A tavalyi szezonnál sokkal kevesebbet kellett várni első bajnoki zakónkra. Na nem mintha annyira várnánk bármilyen vereséget, de hát azok azért be-becsúsznak, nem úgy mint a védelmünk tagjai a Brighton ellen. A 3-2 tulajdonképp még számunkra hízelgő, valójában esélyünk sem volt a tavaly épphogy bennmaradó hazaiak ellen, akik megmutatták, hogy világsztárok nélkül is lehet dinamikus, jó focit játszani. Mourinho meccs utáni interjújában kijelentette, hogy a tavalyi szarozás után idén nem fogja nyilvánosan kritizálni játékosait, így hát ez a cseppet sem szívmelengető feladat ezúttal a Stretford End blogra hárult. Régen osztályoztunk már, de szeretjük a katasztrófaturizmust, úgyhogy hajrá! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Címke: joséout
Fuck you and good night!
Disclaimer: Ez a poszt nem azért születik, hogy bárkinek is tetsszen, vagy bárki elismerését is kivívja, nem, ez a poszt azért születik, mert már régóta bennem lévő gondolatok és érzések utat törhessenek, hogy kimondhassam amit érzek és gondolok, és egyben ezzel le is zárjunk valamit! A poszt indulatos, szókimondó és egyesek számára talán megbotránkoztató is lesz, de leszarom!
A nagy José Mourinho kibeszélő
Amikor José Mourinho leszállt az Old Trafford Sir Alex Ferguson, Sir Matt Busby és Sir Bobby Charlton uralta légterébe, már akkor sokan kétkedéssel és némi megdöbbenéssel fogadták a bejelentést. A United Moyes és van Gaal kísérlete után úgy gondolta, hogy megtalálja a középutat. Egy sikeres, de mégsem túl idős menedzserre bízza a csapat irányítását. Mi tagadás, én akkor örömmel fogadtam a hírt és most sem vagyok egyáltalán a Mourinho hater klub vezetője, de az, aki nem él kritikával egy szakember ténykedését látva, az valóban csak egy elvakult szurkoló, aki semmit nem akar meghallani a maga körüli zajokból. Éppen ezért igyekszem pontokba szedni, hogy mi az, amit csúnyán elszúrt Mourinho és mi az, amit rendbe rakott ebben a másfél éves periódusban a United padján. Ezeket az állításokat természetesen nem kell elfogadni, még csak tényként sem feltétlen tekinthetők, hiszen a dolgok mögé bizony elvitathatatlanul be kell nézni, de talán kitűnő alapként szolgálhatnak az elkövetkezendő időszak blogos vitáira, amelynek köszönhetően remélhetőleg sikerül túllépni a José in vs. José out gondolatokon. Az említett + és – előjelű események talán mind a két fajta véleményt árnyékolhatják és közelebb kerülhetünk a közös nevezőhöz. A lista tetszés szerint bővíthető.
Rage against the Mouchine/Konstantin Nápolyi
(Disclaimer: A poszt nagyja a hétfői mulatságot követően, kedden készült, üzemzavar miatt azonban csak ma tudott kikerülni, így lett belőle ez a 2in1 írás és ugyan én is lenyugodtam a Liverpool meccs óta, csak azért se várjuk békében a mai meccset!)