Elég nehéz egy viszonylag jól induló, aztán katasztrófába forduló meccs után klaviatúrát ragadni, a szerkesztőinknek nem is sikerült, úgyhogy talán megpróbálkozok vele én (Pite vendégposztját olvassátok épp – a szerk.) Még a Ferguson korszak végén óriásit mentek az értékelések, és, ahogy a múlt heti meccs utáni posztból látszott, hogy igény az mutatkozik rá továbbra is, én meg pont szabin ücsörgök itthon még a mai napon, ezért gondoltam írok nektek valamit, hátha tetszik.
Az egész mérkőzés nem indult rosszul, Mourinho húzása, hogy Herrerát a védelembe, Matát és Martialt a keretből ki, Sánchezt pedig csak a padra rakja elég tökös döntésnek tűnt. A három emberes középpálya (illetve az oda be-be segítő Herrera és Lingard) az első félidőben teljesen meglepte a Spurst, nem is rúgtak a 40. percig kapura. Az történt a pályán, amit a United akart. Több nagy gólhelyzetünk is volt, amit rendre sikerült eltorreselnünk. A játékosok egységét és összhangját dicsérte a meccs végén a portugál mester, külön kiemelve, hogy egy ilyen csapat csak akkor játszik ennyire együtt, ha jó menedzser van mögötte. Ez tényleg így van? Jól játszottak a srácok?(mivel Pite érdemjegyeit elfogultságra való hivatkozással cenzúráztuk, na meg mert múlt héten beígértük, ezúttal ti oszthatjátok ki a rosszabbnál rosszabb osztályzatokat, és a végére még egy bónusz #joséout közvéleménykutatást is odacsempésztünk, jó klikkelgetést!) Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →