Most, hogy véget ért a nyár egyik legnagyobb átigazolási hisztije, nyugodtan hátradőlhetünk és kibonthatunk egy jó sört, ami mellett szépen végig is gondolhatjuk ezt az egészet. Nem lehet ezt csak úgy a szőnyeg alá seperni, vagy azt gondolni, ok vége kész menjünk tovább. Nem, mert az elmúlt időszakban felgyülemlett érzéseket ki kell írni magunkból. És hát mire egy jó egy blog, ha nem erre? Lapozz, és megtudok mit gondolok az egész Di María ügyről.
Az átigazolási szezon utolsó hónapjába léptünk és még semmit sem tudunk DDG jövőjéről. De vajon ő tud már valamit?
Itt a HangVaal, a Stretford End második podcastje! A fergetegesen sikerült első kedvező fogadtatása után egyértelmű volt, hogy kell a folytatás, úgyhogy tegnap este összeültünk négyen egy különleges helyen (hogy hol, az kiderül az adásból), és megvitattuk a fejleményeket (távozó játékosok, érkezők, túra, jövő, filozófia, formáció, ilyesmi.) A végén a kommentben érkezett kérdésekre is válaszolunk, hiszen jó fejek vagyunk. Kösz a figyelmet, előre is. (Letölthető verzió: http://x2t.com/hangvaal)
Kiörömködtük magunkat az új igazolásokon, kapkodjuk a fejünket a további pletykákon, hogy ki repülőzik meg ki nem. Közben az ellenfeleket úgy gázoljuk el az Egyesült Államokban, mint ahogy II. Lajos (igen, Lajos) rongyolt bele a Csele-patakba, de ez a poszt most nem erről szól.
Már csak pár óra és hivatalosan is elkezdődik a Manchester United 2015/16-os szezonja, vagy legalábbis annak a felkészülés része. Fellépések, sajtótájékoztatók, sörmeccsek és rangos haknik, nagyjából ezekre számíthatunk az újabb USA-turnén. Szombat hajnalban a Club América ellen kezdődik a buli, bemutatkozhatnak az új igazolások, nyomulhat a brand jenkiéknek is direktbe. Az utóbbi években már-már megszokottá vált helyszín, az ellenfelek között akadnak helyi csapatok, de neves európai ellenfelek is. Hogy ez mindig is így volt-e? Naná, hiszen ha 20 évet visszamennénk az időben, akkor is hasonló a pre-seasonok felhozatala. Régen minden jobb volt?
„Nagy show, döngöl a turné, Ezt nézd, nem vagyok a múlté…”
Elnézést, hogy nem életünk bandájától idézek, de azt kell, hogy mondjam ez most tökéletesen igaz a csapatunkra. Az elmúlt néhány nap alaposan átrendezte a fejünkben lévő dolgokat, de leginkább a köz hangulatát javító intézkedésekkel találkozhattunk.
A rekkenő hőségben is igyekszünk szórakoztatni olvasóinkat. Ezúttal egy valóban meghökkentő storyvonalat sikerült előhalászni közel 15 évvel korábbról. Az idei nyáron úgyis a kapuskérdés miatt izgulunk a legjobban, én csak annyit mondok, volt ez már ennél sokkal rosszabb is.
Mint tudjuk, LvG szívesebben nyúl a gyerekekhez, mint egy Arsene Wengerbe oltott katolikus pap. Az első manchesteri évében ezt a hírnevét viszont csak részben igazolta. Betette az első csapat keretébe, sőt a kezdőbe is Blackett-et és McNairt, ami dicséretes, de ezt a lépést inkább a kényszer és a háromvédős felállás szülte. A támadószekcióban nem volt ennyire bátor, Januzajt látványosan hanyagolta – igaz: a teljesítménye alapján joggal – Wilson pedig többnyire a kispadról figyelhette csak Falcao és RvP bénázásait. Utóbbi se túl meglepő, egy Lajosnál keményebb tökű (van olyan?) menedzsernek se jutna eszébe három világklasszis csatár helyett egy felnőtt szinten még zöldfülű újoncot játszatni.
Ha valaki megbízhatóan, üzembiztosan, és sokáig pancsol a langymeleg középszarban, akkor egy idő után ezt már fel sem rójuk neki. Megszoktuk, elfogadtuk, természetesnek vesszük. Így vagyunk kedvenc ecuadori exhetesünkkel is: amikor az „Év játékosa”-díjjal a zsebében lenyomott egy finoman szólva is teszkógazdaságos szezont, még csak az egyik szemöldökünket vontuk fel Ancelotti módra. Aztán a másikat is, utána felháborodtunk, anyáztunk egy kicsit, de még bíztunk benne, hogy nem olyan mély az a gödör, ki lehet mászni belőle, és hamarosan visszatér az az Antonio, akit 10-ből hétszer meg tudta találni Rooney fejét, és akinek NEM a balhátvéd vádliján virít a hőtérképe. De hiába vártunk, úgyhogy a haragot és a dühöt szép lassan felváltotta az elfogadás és a beletörődés fázisa.
Sokan leírtatok már. Azt mondtátok Moyes tanítványa vagyok és hónapokra sérülök le az edzéseken vagy bármikor máskor, mint az a brazil jobbhátvéd srác. Ám egy igazi harcos újra visszatér és felveszi a küzdelmet a kétkedőkkel szemben. Utoljára láttátok ezt a képet.
