Wer sind Ihnen? – Young Boys

Mivel a modern csúcsfoci egyetlen fokmérője a Bajnokok Ligája küzdelmeiben való részvétel lett, tulajdonképpen szeptember közepén kezdődik meg a szezon Európa legnagyobb csapatainak számára. Hogy mi mennyire tartozunk jelenleg az elitbe, az valójában teljesen mindegy, mert az idény az augusztusi-szeptemberi felszopó bajnokik és a kézimunkának is gyenge válogatott szünet után indul be igazán. Hétközi meccsek, kettős terhelés, rotáció, kipihentebb ellenfelek, és egyéb finomságok várnak az amúgy sem túl optimista United-drukkerek idegeire, de hát igazából ezt szoktuk meg éveken át, ezért kell bekerülni Anglia négy legjobb csapata közé évről évre. BL-kalandozásunkat ezúttal Svájc jelenlegi legjobb csapata ellen kezdjük meg, őket fogjuk most úgy-ahogy bemutatni, hogy ne legyetek teljesen elveszve az esti, idegennyelvű stream nézése közben sem. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Újra a felsőházban – osztályzás

Vasárnapi győzelmünkkel sikerült ugyan elkerülni azt a blamát, hogy az alsóházban töltsük a válogatott meccsek miatti szünetet, ám a 10. hely (és a 4/2 zakó) még így sem túl biztató. A Burnley elleni győzelem mondjuk a tükörsima kategóriába tartozott, az Európa Liga küzdelmeibe belefáradt hazaiak még csak meg sem nehezítették a dolgunkat. De most tekintsünk el az ellenfél gyengeségétől, és értékeljük a saját játékosainkat, hiszen ismét láthattunk kapott gól nélküli védelmet, domináns középpályát, és szép akciókat kidolgozó támadósort. A meccsben simán benne volt egy többgólos győzelem is, tehettünk volna arról, hogy ne negatív gólkülönbséggel szerénykedjünk a táblázat közepén, de helyzetkihasználásunk idén hagy némi kívánni valót maga után. A kötelező 3 pont bezsákolva, ismét van meccs utáni poszt, és még aranylábú fiaink teljesítményét is pontozhatjátok. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Itt tartunk? – osztályzás

A tavalyi szezonnál sokkal kevesebbet kellett várni első bajnoki zakónkra. Na nem mintha annyira várnánk bármilyen vereséget, de hát azok azért be-becsúsznak, nem úgy mint a védelmünk tagjai a Brighton ellen. A 3-2 tulajdonképp még számunkra hízelgő, valójában esélyünk sem volt a tavaly épphogy bennmaradó hazaiak ellen, akik megmutatták, hogy világsztárok nélkül is lehet dinamikus, jó focit játszani. Mourinho meccs utáni interjújában kijelentette, hogy a tavalyi szarozás után idén nem fogja nyilvánosan kritizálni játékosait, így hát ez a cseppet sem szívmelengető feladat ezúttal a Stretford End blogra hárult. Régen osztályoztunk már, de szeretjük a katasztrófaturizmust, úgyhogy hajrá! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Péntek esti szórakozás

Még mielőtt lemaradnátok az annyira várt vagy nem annyira várt szezonkezdetről, időben szólunk, hogy ma este, azaz pénteken 21 órakor kezdődik a Premier League, ráadásul éppen a Leicester látogatásával az Old Traffordon. Rossz felkészüléssel és még rosszabb átigazolási időszakkal készülhettünk Mourinho harmadik szezonjára, de legalább hazai meccsel, amit illene behúzni. Bár a Leicester nyert bajnokságot mióta mi nem, a baljós előjelek ellenére a szezon első bajnokiján United-győzelmet várunk, ki is fejtjük hogy miért. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Döntő, Wembley, Chelsea

Ugyan nem értünk abban egyet a minap nyilatkozó Joséval, hogy a kupadöntő eredménye nem határozza meg a szezonunk sikerességét, azt azonban aláírjuk, hogy az idényünk eddigi alakulásától függetlenül kell tekintenünk az FA Kupa döntője elé. A szezon utolsó, és egyben legfontosabb meccsén mindkét edzőnek, és a pályára lépőknek is akad bizonyítani való, és ez remélhetőleg nem defenzív taktikákban és durvaságokban csúcsosodik majd ki, hanem egy klasszik meccsben. Az esélylatolgatásba és elemzésekbe nem is mennénk bele, hanem ráhangolódásként felidéznénk a Wembley-ben lejátszott, Chelsea elleni meccseinket, mert hogy már hétszer is játszottunk velük az angol foci legszentebb szentélyében. Reggeli kávéhoz, ebéd utáni punnyadásra, vagy stúdióbeszélgetés helyetti hangolódásként, majd’ egy órányi videóval, retróba. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A számok nem hazudnak

