Röpke 10 hónap leforgása alatt az ötödik tétmeccsünket fogjuk játszani a Premier League “portugál negyedével”, azaz a hetedik helyen lakó Wolverhamptonnal és ez is pont annyira hiányzik per pillanat, mint lufiárusnak a nyílzápor.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Egy City elleni rangadó normális esetben egy különleges alkalom, egy minőségi derbi, amit az átlag united szurkoló izgalommal telve vár. Főleg, ha az egy kupa (ok, ligakupa, de akkor is kupa) elődöntőjének visszavágója. Emberünk ilyenkor felveszi a kedvenc játékosa nevével nyomtatott féltve őrzött mezét, arcát tenyerével paskolva harciasra spannolja magát és elindul a törzshelyére meccset nézni (pontosabban jelentős mennyiségű sört elfogyasztani, mellesleg a mérkőzést is figyelemmel kísérni). Esetleg otthon marad, a hűtőbe jó előre bekészített Primatort kortyolgatja, miközben anyázza a tv szolgáltatóját, mert olyan adó közvetíti a mérkőzést, ami természetesen hiányzik az elérhető csatornák közül. De ez a mai derbi… most ez annyira nem hiányzik… nem… ez nem az a meccs… De most… Ó dehogynem! Ez a Manchester United! Minden meccsen győzelemért játszunk, így lesz ez ma is, nyuvasszuk ki a bilikékeket, sírva menjenek haza ma este!
(amúgy, amikor ma holtfáradtan hazaértem, és megkérdezte a feleségem, milyen lesz a meccs, annyit tudtam válaszolni, hogy: “biztosan jó sok gól lesz”…)
Éééés… szeva Brúnó!
A futball félelmetes adatbázisokkal megtámogatott forradalma még csak most kezdődik igazán. Az egyre kifinomultabb és előrehaladottabb mérések és a rendelkezésre álló adathalmazok analízise teljesen átformálja a modern játékot. Mindent igyekszünk mérni, a győzelemhez vezető elvont fogalmaktól kezdve a szerencsefaktorig bezárólag.
A harc folyamatosan zajlik a világ leghatalmasabb klubjai, az outsiderek, kockák és innovátorok közt a tulajdonosok tárgyalótermeiben, a közvetítőszobákban és nem utolsósorban a futballpályán.
Újabb komoly erőpróba elé fog állítani minket a szezon a következő pár napban, ma előbb fogadnunk kéne a Tottenhamet, majd buszoznunk kellene szombaton 6 mérföldet a szomszédba. Mindezt a futball két, egymás totális antitézisének titulált edzőjével szemben.
“Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen. ” – Einstein
(Oké, nem Einstein mondta, de így jobban hangzik.) Két és fél óra múlva kiderül, hogy a Unitednek sikerül-e megcáfolnia a tétel – Ole ugyanis újra a Fred-Andreas tengely mellett döntött a mai, Aston Villa elleni bajnokin. Bekerült pluszban Mata, aminek még nem tudjuk, hogy örüljünk-e.
Kezdő: De Gea – Wan-Bissaka, Lindelöf, Maguire, Williams – Andreas, Fred, Mata – James, Rashford, Martial
Jön a Premier League 12. fordulója, ahol a nálunk per pillanat két teljes ponttal többet gyűjtött Brighton kék-fehér hordája érkezik vendégként házibulit csapni – nekünk pedig ennek kéne elejét venni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….A Leicester elleni győzelem után nem teljesen úgy folytatódott az idényünk, ahogy azt elképzeltük (illetve szerettük volna, mert szurkolói közösségünk jelentős része pont így képzelte el). A B csapatunk két sikerrel megvívott kupameccse keretbe foglalt egy meglehetősen elkeserítő vereséget, ahol bizonyos aggregált mutatók szerint ismét nekünk voltak nagyobb lehetőségeink, de az igazat megvallva a játék képe alapján egy büdös nagy 0-0 lett volna az igazságos eredmény. Ok, a Rochdale elleni büntetőkkel kivívott továbbjutást is nehéz hangosabb röhögés nélkül egyértelmű sikerként jellemezni, de hé, megnyertünk egy tizenegyes párbajt, mi ez, ha nem fejlődés! (széles vigyorú, mégis szomorú szmájli helye). A West Ham végül bevert kettőt, kikaptunk, itt a lehetőség, lehet javítani az Arsenal ellen.
Már megint beharangot kéne írni a legleső ligakupa-forduló elé, de a kreativitással egyetemben már a szerkesztőség életkedve is fogyókúrázik.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Most, hogy végre lementek a gyengébb képességű előzenekarok a Nemzetközi Labdarúgó Fesztivál két nyitó napján, jöhet a főműsor, végre nagyszínpadra léphetnek fiataljaink az EL porondján. Eddig valójában nem igazán vettem komolyan az afféle szófordulatokat az Európa Liga kapcsán, mint „Ázsia-Kupa”, vagy „kazah sztyeppék”, de most aztán pofánbaszott a valóság Mjölnirje, mikor kissé beleástam magam, ki is lesz első ellenfelünk Európában.
Erről következő bajnoki ellenfelünk, a Leicester City boardja próbálja meg folyamatosan meggyőzni a saját szurkolótáborát, Brendan Rodgers-szel az élen, immáron negyedik esztendeje. Premier League, ötödik hét, újabb bajnoki, újabb ellenfél, újabb remények, régi keret, régi problémák.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….