Who are ya? – Yorkshire Terriers

Újonc csapatok ellen pályára lépni azért jó (amellett hogy általában verjük őket), mert meccs előtt születhet róluk bemutató poszt, márpedig mai ellenfelünkkel, a Huddersfield Town-nal nemhogy a blog hét éve alatt nem játszott a United, hanem több mint 40 éve nem találkozott tétmeccsen a két csapat. Nem is sokat tudunk róluk, olyan rég óta bennragadtak az alsóbb osztályok mocsarába, én személy szerint még életemben nem láttam Huddersfield-meccset. A mai lesz hát az első, és kíváncsian várom, hogy visszatérünk-e a négynullákkal kikövezett győzelmi útra, vagy marad a válogatott szünet óta látott… ehm… célfoci. Kéne a három pont, a gólok és az önbizalom a következő két bajnoki (Spurs, Chelsea) előtt, és mai ellenfelünk tökéletes partnernek ígérkezik ebben. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Nekünk szünet, nekik (tor)túra: túlélőrangadó az Anfielden

A szó legszorosabb értelmében vett Manchester United szurkolók számára nagyjából annyira volt izgalmas az elmúlt két hét, mint amennyi poszt született itt a blogon eddig október folyamán. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a játékosok tétlenkedtek, hiszen több mint egy tucat vörös ördög járta a világot az elmúlt napokban, hogy aztán sikerekkel és kudarcokkal a hátuk mögött térjenek vissza a válogatottbeli kötelezettségek után. Már aki visszatért úgy, ahogy illik, hiszen ezt a szünetet sem úsztuk meg sajnos sérülések nélkül…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kto vi? – Csak a Moszkva

Lassan már kezdünk hozzászokni a szerda-szombat ritmushoz, ami azt jelenti hogy a normális napokon és időben rendezett bajnokik és a púp a hátunkra jellegű Curacao kupa mellett gőzerővel nyomulunk a BL-csoportkörben is, rekordbevételt termelve Glazeréknek a klubnak, és rekordnézettséget a FilmMánia csatornának, amit Andy Vajna nappaliján kívül aligha lehet valahol fogni, ráadásul az Ismerd meg Európát! túra keretein belül ezúttal Oroszország fővárosába vezet utunk, és mivel a moszkvai éjszakákról 2008 óta jobb emlékeink lehetnek, mint Donald Trumpnak, az az érzésünk támadhat, hogy a csapat legalább olyan sikeresen veszi a csoportkör második meccsét, mint én az egy körmondatban indokolatlanul szereplő amerikai üzletemberek felsorolását, de rá is térek a lényegre, hárásó? Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az álmok filmszínháza

Hamarosan vége a filmes uborkaszezonnak, mi meg vagyunk olyan jó arcok, hogy előválogattunk nektek pár megnézésre alkalmas alkotást. Blockbusterek, folytatások, kis költségvetésű művészfilmek ugyanúgy megtalálhatóak mai ajánlónkban, mint az idézhető kultfilmek, a közös bennük hogy valamilyen módon mindegyik mozi a Manchester Unitedhez kapcsolódik. Van egy olyan érzésünk, hogy egyik film sem fog Oscart kapni, de mi már lassan azzal is megelégednénk, ha végre nem csalódottan állnánk fel a torrent elől moziban egy-egy ígéretesnek beharangozott, de nézhetetlen 90/120 perc megtekintése után. Popcornt és 3d szemüveget bekészíteni, tíz friss és ropogós mozifilmet ajánlunk nektek! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

United States of Mancunia

Amikor ezeket a sorokat írom, a Manchester United csapata valahol az Amerikai Egyesült Államok egyik nagyvárosának hoteljában múlatja az időt. Egyes játékosok pingpong bajnokságot szerveztek maguk között, mások alszanak, van, aki olvas és vannak, akik csak fotózkodni jöttek. A játékosok és más hollywoodi celebritások egymást kölcsönösen a reklámszünetekbe csempészve ölelkeznek, mintha régi ismerősök, már-már barátok volnának. Mindenki szeret mindenkit, a vakuk pedig villognak az Angolszáz Fogorvosi Unió legújabb mestermunkáin.

Rosberg visszavonulva sem tudja lerázni Hamiltont?

