(Szinte majdnem) közkívánatra újra körbeültünk egy asztalt, és szóban mondtuk el, hogy mit gondolunk a #filozofi S02-ről, az új igazolásokról, a vasárnapi sajnálatos eseményekről, Rooney-ról, a pesti csajokról, a születésnapunkról, és még néhány dologról, ami eszünkbe jutott. Itt a HangVaal 3. adása, jó szórakozást hozzá! Közreműködők: somebody08, Everred, Beyonder. (Letölthető verzió: itt.)
A londoni hiányzók és az ellentétes végkimenetelű hétközi BL-produkciók alapján bizonyára sokan vizionáltak Arsenal-mészárlást a hétvége egyik legnagyobb futballrangadójára, azt azonban vélhetően kevesen gondolták, hogy ezt a cselekedet nem rajtuk fogják véghez vinni, hanem ők ragadják majd meg a húsbárdot. Ne szépítsük: az ágyúsok 20 perc alatt szétcincáltak bennünket – az érdemi kérdések Sánchez második góljánál eldőltek a mérkőzésen. Meglepő? Lehet, de igazából csak idő kérdése volt, mikor üt vissza, hogy Lajos nem hajlandó érdemben rotálni a megnövekedett terhelés ellenére. Ha így nézzük, talán még időben érkezett a pofon – a játékosokat persze ettől még nem fogjuk megdicsérni.
Soha nem szeretem ezt az összecsapást, mert az Arsenal ellen játszani olyan, hogy ha megvered őket, azt mondják, hogy nem volt nagy kunszt, ha pedig sikerül elbuckázni ellenük, azonnal jön Sallói, a Sport Géza és Bodnár Zalán, miszerint ez a Manchester United már/még nem az igazi. Előre hát Louis van Gaal’s red army!
Szeretünk korai pofonokba beleszaladni a Bajnokok Ligája küzdelmeinek első perceiben. Most sem történt ez másként, de szerencsére időben ébredt a csapat és ha nem is egyszerűen, de sikerült a magunk javára fordítani a mérkőzést. A szerkesztőgárda közösen összedobott osztályzása alapján az alábbi érdemjegyek születtek:
Ha hétköznap, akkor BL-meccset játszik a United, mondják azok akik kómában töltötték az elmúlt évet. Tény, hogy nem esik nehezünkre visszaszokni a szerda-szombat ritmusra, és ha a csapat is így tenne, igazán jó kis szezonnak néznénk elébe. Egyelőre azonban, akár csak a többi angol csapatnak, nem sok sikerélményünk akadt az idei Bajnokok Ligája szezonban, de ezen ma hazai pályán változtathatunk. Hogy ne maradjunk Wenger-módra pontnélküliek két meccs után (sőt, otthon az iksz sem jó), ahhoz a tavalyi német ezüstérmest kell legyűrnünk. Szerencsénkre ez most nem a Leverkusen vagy a Dortmund, hanem egy számunkra kellemesebb régi ismerős, a VfL Wolsburg csapata. Bizony, ma betévednek utcánkba a farkasok, mi meg jól bemutatjuk őket ebben a bejegyzésben. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Manchester United kezd úgy funkcionálni az Old Traffordon, ahogy azt a klasszikus időkben megszoktuk. A csapat mindössze egy öngólt és egy csodagólt kapott az eddig lejátszott hat hazai találkozóján és a győzelmünknek hála (na meg a City orbitális vereségének), régen nem látott magasságban találtuk magunkat, a tabella élén. Ennek örömére mindenki meg is kapja a maga érdemjegyét.
„Nagyon akarta a szurkoló, hát megkapta, hát megkapta a szurkoló srác.” – Léderer Ákos (számomra) felejthetetlen bunyó közvetítése egy Alba Volán EBEL meccsről jut eszembe – kicsit módosítva – újra és újra a sűrű meccsnaptárt tanulmányozva. Végre PL, Liga kupa, BL, szerda-szombat, nem unatkozunk. Még szinte rezeg a háló Tóni Marci Ipswich ellen szerzett gólja után, de már a Sunderland elleni hazai bajnokira készülhetünk. Régen volt részünk ebben, jóval izgalmasabb, mint a tavaszi heti egy meccses nihil. Ráadásul a tabellán is olyan magasan vagyunk, amit már régen tapasztaltunk meg, szinte tériszony fogja el az embert a csúcshoz ennyire közel.
Egy évvel (és egy fordulóval) ezelőtt igen emlékezetes módon zúgtunk ki a ligakupából az MK Dons ellen, ami az akkori kezdő tizenegy módszeres kukázásával végződött – De Gea is csak az utolsó pillanatban úszta meg a távozást. A srácok tehát tudták, hogy az Ipswich ellen nem szarozhatnak, ráadásul Lajos is kicsit komolyabban vette a megmérettetést a pályára küldött csapat alapján, az eredmény pedig nem maradt el: sima győzelem, könnyed játékkal, nulla kapu előtti veszéllyel – és még pihenni is tudtak néhányan. Örüljünk hát – na meg persze osztályozzunk!
Ma este elindul az első hazai kupasorozat, a Ligakupa. Habár nem nagy kedvencünk a Mickey egér kupa, azért az elmúlt években elég pofás eredményeket sikerült olykor elérni. Győzelmeket, döntőt, elődöntőt. Meglátjuk idén meddig visz a sorunk. Az ellenfél pedig a valaha szebb napokat is megélt Ipswich Town lesz az első kanyarban, akiket 1995-ben kibeleztünk, végül utolsó helyen búcsúztak is az akkori szezonban.
Nagyon fontos 3 ponttal gazdagodtunk a tegnapi napon. A látottakkal alapvetően elégedettek lehetünk, de sok dolgot néhol mi sem értünk. Osztályzás.
