„A purgatórium az egy ilyen köztes izé. Nem voltál nagyon szar, de… hű de nagy ász sem voltál. Mint a Tottenham.” Évek óta visszatérő duma ez a Spurs elleni meccsek előtt, és az In Bruges filmből származó frappáns idézet általában meg is állta a helyét. Csak közben azt nem vettük észre, hogy szép lassan a United is ebbe az állapotba csúszott. A Ferguson utáni időszak (jelenleg F.u. 12-t írunk) pocsék bajnoki szerepléseit ugyan némiképp kozmetikázta a közben megszerzett 5 kupa, de ebben az idei kaotikus szezonban kétarcúságunk extrém kilengését tapasztalhatjuk. A bajnokságban nem nyertünk két meccset egymás után (spoiler: nem is fogunk, 1 meccs van hátra), 16. helyen szerénykedünk, míg az Európa Ligában veretlenül jutottunk a döntőbe. Számunkra tehát ez a mai, mindent ELdöntő meccs lesz a purgatórium, amely során kiderül, hogy a mennyek országa, vagy örök kárhozat lesz csapatunk további sorsa.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Strigo bejegyzései
Akár péntek, akár szombat…
Ha nem figyeltetek eléggé, akkor meglepetésként érhet titeket a tény, hogy ma este PL-meccset játszik a United. Bizony, az FA végre értelmes módon pakolt arrébb meccseket, vagy csak a Sky Sports péntek esti műsorsávjának kellett egy kis löket, mindenesetre a jövő szerdai EL-finálé mindkét résztvevője péntek este lép pályára. Így ma este összesen 4, a jövő évi BL-re ácsingózó klub is megmutathatja magát, igaz, a Villa – Chelsea páros a hagyományos (értsd: 1-5. hely) módon próbálja ezt elérni, míg a kiesőzóna felett szerénykedő United és Spurs a hátsó ajtón próbálkozik. Érthető, ha a mi oldalunkról ez a mai, nevében rangadó senkit sem érdekel már, a hangulat valahol a csaksenkinesérüljönmeg és a nekapjunkkinagyon között ingadozik, bár utóbbira sem nagyon húznánk fel a szemöldökünket. Valószínűleg a kezdő tizenegyre is alaposan rányomja a bélyegét a szerdai döntő, alapvető elvárás lenne a kulcsemberek pihentetése, de hát alig találunk bevethető középhátvédeket és szélsővédőket, így szinte megtippelhetetlen, kik fognak kifutni a Stamford Bridge gyepére. Aki mégis sikeresen megtenné ezt, annak fizetek egy sört szerdán a Bajor sörözőben, mert hogy ott nézzük majd az EL-döntőt, csatlakozzatok ti is! Az én tippem a következő képen látható:
Rutinmunka?
Eddig még sosem fordult elő bármilyen európai kupa történetében, hogy idegenben szerzett (legalább) három gólos előny után otthon kiessen egy csapat. 133 bátor ellenfél próbált meg ledolgozni ekkora hátrányt, de egyiknek sem sikerült. Nem a Bilbao lesz az első: az eltiltott középhátvédjük és a sérült házi gólkirályuk mellé még a Williamsek sem kvalifikáltak az utazó keretbe, nálunk meg nagyjából mindenki egészséges, aki az első meccsen is ott volt. Nagy küzdelemre így annyira nem számíthatunk, de teltházra, jó hangulatra és Bonnie Tyler dallamtapadásra annál inkább.
„Ruben Amorim,
He’ll bring the glory days again!
We’ll back him from the Stretford End,
He’ll turn the Reds around.”
Felvonulók kérték
EL-menetelésünk eddigi legkeményebb tesztje vár ránk ma este, ugyanis a hazai pályán rendezett döntőért küzdő Athletic Bilbó arénájába látogat a csapat. Bizony, ez a feladat még a Rooney, Giggs vagy Ferdinand nevével fémjelzett Fergie-brigádon is kifogott, fel kell hát kötnünk a gatyát, hogy a második számú európai kupában tartó veretlenségünk ne egy anális majálissal érjen véget. Reméljük, hogy sem spanyol áramszünetet, sem manchesteri rövidzárlatot nem látunk, és a Real Sociedad elleni idegenbeli meccshez hasonlóan legalább egy döntetlennel távozunk baszföldről.
Leicester – United
Arsenal, bingó!
A két csapat kupameccséből kiindulva nem ma fogunk leszokni a különböző tudatmódosító szerekről, mint ahogyan a káromkodásról sem. Mivel a bajnokságban már semmi célunk nincsen, a csapatunk játéka meg szánalmas, így maradék idegsejtjeinket védve az előrebírózásba menekülünk, lévén ez az Arsenal a PL történelmének egyik legaljasabb csapata, és hát a meccsre kirendelt Anthony Taylor spori is előkelő helyen végezne egy all-time legrosszabb PL-bírók toplistán (minket meg amúgy is mindig szopatnak a rigók). Hogy levezessük a stresszt, a tévé/monitor/családtag lezúzása helyett inkább a meccsre készített bingó kártyánkon ikszelgessétek szépen a megvalósult eseményeket (vagy hogy kell ezt az izét játszani). Persze azt sem bánnánk, ha minden pontosan fordítva valósulna meg, ezek pont megérdemlik.
United – Southampton
Így láttátok ti – féléves megaszezonértékelő
Még augusztusban indítottuk útjára a minden bajnoki mérkőzés után jelentkező osztályzásunkat, amelynek keretein belül ti pontozhatjátok a játékosok teljesítményét (na jó, mi is), és mivel a projekt Erikkel szemben sikeresen túlélte a szezon felét, itt az ideje hát elővenni az osztálynaplót, és közelebbről is megvizsgálni, ki milyen teljesítményt nyújtott. Talán nem árulok el nagy meglepetést azzal, hogy a keretből senki sem érte el a mágikus 7,00 átlagot, de ennyire rossz eredményekre őszintén szólva még a bajnoki tabellán elfoglalt helyezésünk alapján sem számítottam. Tovább után sok-sok szám, meg még több kritika.
Idegenben jó az iksz?
Ma délután eldől, hogy:
- Sikerül-e előrelépnünk a tabella felső részébe
- Sikerül-e a West Hamnek zsinórban 3 hazai meccset nyernie ellenünk
- Sikerül-e Ten Hagnak pozitívvá változtatnia az idegenbeli PL-mérlegét (eddig 17 győzelem és zakó)
- Sikerül-e a 13. West Ham elleni meccsén betalálnia Brunónak
- Sikerül-e megúsznunk kapott gól nélkül a második félidő elejét
- Sikerül-e végignéznünk a 90 percet anélkül, hogy átkapcsolnánk más sporteseményre