Ma délután eldől, hogy:
Talán ez lesz Erik ten Hag utolsó meccse a United kispadján? Talán megússzuk 3 gól alatt? Talán nem jó ötlet a nem túl gyors Maguire – Evans kettőssel kezdeni? Talán ez a PL történetének legdrágábban összevásárolt kispadja? Talán nem is kéne nézni ezt?
Kopasz hollandok egymás ellen, ZZ és de Ligt először a kezdőben, szoboszlaidominikcsapata, kommentfogós felvezetéssel, szünetben mérgelődéssel, végén sírással (remélhetőleg Liverpoolban).
Épp azon agyaltam, mit is kéne írni egy ilyen szezon végén a nem sok jóval kecsegetető kupadöntő előtt. Lelkesítő poszt kéne, mégsem önbecsapós. Bizakodó, de azért realista. Szubjektív, de azért tényekre alapozott. Aztán befújta a szél a kommentek közé a The Players Tribune virtuális hasábjain megjelent Bruno-írást, aminél jobbat úgysem tudnék alkotni, így hát beharangozó helyett olvassátok csapatkapitányunk személyes üzenetét felénk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Most, hogy már szinte vége a szezonunknak, lassan elkezdhetünk visszafelé tekintgetni. A mélyebb elemzéssel és az ezzel járó ítélethozatallal még persze megvárnánk a kupadöntőt, meg tulajdonképpen az sem mindegy, hogy a 6-8. helyek melyikén végzünk (ehh), vagy beleköpünk-e az Arsenal levesébe (reméljük), de az talán kijelenthető, hogy egy olyan idény mindenképpen csalódás, ahol a bajnokság egyetlen szakaszában sem tartózkodtunk a legjobb 5 hely egyikén. Sok szurkolótársamhoz hasonlóan én sem értem, hogy mi történik a csapattal, de hogy kicsit bővítsük a kört, és a kommentmezőben meglepően gyakran előforduló nemunitedes arcokat is kicsit bevonjam a diskurzusba, felteszem a negyvenmilliós kérdést. Mi a franc történik a bíráskodással a PL-ben? Bizony, ez a bejegyzés kőkemény bírózás lesz. Elfogult, picsogós, demagóg és még talán konteós is, de hát milyen is lenne egy ilyen szezon végén, mikor szinte hétről hétre kórusban szidjuk a meccset vezető három hülyét.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Tisztelt szurkolótársam!
Azért írok Önnek, hogy fontos kérdésekben kérjem véleményét.
A futballban ma káosz van. VAR, hülyebírók, kontratámadások, erkölcsi válság. Sokan próbálnak meg nyerészkedni a bajokon, spekulálnak a bizonytalanságban, és még több hatalmat akarnak maguknak. Mi, United-drukkerek nem ilyenek vagyunk. Mi békében akarjuk élni az életünket, kiegyensúlyozott kapcsolatot akarunk mind a Bajnokok Ligájával, mind a Ligakupával.
Az UEFA azonban most újabb veszélyes tervekkel állt elő. Korlátozni akarják klubunk szuverenitását, és ránk erőszakolnák az akaratukat. Azt akarják, hogy úgy focizzunk, ahogy ők fütyülnek. Éppen úgy, mint a Moyes-korszakban.
Ezt nem engedhetjük! Ezért arra kérem, vegyen részt Ön is a nemzetközi konzultációban, és mondja el véleményét! Akkor lesz erős a szagunk, ha minél többen állunk ki az igazunkért, az önálló manchesteri döntések jogáért.
Üzenjük meg az UEFA-nak:
A Manchester United megvédi jogos érdekeit!
A Manchester United nem fog úgy játszani, ahogy ők fütyülnek. Mármint a bírók.
Tisztelettel:
Strigo
Stretford End főszerkesztője
Ma este újra felcsendül a BL-himnusz egy United-meccs előtt, bár ezt hagyományos tévécsatornán nem hallhatjuk majd, hiszen a közvetési jogokat birtokló sporttévék nem érezték úgy, hogy a Koppenhága – Manchester United meccs tömegeket vonzana a képernyő elé. Talán a támadójátékunk potenicájára utalva így az AMC Mikro nevű alkalmazáson keresztül követhetjük a mérkőzést, szépen meg is kérném a kedves kommentelőket, hogy aki gyakorlott a témában, az megoszthatná hogyan is tudjuk ezt megtenni számítógépen, okostévén, mobilon, mikrón. Hogy mi sül ki ebből a ma esti összecsapásból, annak a megtippelésére nem vállalkoznék, mindenesetre a győzelem kötelező, különben baszhatjuk ezt a BL-szezont (is). Ha a legrosszabbra készülünk, csakis pozitív meglepetés érhet, éppen ezért egy mini kvízben tesztelhetitek tudásotokat a Fergie-éra utáni BL-katasztrófák témakörében. (a válaszokért jelöld ki a kérdés alatti sort/sorokat).
