Sokan leírtatok már. Azt mondtátok Moyes tanítványa vagyok és hónapokra sérülök le az edzéseken vagy bármikor máskor, mint az a brazil jobbhátvéd srác. Ám egy igazi harcos újra visszatér és felveszi a küzdelmet a kétkedőkkel szemben. Utoljára láttátok ezt a képet.
A hasznosság és a szimpatikusság koordinátarendszerében négyféle játékost lokalizálhatunk: vannak a nagyon jó, de kevésbé megnyerő arcok (nálam ilyen volt CR), a nem annyira kiemelkedő, de maximálisan szerethető figurák (Fletcher, Park, Welbeck), az ellenszenves kutyaütők (egy topcsapatban nyilván belőlük van a legkevesebb), és a legszerencsésebb kombináció: amikor valakinek nem csak játékát csodáljuk, de a mezét is büszkén viseljük, mert emberileg is megtestesíti mindazt, amiről a klub szól.
Bevallom őszintén amikor kiderült, hogy Lajos lesz az új edzőnk azt gondoltam Robin lesz az idény kulcsembere. Azért mertem erre gondolni hiszen az előző nyári vb-n a holland csapat igencsak jól muzsikált Robinnal az elején, tehát adott volt, ha jön LvG akkor Robin lesz a király csávó. Aztán ezt valahogy nagyon nem így lett, sőt igazából csalódást keltőre sikerült az idei szezon holland csatárunk számára, és, hogy van-e még jövője nálunk? Lapozzál, aztán megtudod.
avagy Reszket az Ashley Young, mert madárka szarott rája
Szezonértékelő 4 felvonásban
Írta: Strigo
Szereplők:
Ashley Young, futballista
Louis van Gaal, menedzser
Ryan Giggs, mentor
Young régi énje, egy gyökér
Nani, agyatlan szélső
Di María, megélhetési bevándorló focista
Blind, ideiglenes balhátvéd
Herrera, nagy király
Mata, egykori rekordigazolás
Fellaini, torony
Smalling, előrehúzódó védő
Zabaleta, megzavarodott védő
Madár, madár
Jobbhátvédek, védekező középpályások
United-szurkolók, ellenfélnek szurkolók
A cselekmény nagyrészt az Old Traffordon, a Glazer-család birtokán játszódik.
Túlzás lenne kijelenteni egy szezont követően, de véleményem szerint megvan az új John O’Shea, egy holland játékos személyében. A még mindig csak 25 éves Daley Blind apja nyomdokai mentén lépdel előre egy szép karrier irányába, ráadásul most már a világ egyik legnagyobb klubjában rúgja a bőrt, mi most az idényéről rántjuk le a leplet.
Carrick idestova egy évtizede gyűri a gyepet a United mezében és gyakorlatilag ezen időszak alatt a klubtörténelem legsikeresebb időszakának volt kulcsszereplője. 5 Premier League, 1 BL siker, 2 Ligakupa és 1 Világkupa emelgetése is kijutott neki. Ellenben most még közel sem búcsúztatom Carricket, csupán arra akarok rávilágítani, hogy hiánya minden bizonnyal idei eredményeinken is meglátszott. Hogy miért, arra még a lapozás után derül némi fény.
A poszt címében szereplő hipotézis igazolására nincs szükségünk schmittelésre, így nem ez lesz „álamfővé” válásunk első „álomása” sem. Elég csak megkérdezni egy 2. osztályos gyereket és készen is vagyunk. No de azért mi itt pontosan tudjuk, hogy nem a kísérleti matematika tankönyv egyik NER-kompatibilis feladványról van szó. Robin Good vendégposztját olvashatjátok a hajtás után.
Tizenharmadikán a tizenhármas számú játékos szezonjával kéne foglalkoznunk, de Anders Lindegaard egyetlen percet sem kapott ebben az idényben. Hogy ne egy üres szezonértékelő poszt álljon a blogon a mai napon, úgy döntöttünk hogy a 13 mellé beikszeljük a 32-es, 40-es és 50-es számokat, valamint megjátszunk egy joker számot is, és egy kalap alá vesszük a keretben fellelhető kapusokat, illetve jól megszavaztatjuk a népet, hogy akkor kire is lenne itt szükség jövőre. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Smalling szezonját már idény közben megénekeltük. A City elleni ostobaságtól a csapatkapitányi karszalagig alaposan dokumentáltuk Kicsi Chris rövid útját a mellőzöttségtől és örök ígéretnek megmaradástól a csapatunk (és a PL) egyik leggyorsabb, legerősebb és leggólerősebb védőjévé válásáig. Igen, az egykoron Rio utódjának szánt Smalling, úgy tűnik, végleg érett játékossá vált, bár játékstílusa inkább hasonlít egykori szerbinátorunkéra, mint a mindig elegáns Rioéra. Négy szerzett góljával ráadásul nem csak a csatár Falcao vagy négy Balotelli szintjét hozta idén, hanem a Premier League-ben is csak John Terry szerzett többet védőként, neki meg másfélszer annyi meccsre volt szüksége 5 góljához. Szájtépés helyett ezúttal különböző időtartamú videókkal mutatjuk be Smalling szezonját, és a végén még titeket is megkérdezünk, vajon szerintetek fejlődhet-e még ennél is tovább. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vessünk egy pillantást belga tizenegyesünk fizimiskájára, és külön a „szűz kisfiú a kuplerájban”-féle riadt tekintetére, és aztán mondjuk ki őszintén: tényleg meglepődtünk azon, hogy nem sikerült beverekednie magát Lajos álomcsapatába? Januzaj még nincs kész, ezt talán még Moyes mester is tudta, de kénytelen volt elővarázsolni egy nyulat a kalapból, és a SAF távozása miatt még kábán és vakon lődörgő veteránok közt a félszeműkész Adnan lett a király. Írnám, hogy nem volt nehéz dolga, ha nem lenne röhejes a puszta felvetése annak, hogy könnyű berobbanni egy angol bajnokcsapatba, de ténykérdés, hogy Januzaj kreativitására az ötlettelenség heteiben-hónapjaiban nagyobb kereslet volt, mint egy Louis Vuitton márkaboltra az V. kerületben.
