A cigaretta felparázslott a késő esti sötétségben a Mechwart ligetnél, halványan megvilágítva az elgyötört arcot (valójában geci ideges volt, de ezt inkább nem írnám így le… faszom, kicsúszott mégis). Csalódottan néztünk egymásra Kriss-szel.
– Jó lesz végignézni, ahogy ezek öt szerzett ponttal kiesnek jövőre a BL-ből… – jegyezte meg, majd elhallgatott, és mindketten arra gondoltunk, hogy ez a mi sorsunk is lehetett volna. Mármint a max. öt pont a csoportkörben. Váltottunk még egy-két szót, sok okosat nem tudtunk és nem is akartunk már mondani, a fonódó is érkezett, így elindultam leverten hazafelé.
De kezdjük az elején, ha már élménybeszámolóra trauma kibeszélőre vállalkoztam.
