Vessünk egy pillantást belga tizenegyesünk fizimiskájára, és külön a „szűz kisfiú a kuplerájban”-féle riadt tekintetére, és aztán mondjuk ki őszintén: tényleg meglepődtünk azon, hogy nem sikerült beverekednie magát Lajos álomcsapatába? Januzaj még nincs kész, ezt talán még Moyes mester is tudta, de kénytelen volt elővarázsolni egy nyulat a kalapból, és a SAF távozása miatt még kábán és vakon lődörgő veteránok közt a félszeműkész Adnan lett a király. Írnám, hogy nem volt nehéz dolga, ha nem lenne röhejes a puszta felvetése annak, hogy könnyű berobbanni egy angol bajnokcsapatba, de ténykérdés, hogy Januzaj kreativitására az ötlettelenség heteiben-hónapjaiban nagyobb kereslet volt, mint egy Louis Vuitton márkaboltra az V. kerületben.
2015. június hónap bejegyzései
#10 – Legendák útján
Sokan vannak azon a véleményen, hogy ez a mostani szezon átmeneti időszak volt a Manchester United számára: a Moyes-féle szégyent követően ugyan nem sikerült rögtön visszaküzdeni magunkat arra a szintre, ahova az elmúlt két évtizedben tartoztunk, bőven láttunk azonban arra utaló jeleket, hogy jövőre mindez már könnyen másként lehet. Nem csak a csapat számára volt ez azonban átmenet, hanem Wayne Rooney számára is, aki egyértelműen a legtöbbet „nyüstölt” tagja volt keretünknek, miután van Gaal nem csak a csapatkapitányság terhét tette rá, hanem a pályán is kénye-kedve szerint rakosgatta, amikor a szükség úgy kívánta a rengeteg sérülés miatt. De mit hozhat számára a jövő?
#9 – A Tigris halála
Sokan hasonlóan voltak Radamel Falcaoval, mint Di Maríaval, de legalább a kolumbiai csak egy idényre érkezett kölcsönbe. Az elvárások igen magasak voltak, hiszen Falcao csapatainál az elmúlt években emberfeletti teljesítményt produkált. Sajnos a Unitednél idén ezt a szintet nem sikerült megugrani.
#8 – Egy szerethető matador
Mata leigazolása is nagyon pánikigazolásnak tűnt annak idején, bizony kemény árért jött ő is, manapság azonban viszonylag nyilvánvalóvá válik, hogy alaptag lesz a spanyol csapatunkban. Tavaly év végén Juan szépen elkezdte szórni a gólokat és gólpasszokkal is kivette részét a csapat játékából, ami némi bizakodásra adott okot. Juan szezonjának memoárja következik.
#7 – Hova tovább Angel?
Angel Di María szezonja közel sem úgy végződött, mint az kezdődött. Én magam erős kétkedéssel fogadtam leigazolását és sokat kérdezősködtem arról, hogy vajon milyen rendszerben képes ő hozni a legjobbját itt, vajon mi is a pontos cél a leigazolásával. Kételyeim sok okokból beigazolódtak, Angel szezonja finoman szólva is igencsak felemásra sikerült.
#6 – A történet vége ennyi és kész?
Egészen érdekes karriert tudhat magának Jonny Evans. Nagyon ígéretesen kezdett, és azóta sem igazán találja a 2008/09-es formáját. Felejthető, borzalmas, sérülésekkel és botrányokkal tarkított idényei után/előtt/közben azért néha megmutatta, miért is lehetett a Red Wall első számú tartalékja. Fellendüléseinek azonban mindig valami botrányosan rossz teljesítmény vetett véget, hogy aztán az utána következő hosszan tartó hullámvölgyből mindig éppen akkor törjön ki, mikor már mindenki lemondott róla. Ez a szezon is csak a szokásos módon zajlott: szar játék, kikerülés a csapatból, remek visszatérés, botrány, eltiltás, mileszvele. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
#5 – Vörösnek született
Az úgy volt, hogy amikor önkéntes alapon kiválogattuk, ki melyik játékosunkról szeretne írni, ötösünk neve mellé nem került semmi. Nem mintha bárkinek baja lenne Rojoval, szimplán csak úgy alakult, hogy senkinek sem támadt kedve ötödikére egy posztot összedobni argentin igazolásunkról. Szerencsénkre azonban, mint már annyiszor, a közösség ismét a hátán vitte a blogot, és nemhivatalos felhívásunkra fénysebességgel meg is érkezett a szezonösszegző első vendégposztja (btw, a Blackett – McNair páros is kiadó). Az elkövető pedig nem más, mint EZS, aki ugyan szóviccből olyan sokat szór mintha egy ötezres processzor löketné a lökött szót, most azonban komolyan szól hozzátok. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
#4 – Arcok
Ha Phil Jones, akkor nagy hirtelenjében bizonyára mindenkinek négyesünk pazar grimaszai jutnak eszébe, amiről a jó öreg – ugyanakkor még mindig reménykeltően fiatal – Hones persze aligha tehet, de hát mit lehet tenni, ha éppen ezzel a skillel áldotta meg az anyatermészet. Meg persze ilyenekkel is:
#3 – Hol marad a Shaw?
Garantáljuk, hogy értékelő posztjainkban előszeretettel fognak felsorakozni a különböző jellegű szóviccek. Viszont sajnos mindennek ellenére is jogos a felmerült kérdés újdonsült balhátvédünk kapcsán. Kezdjük is röviden hármasunk idényének bemutatását.
#2 – Hová tűnt a kettesem?
Rafael szezonjáról nehéz bármi értelmeset írni. Az örök ígéret brazilnak tulajdonképpen úgy sikerült kiszorulnia a csapatból, hogy évek óta senkit sem vettünk a posztjára. Ebben az idényben olyan keveset játszott, hogy ha valami véletlen folytán bajnokok lettünk volna, még medál sem járt volna neki. Talán éppen ezért, de két év alatt eljutottunk oda, hogy a közönségkedvenc játékost, akiről még dalt is írtunk anno, tulajdonképp szinte senki sem marasztalná. Januárig még játszott néha-néha, aztán hatszánnyolcvanhatodszor is megsérült, és bár a Spurs ellen márciusban kapott néhány percet, és az áprilist is végigülte a padon, igazából fogalmunk sincs, mi lehet vele. De ezért fogadtunk fel egy paparazzot, hogy megtudjuk, hová tűnt Rafael. Egy kattintás ide a folytatáshoz….