Figyelembe véve, hogy szerdán milyen fontos meccs vár a csapatra, mi a Lindegaard – Varela, Smalling, Evans, Büttner – Fletcher, Cleverley – Nani, Mata, Young – Hernandez kezdőt látnánk szívesen. Ja, és 73 éve nem kaptunk ki a Newcastle-től oda-vissza.
A szombat kora délután lejátszott Manchester United – Newcastle United PL-meccs tökéletes programnak bizonyult arra az esetre, ha valaki az egész hétvégéje hangulatát szerette volna elkúrni, vagy bárki indokot keresett volna arra, miért is ugorjon fejest a hetedik emeletről. A bármilyen csapatnak szurkolók zrikálásának köszönhetően az érzés hétfőre sem múlt el, így már három napja azon agyalunk, mi is a gond. Mert gond az van. Két hazai zakó zsinórban, olyan csapatok távoznak győzelemmel az Old Traffordról akik 20 meg 40 éve nem nyertek ott meccset. Kilencedik hely, nyolc hazai meccsen lőtt nyolc gól, és további szörnyű, korábban elképzelhetetlen statisztikai mutatók állnak a csapat neve mellett. Többek között ezeket a statisztikákat, mindenféle elemző oldalakat meg némi Match of the Day segítséget felhasználva analizáltuk, vajon milyen átok állhat pocsék hazai formánk hátterében. Mert mindennek nem lehet csak Moyes az oka.
Kevés olyan meccsre tudunk gondolni az idei szezonból, ahol Rooney ne pályázott volna jó eséllyel a ‘Man of the Match’ titulusra. Ez egyrészt jó dolog, hiszen számtalanszor leírtuk már, hogy Wazza csodás formája Moyes érkezésének talán legfőbb pozitívumának mondható, ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy amikor nem lőtt gólt vagy nem adott gólpasszt, akkor nem is nagyon tudtunk nyerni. Márpedig most – az ötödik sárgája után járó automatikus eltiltás következtében – egészen biztosan nem fog ilyesmit csinálni, egyvalamit tehát fixen megtudunk majd a Newcastle elleni összecsapást követően: azt, hogy képesek vagyunk-e nyerni Wayne Rooney nélkül, vagy sem.