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sajnos egy szolgálati közleménnyel kell kezdjem: a csapatot sújtó sérüléshullám a Stretford End szerkesztőségét is elérte. Kriss hátsérüléssel bajlódik, jómagam pedig torokgyulladással küszködöm, így a válogatott szünetre tervezett podcast felvétele elmarad, anélkül meg nehéz lenne meghallgatnotok. Régóta körvonalazódott viszont már bennem egy játék, amelyben a nem is olyan távoli múlt játékosait a jelen szenvedéseibe kívántam helyezni, vagy éppen fordítva: a mostani United-játékosokat elképzelni Fergie bajnokcsapataiban. Aztán addig-addig írogattam fel a neveket, hogy összejött egy bő százas lista a világ minden tájáról Manchesterbe érkezett játékosokról, és ekkor jött a felismerés: Klub Világbajnokság. Ez ugye az a sorozat, ami még a résztvevő csapatok szurkolóit sem érdekli (nem is beszéle a tévétársaságokról), teljesen random helyszíneken, időpontokban és formátumban kerül megrendezésre, ráadásul Infantino FIFA-elnök úr nedves és pénzéhes álmaiban legalább 160 csapatosra növelné. Mi megelégszünk 10 csapattal, de ezen a klubvébén csupán egy klub nyerhet: a Manchester United. Összeszedtük a közelmúlt szinte összes valamire való játékosát (meg sok resztlit is), elhelyeztük őket egy virtuális térképen, és indulhat a móka. Vagyis indul majd valamikor, addig is itt vannak a meghirdetett keretek, lehet esélyeket latolgatni, meg bosszankodni a kimaradókon.
Szezonzáró, kupadöntő, manchesteri derbi – hangulatba hozni aligha kell bármelyik United-drukkert a mai meccs előtt. A szezon legfontosabb 90 (120?) perce vár ránk az ellenfél törzsközönségének átlagéletkora miatt matiné időpontra tett találkozón (vagy azért kezdődik helyi idő szerint háromkor, hogy ne változtassák Liszt Ferenc térré Londont). Tizenharmadszor nyerhetjük meg az FA Kupát, ehhez csupán az illegálisan működő csapatok legjobbikát, a városi rivális Man City-t kell legyőznünk. Sokszor, sokféleképpen kitárgyaltuk már itt a blogon az Egyesült Arab Emírségek állami csapatának viselt dolgait, azóta már a tulajdonosok is rájöttek, hogy nem az igazi manchesteri csapatot vásárolták meg. Újat nem is nagyon tudunk mondani, ezért inkább csukott szemmel, lótuszülésben lemegyünk alfába, míg átjárja testünket a harag, majd kiengedjük egy jó kis dühöngés formájában.
képrejtvény
Ugye nem én vagyok az egyetlen, akinek van második csapata a Premier League-ben? Egy szimpatikus klub, akik mérkőzéseit ugyan nem jegyzi le az ember előre a naptárba, de szívesen nézi meg őket bárki ellen, a tabellán mindig vet a helyzetükre egy kósza pillantást, adott esetben még FM/FIFA karriert is indít velük, hogy egy alternatív valóságban a Bajnokok Ligájába vezérelje az ott egyébként sosem szereplő csapatot. Nos, nekem igen sokáig a Southampton volt ez a bizonyos második csapatom, még mielőtt a ‘Pool fiókcsapatává váltak volna, és mindenféle hozzánemértő menedzserek hathatós segítségével a PL pofozógépévé degradálódtak (most is utolsók, nem is ússzák meg a kiesést idén). A sikeresen működő klubmodell (lásd még: projekt) tekintetében immár egy másik déli parti település mutatja az irányt: az utóbbi években a Brighton lett az a klub, ahonnan nem csupán a jól teljesítő játékosokat, de az aktuális menedzsert is lerabolják a nagyobb halak. A bennem lakozó divatdrukker pedig egyre gyakrabban követte a meccseiket, nem utolsósorban azért, mert ők tényleg eséllyel lépnek pályára az általam utált riválisokkal szemben. Bár sajnos ellenünk is, mint ma délután az FA Kupa elődöntőjében.