De mit keres egy angol csapat kétévente egy olyan országban, amelynek a labdarúgásról sem a labda, sem a rúgás nem jut eszébe, és ha igen, abban sem sok köszönet van. A válaszhoz nézzük meg együtt, hogy mi tette a Manchester Unitedet az Újvilág csapatává, amikor az amerikaiak nagyja valószínűleg egy Európa térképen is bajban lenne Manchester elhelyezésévével. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

True Legends #253 – A United Wayne

Ugye nem gondoltátok, hogy Wayne Rooney távozását megússzátok igazi búcsúposzt nélkül? A blog indulása óta vele foglalkoztunk a legtöbbet, így aztán nem is engedhetjük meg magunknak, hogy ne búcsúztassuk őt érdemeihez méltó módon. Közös szerkesztőségi megaposztunkban érzelmes húrokat pengetve engedjük útjára csapatkapitányunkat. Vigyázat, hosszú lesz! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Amikor egyedül ültem a Mozaikban

Miután az utolsó forduló számunkra már lényegtelenebb, mint a Gyirmót számára az NB1, és igazából nem dönt semmiről, egy rendhagyó “beharangozó” posztban inkább újabb élménybeszámolót közlünk, ezúttal a Stretford End szerkesztőségének lúzerebbik részéből.

[rövid verzió] Az úgy volt, hogy a Soton meccs napján, szerda délelőtt feltettem az aktuális kérdést a mozaikos csoportunkban, jön-e valaki este kollektív meccsnézésre. Már akkor kapcsolhattam volna a sok ‘nem’, ‘nope’, ‘necces’, ‘felejtős’, ‘kihagyom’ válasz olvastán, de az egy szem ’50-50′-ben – nini, egy újabb X – bízva, és a “ha United meccs van, ott mindig vagyunk négyen-öten” törvényt szem előtt tartva úgy döntöttem, azért én útnak indulok. Így végül ellátogattam a Stretford End alma (szilva, barack, mézes körte) materébe, majd nem néztem meg a meccset, ittam (keveset), hazajöttem. Szar volt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Celta víg-e?

Miután az Ajax tegnap csúnyán elverte a lyoni tizenegyet, nagyon úgy tűnik, hogy a holland csikócsapat jöhetne szembe Stockholmban, ha sikerülne abszolválni a spanyol középmezőnyben tengődő Celta elleni párharcot. Az alábbiakban megismerhetjük csapatunk egészségügyi térképét és a rivális legérdekesebb pillanatait a klub történelméből.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Értékeld velünk a roncsderbit!

Amennyire vártuk a Liverpool elleni derbit, annyira nem tudjuk most, hogy örüljünk-e a döntetlennek. Nem tudjuk, hogy most félig tele van-e a pohár, vagy félig üres, azt meg pláne nem hogy az egyenlítő gól után ki verte azt le az asztalról. A játék képe alapján tulajdonképpen megérdemelt a pontosztozkodás, bár mindkét csapat éppen abban a félidőben szerzett gólt, amikor gyengén játszott. Gyenge játékból amúgy is láttunk eleget vasárnap, a derbi színvonala néha aggasztó mélységekbe merült alá, és a meccs alapján nem vennénk rá mérget, hogy nem ez a két csapat marad le a jövő évi BL-ről (bár tegnapi produkciójával a shitty is bekapcsolódott a versenyfutásba). Kapkodás, rengeteg hiba és pocsék egyéni teljesítmények mindkét oldalon, ráadásul mindez a szakmai stábra, a játékvezetőkre és a szurkolókra is jellemző volt, nem csak a játékosokra. Mi viszont ebben a bejegyzésben a United játékosainak teljesítményére koncentrálunk, ráadásul hogy igazi közösségi értékelés legyen, titeket is bevonunk a játékba, hogy ne csak a Stretford End sebtiben összerántott bírósága (kovacstomi, ezs, stanleykubrick, ezra, Beyonder, harman_smith és Strigo) mondja ki az ítéletet, hanem az olvasók esküdtszéke is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Cold windy nights in Ukraine

A Stretford End blog szerkesztősége mindig is a semmitmondó sablonnyilatkozatok ellen foglalt állást, így régi álmunk vált valóra, amikor néhány meggyőző ukrán oligarcha és pár elszánt Femen-aktivista segítségének köszönhetően mélyinterjút készíthettünk a csütörtöki EL-meccs főszereplőivel. Az Odessza – Manchester úton bőven akadt időnk arra, hogy mindenkit megszólaltassunk a továbbjutást érő győzelemmel és a zergebaszó hideggel kapcsolatban, még Zsozé is a rendelkezésünkre állt egy-két mondat erejéig. Következzen tehát a Luhanszk elleni 2-0, ahogyan a szereplők látták.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….