Jól játszottak a srácok?(mivel Pite érdemjegyeit elfogultságra való hivatkozással cenzúráztuk, na meg mert múlt héten beígértük, ezúttal ti oszthatjátok ki a rosszabbnál rosszabb osztályzatokat, és a végére még egy bónusz #joséout közvéleménykutatást is odacsempésztünk, jó klikkelgetést!) Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Itt tartunk? – osztályzás

A tavalyi szezonnál sokkal kevesebbet kellett várni első bajnoki zakónkra. Na nem mintha annyira várnánk bármilyen vereséget, de hát azok azért be-becsúsznak, nem úgy mint a védelmünk tagjai a Brighton ellen. A 3-2 tulajdonképp még számunkra hízelgő, valójában esélyünk sem volt a tavaly épphogy bennmaradó hazaiak ellen, akik megmutatták, hogy világsztárok nélkül is lehet dinamikus, jó focit játszani. Mourinho meccs utáni interjújában kijelentette, hogy a tavalyi szarozás után idén nem fogja nyilvánosan kritizálni játékosait, így hát ez a cseppet sem szívmelengető feladat ezúttal a Stretford End blogra hárult. Régen osztályoztunk már, de szeretjük a katasztrófaturizmust, úgyhogy hajrá! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Péntek esti szórakozás

Még mielőtt lemaradnátok az annyira várt vagy nem annyira várt szezonkezdetről, időben szólunk, hogy ma este, azaz pénteken 21 órakor kezdődik a Premier League, ráadásul éppen a Leicester látogatásával az Old Traffordon. Rossz felkészüléssel és még rosszabb átigazolási időszakkal készülhettünk Mourinho harmadik szezonjára, de legalább hazai meccsel, amit illene behúzni. Bár a Leicester nyert bajnokságot mióta mi nem, a baljós előjelek ellenére a szezon első bajnokiján United-győzelmet várunk, ki is fejtjük hogy miért. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az internet legsötétebb bugyrai – 2018

Annak idején (még az nso-s időkben) nagy sikert aratott egy bizonyos posztunk, ahol a blogra irányító keresőszavak listájában kalandoztunk. Proli humor talán, de azért elég vicces elmerülni azon google-keresések között, amelyek nagy valószínűséggel nem éppen az SE felkeresésére irányultak. Vagy durva elgépelést, helyesírási hibát, esetleg értelmetlen vagy beteg dolgokat tartalmaznak. Az internetet elárasztó hülyeség ugye végtelen, és nyilvánvaló hogy a kis rétegblogunk egy egészen kis szeletet szakít csak ki belőle, de még így is elképesztő a vicces keresések mennyisége és minősége, így 10 külön kategóriába tudtuk őket sorolni. Listánk így a mérsékelten viccestől halad a durvábbakig, és a végén még azt is megtudhatjátok, mi lett 2018 naniszar.kom-ja.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#6 – Forever Young

Idei szerkesztőségi ranglistánk hatodik helyén Ashley Young végzett 62 ponttal (hogy ki lett a hetedik, az majd később derül ki), így a szélsőből immár abszolút védővé konvertált örökifjú szezonját is megvizsgáljuk közelebbről. Kilencünkből nyolcan is a legjobb tíz közé választottuk újdonsült balbunkónkat, de ami Young számára ennél sokkal érdekesebb, hogy jó teljesítményét Southgate szövetségi kapitány is honorálta, így Ashley pár év kihagyás után az angol válogatottba is visszatérhetett, és a világbajnokságra is utazhat. Hogy minek köszönhető ez a feltámadás, megérdemelt-e a hatodik helyezés, és úgy általában mennyire bizonyult jónak Young szezonja, azt mind jól megszakértjük a továbbiakban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#10 – Az eltékozolt fiú

Június lévén jó szokásunkhoz híven ismét értékeljük a szezon legjobbjait, a vébéig hátralévő szűk két hétben ezúttal is azokat a játékosokra fókuszálunk, akiket kis szerkesztői közösségünk a csapat húzóembereinek tartottak a mögöttünk hagyott idényben. Minden kolléga megírta a saját kis tízes listáját, majd ezeket a virtuális voksokat a rendkívül kifinomult, ún. Bernie-módszerrel (valójában F1 pontszámítás) összesítettük, a szavazatszámlálás után pedig kialakult a szezon végi menetrend. Elsőnek a listára épphogy felkerült, egykori rekordigazolásunk szezonját nézzük meg tüzetesebben, hiszen a 10. helyen Paul Pogba végzett.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….