Két meccsből hat pont, hurráhangulatnak kéne uralkodnia a United drukkerei között, valahogy mégsem így történik. Talán az lehet ennek az oka, hogy a csapat a Spurs és most legutóbb a Villa ellen sem mutatott még csak jeleket sem arra, hogy ebből a közeljövőben foci lesz. Igaz, két részre bontható a dolog, hiszen a töketlen (ld. még: nem létező) támadójáték mellett azért eléggé rendben van a védelem (illetve a középpályás szűrőkkel megerősített védelem), de ez a túlzottan defenzív játék nem túl izgalmas, és negatívan hathat a szurkolók éberségére is. Antifocit játszunk, nincs mit szépíteni, és ez mindaddig jónak is tűnhet amíg két meccsen három lövésből szerzünk két gólt, de ha elpártol mellőlünk a szerencse vagy Own Goal, akkor bajban lehetünk ezzel a fosfaragással. Na de azért nyertünk, úgyhogy nem húzunk le mindenkit nagyon.
Egyéb kategória bejegyzései
Volt egyszer egy jobb Aston Villa…
Szokatlan időpontban kerülünk „összetűzésbe” a birminghami riválisunkkal, péntek este találkozunk, ugyanis egy tüntetés miatt a rendőrség úgy döntött, hogy a szombati napon képtelen lenne biztosítani a rendet és különben is mi a BL-ért játszunk az azt követő héten, ráadásul mindjárt kedden. A Villa ellen általában szép eredményeket szoktunk elérni, otthon és idegenben egyaránt, de azért néha beletolnak a lecsóba barátaink. Most pedig hunyjátok le a szemeteket és kalandozzunk a múltba.
Új szezon, új remények
Sir Alex Ferguson távozása teljes mértékben zavarta össze minden létezőt, amit United drukker el tud képzelni. 7. hely a bajnokságban, egy csomó új igazolás, rekordigazolásokkal megspékelve, teljes latinizációval. Utoljára 1987-88, 1988-89-ben volt két olyan szezon, amikor egymást követő két évben nem sikerült semmilyen trófeát szerezni.
A szurkolók szemében hétről hétre jönnek fel az új remények, az új víziók. Felállásról, kezdőkről, igazolásokról. Minden, amit vártunk, most elérkezett. Indul a Premier League 2015-16-os szezonja. Ennek örömére pár nyitófordulóra tekintünk vissza.
Mindenkinek így lesz a legjobb!
Most, hogy véget ért a nyár egyik legnagyobb átigazolási hisztije, nyugodtan hátradőlhetünk és kibonthatunk egy jó sört, ami mellett szépen végig is gondolhatjuk ezt az egészet. Nem lehet ezt csak úgy a szőnyeg alá seperni, vagy azt gondolni, ok vége kész menjünk tovább. Nem, mert az elmúlt időszakban felgyülemlett érzéseket ki kell írni magunkból. És hát mire egy jó egy blog, ha nem erre? Lapozz, és megtudok mit gondolok az egész Di María ügyről.
Arrogant and Better #3
Hova tovább halad a csapatépítés?
Kiörömködtük magunkat az új igazolásokon, kapkodjuk a fejünket a további pletykákon, hogy ki repülőzik meg ki nem. Közben az ellenfeleket úgy gázoljuk el az Egyesült Államokban, mint ahogy II. Lajos (igen, Lajos) rongyolt bele a Csele-patakba, de ez a poszt most nem erről szól.
A Carringtoni nyár után az Ígéret földjén
„Nagy show, döngöl a turné, Ezt nézd, nem vagyok a múlté…”
Elnézést, hogy nem életünk bandájától idézek, de azt kell, hogy mondjam ez most tökéletesen igaz a csapatunkra. Az elmúlt néhány nap alaposan átrendezte a fejünkben lévő dolgokat, de leginkább a köz hangulatát javító intézkedésekkel találkozhattunk.
Fejezetek a múltból: Hihetetlen, de igaz!
A rekkenő hőségben is igyekszünk szórakoztatni olvasóinkat. Ezúttal egy valóban meghökkentő storyvonalat sikerült előhalászni közel 15 évvel korábbról. Az idei nyáron úgyis a kapuskérdés miatt izgulunk a legjobban, én csak annyit mondok, volt ez már ennél sokkal rosszabb is.
Wilson meg a többiek
Mint tudjuk, LvG szívesebben nyúl a gyerekekhez, mint egy Arsene Wengerbe oltott katolikus pap. Az első manchesteri évében ezt a hírnevét viszont csak részben igazolta. Betette az első csapat keretébe, sőt a kezdőbe is Blackett-et és McNairt, ami dicséretes, de ezt a lépést inkább a kényszer és a háromvédős felállás szülte. A támadószekcióban nem volt ennyire bátor, Januzajt látványosan hanyagolta – igaz: a teljesítménye alapján joggal – Wilson pedig többnyire a kispadról figyelhette csak Falcao és RvP bénázásait. Utóbbi se túl meglepő, egy Lajosnál keményebb tökű (van olyan?) menedzsernek se jutna eszébe három világklasszis csatár helyett egy felnőtt szinten még zöldfülű újoncot játszatni.
#31 – Egy belga lovag története
Sokan leírtatok már. Azt mondtátok Moyes tanítványa vagyok és hónapokra sérülök le az edzéseken vagy bármikor máskor, mint az a brazil jobbhátvéd srác. Ám egy igazi harcos újra visszatér és felveszi a küzdelmet a kétkedőkkel szemben. Utoljára láttátok ezt a képet.