Mostanság minden nap azon kapom magam, hogy legalább negyed órát aggódok a futball jövőjéért. Általában ez reggel 7.30 és 7.45 között történik, aztán bemegyek a Tescóba reggeliért, ez a művelet pedig mind a 17 agysejtem leköti, nincs tovább kapacitásom aggódni.
Az aggódás tárgya pedig természetesen a Közel-Kelet rohamos feltörése (mint a kőolajé), illetve az a befolyás, amit a futballra gyakorolnak és a közeljövőben gyakorolni fognak. Ezt próbálom meg a következőkben egy kicsit boncolgatni és kontextusba helyezni, félig-meddig terápiás jelleggel.