A városi rangadókat általában nagyon várják a szurkolók, ettől a maitól viszont a legtöbbünk alighanem eltekintene. A Unitednek ezen a meccsen csak veszíteni valója van, így felspannoltság helyett inkább aggódással vegyes borzongás járja be testünket szombat késő délutánig. Egy meggyőző győzelemmel akár még életet is lehelhetnénk ebbe az igencsak ellaposodó szezonba, de valamiért nálam nagyobb az a para, hogy megalázó vereséget szenvedünk el a City B-től, és az arcunkba tolják a bajnoki cím ünneplését. Mindezt persze elkerülhetjük egy dögunalmas nullanullával, így bárhogy is alakuljanak a ma esti történések, a manchesteri városi derbit csak erős idegzetű olvasóinknak javasoljuk megtekintésre. Na de nem szeretnénk vészmadárkodni, ezért gyűjtöttünk pár optimista statisztikát, hátha sikerül meggyőznünk magunkat és minden erre hajlamos szurkolótársunkat, mert az mégsem lenne pálya, ha a hétvégénket tönkretenné egy csúnya vereség, nekünk meg a legyőzőink örömittas pofáját kéne nézni utána. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Quién eres? – EL Sevilla

Nagy nap a mai, hiszen a Manchester United hosszú-hosszú idő után szerepelhet újra a Bajnokok Ligája kieséses szakaszában. Ha nem éreznétek át, mekkora szarban is dagonyázik a csapat az utóbbi években, akkor itt egy sokkoló adat: 4 év után térünk vissza Európa legjobb 16 klubja közé. Persze kalandoztunk tavasszal az európai hadszíntéren azóta, nyertünk is egy Európa Ligát, de mai ellenfelünk, a Sevilla ezt például háromszor is megtette. Hogy melyik csapatnak van helye a negyeddöntőben, az a két meccs alapján ki fog derülni, mindenesetre jó előjelekről semmiképp sem beszélhetünk a spanyol kirándulás előtt. Egyrészt a két keretet összehasonlítva nagy blama lenne kiesni, másrészt a kisebb sérüléshullám és a cseppet sem lehengerlő formánk túl nagy bizakodásra nem ad okot. Na de mindjárt részletezzük is mindezt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Irány a Champo, szevaStoke!

A szörnyűségesen zárult karácsonyi meccsdömping után nem sok esély látszódott bármiféle optimizmusra így január közepén a Manchester United háza táján, 2018 azonban eddig meglepően jól alakult. Egy-egy tükörsima győzelem a bajnokságban, majd az FA-kupában, egy kis dubajozás feltöltődés gyanánt, ráadásul még Sánchez leigazolásához is valószínűtlenül közel kerültünk – sok jel nem utal arra, hogy ez a szokatlanul idilli hangulat pont ma este foszlana szerte az Old Traffordon.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Who are ya? – Yorkshire Terriers

Újonc csapatok ellen pályára lépni azért jó (amellett hogy általában verjük őket), mert meccs előtt születhet róluk bemutató poszt, márpedig mai ellenfelünkkel, a Huddersfield Town-nal nemhogy a blog hét éve alatt nem játszott a United, hanem több mint 40 éve nem találkozott tétmeccsen a két csapat. Nem is sokat tudunk róluk, olyan rég óta bennragadtak az alsóbb osztályok mocsarába, én személy szerint még életemben nem láttam Huddersfield-meccset. A mai lesz hát az első, és kíváncsian várom, hogy visszatérünk-e a négynullákkal kikövezett győzelmi útra, vagy marad a válogatott szünet óta látott… ehm… célfoci. Kéne a három pont, a gólok és az önbizalom a következő két bajnoki (Spurs, Chelsea) előtt, és mai ellenfelünk tökéletes partnernek ígérkezik ebben. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Nekünk szünet, nekik (tor)túra: túlélőrangadó az Anfielden

A szó legszorosabb értelmében vett Manchester United szurkolók számára nagyjából annyira volt izgalmas az elmúlt két hét, mint amennyi poszt született itt a blogon eddig október folyamán. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a játékosok tétlenkedtek, hiszen több mint egy tucat vörös ördög járta a világot az elmúlt napokban, hogy aztán sikerekkel és kudarcokkal a hátuk mögött térjenek vissza a válogatottbeli kötelezettségek után. Már aki visszatért úgy, ahogy illik, hiszen ezt a szünetet sem úsztuk meg sajnos sérülések nélkül…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….