Louis van Gaal megtartotta az első sajtótájékoztatóját. Élőben közvetítettük az eseményt. (Az idézetek nem szó szerintiek.)
15:55 – Kész az űrdíszlet a Mester fogadására.
15:58 – A MUTV felvezetőjében Ronald de Boer dicsérte a Mestert. Elmondta, amit eddig is tudtunk: LvG csapatai lassan kezdenek, de miután ráhangolódtak a főnök stílusára, jönni fognak a sikerek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
„A válás mindig jó hír. Tudom, ez furcsán hangzik, de igaz, mert még soha egyetlen jó házasság sem végződött válással.” (Louis C.K.)
„Nincs annál veszélyesebb, mint nem vállalni kockázatot.” (Guardiola)
A United tulajdonosai jó döntést hoztak, amikor majdnem egy évvel ezelőtt David Moyes-t bízták meg a csapat irányításával, és jó döntést hoztak tegnap is, amikor átnyújtották neki a selyemzsinórt. A két állítás egyszerre elvileg nem lehetne igaz, mégis ez a helyzet. Elmagyarázom.
Kezdjük az elején, vagyis SAF visszavonulásával. Amikor kiderült, hogy a Manchester United történetének legsikeresebb menedzsere nyugdíjba megy, mindannyian tudtuk, hogy már semmi sem lesz olyan, mint korábban. Ezt írtam akkor a SAF-korszakról és a jövőről: Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Tisztában vagyunk vele, hogy Angliában sem a médiamunkásokhoz szokás az atomórát igazítani, de ha a Guardian, a Telegraph és Sky Sports egyszerre brékingel egy sztorit, akkor ott zörög a haraszt rendesen. David Moyes egyelőre még a Manchester United menedzsere, de állítólag már nem sokáig. Amíg várjuk a fejleményeket (egyes források szerint 24 órán belül eldől, hogy mi van), addig álmodozzunk egy kicsit: tessék megszavazni, hogy kit látnátok szívesen Moyes helyén.
FRISSÍTÉS: Moyes kirúgva, helyét a szezon végéig Giggs veszi át. Chris Woods, a kapusedző egyelőre a helyén marad, Jimmy Lumsden edző és Steve Round asszisztens Moyes-szal együtt távozik. Klopp a Guardiannek közben jelezte, hogy marad a Dortmundnál.
Lezárult tegnap este egy fejezet. Kiestünk a Bajnokok Ligájából és eldőlt, hogy legalább másfél évig, 2015 szeptemberéig nem fogjuk kedvenceinket a legrangosabb kupában látni. A fájdalom és a csalódottság, amit most érzünk, szavakkal szinte leírhatatlan. A lefújás pillanatát követően még a Stretford End szerkesztőségének sokat látott tagjai is néma csöndben, megtörve meredtek maguk elé a Mozaikban. Könnyű lenne most elbujdokolni valahova, és megpróbálni elfelejteni, letagadni az elmúlt 6 hónapot, de nem tehetjük meg, mert most kell csak igazán a csapatunk mellé állni, és erőt meríteni a kudarcokból. Mi sem hanyagoljuk el tehát a kötelességeinket, és osztályozzuk a tegnapi produkciót.
Az előző részek tartalmából:
2010 decemberében a Stretford End blog kommentszekciójában és FB-oldalán hirtelen felindulásból úgy döntött néhány drukkerkolléga (köztük jelen sorok szerzője), hogy kell egy csapat, méghozzá olyan, amelyik kispályás futballt játszik vörösördögös címerben. Első megmérettetésünket a 2011. februári III. NST-kupa selejtezője jelentette. Több alkalommal is edzettünk a jeles alkalomra, mégis kiselejteződtünk. A kudarc ellenére úgy döntöttünk, hogy folytatjuk. Újabb toborzót és próbajátékot tartottunk, a megerősített kerettel pedig már nem vallottunk szégyent. Sőt, mitöbb. A csapat fennállása óta eltelt 3 évben sikerült begyűjtenünk két db. NST-kupát (egy 3. és 2. helyezettnek járót), egy 3. helyet a HBF által szervezett Szurkolói Kupán, illetve megnyertük az angol csapatok szurkolói számára kiírt Angol Tornát. 2012. szeptember elsején nagypályán is kipróbáltuk magunkat: meghívást kaptunk a Focifesztivál szervezőitől, hogy Telkiben, a magyar válogatott edzőtáborában játsszunk egy meccset a Bayern München szurkolói csapatával a ’99-es BL-döntő emlékére. 6:0-ra vertük a pannonbajorokat.
SZOPÓÁLARC A KARÁCSONYFA ALATT!!!
A Hull City elleni Boxing-meccs 14. percében, amikor már két góllal vezettek a „félelmetes tigrisek”, nagyon úgy nézett ki, hogy a tervezett osztályozó poszt a fenti frappáns címmel fog kezdődni. A csapat sajnos szerencsére úgy futballozott a folytatásban, mintha még mindig 2012 őszét írnánk, és SAF nem a lelátón ülne MU-címeres melegítőben, hanem a padon. A játék persze még mindig nagyon messze van az ideálistól, a győzelmet példának okáért az ellenfél játékosa biztosította be – James Chester 8 éves kora óta arról álmodott, hogy eldönt egy United-meccset; sikerült neki –, úgyhogy a karácsonyi hangulat ellenére sem hozott mindenkinek 10 pontot a Mikulás Jézuska.
