Erről következő bajnoki ellenfelünk, a Leicester City boardja próbálja meg folyamatosan meggyőzni a saját szurkolótáborát, Brendan Rodgers-szel az élen, immáron negyedik esztendeje. Premier League, ötödik hét, újabb bajnoki, újabb ellenfél, újabb remények, régi keret, régi problémák.
Honnan is kezdjük. Nincs könnyű dolga az egyszerű szántóvető bloggernek, amikor a szombati meccsről akar írni. A rendszerszintű problémák mellett ennek a konkrét meccsnek a sara is elég sűrű, úgyhogy Alex Fergusonba oltott Stephen Hawking legyen, aki ezt kibogozza. A rendszerszintű problémákat már több bejegyzésben és podcastban is taglaltuk, úgyhogy ezeket nem sorolnám fel újra, most csak a Crystal Palace ellen ránk adott télikabát kerül a boncasztalra.
A múlt hétvégi petrezselyem-árusítás után tárt karokkal fogadjuk a mai napon a harmadik bajnoki forduló keretein belül a Kristálypalotát (akiknek a kapujában valaha egy Király állt).
Mivel még javában tart az átigazolási időszak és Generati az előző posztban már megnyitotta a pénzcsapot, érkezik egy kis hangulatjavító poszt a virsli és a meleg sör mellé: úgy gondoltam, hogy érdemes lenne eloszlatni néhány tévhitet a transzferekkel kapcsolatban, ha már amúgy is derékig gázolunk bennük, illetve a róluk szóló rumourokban. A következőkben fényt derítünk rá, hogy mekkora súllyal esik latba a mezeladás, mivel akadt gondja a klubnak Mourinho érkezéskor, mi az a TMS, min csúszott el a madridi de Gea-transzfer annak idején, illetve mi fán terem a játékosok amortizációja, és hogyan könyvelik el a klubok az átigazolt játékosok költségeit (Á la FFP).
Nehéz magunkkal mit kezdeni a Nagy Nyári Pangás közepén (aminek széles e világon egyedül csakis kizárólag a Manchester United FC a részese, az összes többi klubnál pezseg a transzfer market, mi azonban úgy nézünk ki, mint a festői NDK-s városkák éttermei voltak a 80-as években, ahol délben, a turisták legnagyobb nyüzsgése közepette a személyzet bezárt ebédszünetet tartani). Ugyan minden felmerülő átigazolási pletykára írhatnánk egy kommentfogó kétsoros posztot, de nem akarunk twitter-fiókká degradálódni, ezért, hogy az érdeklődéseket mégis fenntartsuk valahogy, következik valami egészen más.
Arcunkon egykedvű kifejezéssel folytatjuk tovább a szezonvégi értékeléseket és magunkban átkozódunk, hogy a top 10-es listák kerek 10 egyént kell hogy tartalmazzanak, mivel az idei szezont tekintve ötöt is soknak éreznénk. És ez pedig még mindig csak a hetedik helyezés… Ennek fényében szólítjuk kis blogunk urológiai vizsgálópadjára az idei értékelésen alulról negyedik helyen végzett Christopher Lloyd Smallingot és kérjük, hogy a jobb elérhetőség érdekében legyen szíves kicsit előre hajolni.
A Manchester United – Barcelona párharc meglehetősen gazdag történelme ma este tovább íródik. Egy hazai nézőket inzultáló argentint az előző körben már eltakarítottunk az útból – most érkezni fog egy másik, aki vélhetően nem a tűrés-, hanem a leshatárt fogja súrolni.
Nagyon ritka kártyacsomagot nyitunk ma ki, ez tulajdonképpen egy „special player pack unboxing video” lesz, szöveggel leírva. A téma, amit most boncolgatni szeretnék tulajdonképpen nem ért volna meg egy bejegyzést, de a Főnök úr sztorijának „van Nistelrooy-os epizódja” alatt megszaporodtak a kommentek, úgyhogy a „tovább”-ra kattintás után belemerülünk majd a technikai részletekbe.
Rögtön a triplázás szezonja után újabb hatalmas feladat tornyosult Ferguson elé: bizonyítani kellett, hogy ez a csapat többet tud egyetlen szezonnál, valamint a legnagyobb klubok közt a helye Európában is.